Újra együtt

5.rész: Találkozás a Mikaelsonekkal

-Te is!-mosolyogtam én is.

Ölelkezésünkből egy nagyon ismerős hang szakított ki.

- Mi ez a hang zavar?- jött be Ő igen Elijah be lépet az ajtón. Én oda fordultam. Körülbelül 1 percig néztünk egymás szemébe. Miután én megtörtem a kínos csendet.

- Na akkor én már nem is zavarok tovább. - mentem el ki az ajtón Elijah mellett. Mikor valaki a kezem után nyúlt és vissza húzott nagyon lassan. És már megint egymás szemébe néztünk.

- Jaj ugyan nem zavarsz. Maradj még.- mondta Elijah végig tartva a szemkontaktust.

- Ne.ne.nem tényleg megyek Damon nem is tudja hol vagyok. Meg nem sokára mennem kell dolgozni. -Mentegetőztem.

- De ma nem Camie van egész nap.- szólt közbe Klaus.

- Ja, de tényleg!-néztem gyilkos szemekkel Klaus-ra.-De tényleg megyek majd máskor is benézek.

- Rendben ki kísérlek. -mosolygott rám Elijah.

Már a kijáratnál voltunk mikor Elijah megszólalt.

- Tudunk beszélni?- nézet rám kicsit letörten.

- Nem most nem állok rá készen.- jelentettem ki majd ott hagytam mint ő tette velem.

Be ültem a kocsiba.

1864.augusztus.05

- Sok boldogságot húgom!- mondta bátyám.

- Sok boldogságot az ifjú párnak!- jött oda Mária a szobalányunk.

Mikor egy nagy robbanást hallottunk. És egy nagyon repültem a levegőbe.
Egy fa darabra estem és az át szúrta a testem.

- Aah- nyögtem fel a fájdalomtól.

- Gyere segítek- mondta a hang nem láttam semmit csak hallottam egy nagyon ismerős hangot. Felemelt így kijött belőlem az a fa ami felnyársalt. Éreztem,hogy a vér ömlik belőle.
Már kint voltunk mert egy kicsi fényt,de a megmentőmet még mindig nem láttam.
Valami folyadékot nyomot a számba. Mikor megéreztem a vasas ízét akkor rájöttem,hogy vér. Nem akartam lenyelni,de nem tudtam mást tenni.
Ez után minden elsötétült.
Mikor kinyitottam a szemem. Csak azt láttam hogy minden romokban hever.

- DAMON! STEFAN!ATYÁM!- kiabáltam ( anyám nevét azért nem említem mert egy éve meghalt)

- ALEXA!- hallottam fivéreim hangját.

- ITT VAGYOK! - kiabáltam ahogy csak bírtam. Mikor ezt meghallották egyből hozzám sietek.

- Jól vagy ?- kérdezte Stefan.

- I.i.igen,de -mondtam értetlenül.

- De ?- kérdezte most Damon.

- De át nyársalt egy fa,de meg se látszik.- mondtam semmit nem értve.

- Ez érdekes- mondta Stefan- de megyek megkeresem apánkat.

Stefan szemszöge

Egy hamar meg is találtam Atyám. Még élt csak nagyon vérzett. Éreztem,hogy csak úgy sovargom a vér után.

- Atyám jól van?- kérdeztem miközben már arra lettem figyelmes,hogy a vért nyalom le az ujjaimról.

- Ne Stefan!- mondta atyám hallkan,de én nem bírtam ellenállni. Így a nyakába haraptam és isteni volt. Kerestem hugomnak és bátyámnak valakit aki még élt,hogy ők is tudjanak lakmározni.

Alexa szemszöge

- Hol van már Stefan?- kérdeztem aggódva. Ahogy ezt ki modntam itt is volt a szobalanyunkkal Mária- val.

- Hogy jöttél ide ilyen gyorsan?- kérdezte Damon.

- Fogalmam sincs. Ittam apánk véréből.

- Tess...- nem tudtam folytatni mert Stefan a szavamba vágott.

- És azóta hallok mindent amit messze beszélnek,csknalnak és ilyen gyors tudok lenni. Nektek is megkell kóstolni.- ezzel a lendülettel bele harapott Mária nyakába ami vérezni kezdett. - Na hajrá.

- Nem!- mondtunk egyszere Damon- nel.

- De nem bírok ellen állni.- mondtam majd közel hajoltam a nőhöz.

- Ne ne Alexa kisasszony!- könyörgött. Majd Stefan a szemébe nézett.

-Egy szót se!- és a nő abba hagyta a kiabálást. Majd bele haraptam. Utána Damon is.

Napjainkban

Az emlékeimből a telefonom csengése hozott vissza.

Damon neve állt ott.

- Igen ?- kérdeztem unottan.

- Neked is szia. - mondta Damon.- Na amúgy azért hívtalak hogy van fejlemény a nyomozásodban.

- Na és mi az?- kérdeztem izgatottan.

- Kettő rokonunk el még. Az egyik Zach Salvatore és Sarah Salvatore aki Zach lánya. - hallottam a hangján,hogy büszke magára. - Na és veled mi történt hol vagy ?- érdeklődőt a hol létemről.

- A Mikaelson-neknal.- mondtam kicsit elvaltoztatva a hangom.

- Mi a francot keresel ott? Még véletlen találkozól Elijahval- aggodalmaskodott.

- Már találkoztam vele és az összes Mikaelson-nal kivéve Kol-al. Hiányoltam is.

- Jól hallottam,hogy valaki hiányolt? szállt be mellém valaki. Aki nem más mint Kol volt és egyből ránéztem.

- Damon most leteszem.- ahogy ki mondtam rá is raktam a telefont.

- Nem változtál semmit Alexa. Vagyis is de szebb lettél. - én erre a mondatára megforgattam a szemem. Mert én neki sose tetszettem csak állandóan bókolt, bókolt.

- De hülye vagy te!- ütöttem meg a vállát majd megöleltem.

Sziasztok remélem tetszik ez a rész

Puszi:Alexa😘