Outer Banks-Váratlan változások (FF)

25. f e j e z e t

-Szia Emma! Kiara nem jött veled?-köszönt rám Mrs. Carrera, amikor ,,hazaértem", azonban én elég sietős voltam.
-Nem, viszont én hazaköltözök anyumékhoz-mondtam.
-A szüleid tudják?-ráncolta össze a szemöldökét.
-Igen-vágtam rá kapásból a hazugságot.
-Rendben, nos szívesen láttunk nálunk ezen az igen rövid két héten, vigyázz magadra-mondta esetlenül.
-Persze, én meg köszönöm, hogy befogadtak-bólogattam.-De most megyek összeszedni a cuccomat-álltam félre az ajtóból.
-Persze, persze-bólogatott megértően.

Felszaladtam a szobámba, majd a sportáskámba beledobáltam a ruháim. Külön táskába került mindegy egyéb kacatom, majd viszonylag hamar össze is pakoltam. Miután megvolt minden, készültem volna lemenni, amikor egy újabb üzentet kaptam.
,,Remélem nem felejtetted el, hogy ma éjjel tizenegykor."
-Zaklató barom-suttogtam magamnak, majd a táskámmal hogy együtt lementem, elköszöntem Mrs. Carrerától, és tele félelemmel elindultam haza.

[...]

A szülőházamhoz érve vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam az ajtón, és anya is nyitotta, majd kistárnyira kerekedett a szeme.
-Emma? Hogyhogy itt? Mármint...-kereste a szavakat.
-Ha nem baj, hazaköltözök végül-motyogtam, mire anyu meghatottan pislogott, majd magához húzott.
-Nyugodtan! Sőt, szeretném is! Sajnálom, hogy egy ideig úgy bántunk veled, ahogyan nem kellett volna-zokogott anyu, mire nekem is sírhatnékom támadt, ahogy láttam őt sírni.
-Semmi baj, már minden oké-mondtam, ő pedig szoros ölelésbe vont.

Pár percig csak álltunk így, amikor is Noah hangja hallatszott anya mögött.
-Jól hallom, hogy a húgom hazaköltözik?-kérdezte unottan.
-Ennél szebb fogadtatást még sosem tapasztaltam-forgattam a szemem, majd visszafordultam anyu felé.-Mit lehet tudni apuról? Él-e egyáltalán?
-Sajnos...meghalt-könnyezett be a szeme, mire elakadt a lélegzetem.
-El sem tudtam tőle búcsúzni!-kezdtem el újra zokogni.
-Sajnálom szívem, nekünk is nagyon hiányzik-biccentett szomorúan Noah felé.-Menj csak fel a szobádba, pakolj ki, és ha szeretnéd, nyugodtan maradj kicsit egyedül-nézett rám megértőn, mire én csak bágyadt fejjel bólintottam.

Mintha ezer éve nem jártam volna a saját szobámban. Nosztalgikus élmény volt újra körülnézni a falon, a bútorokon. Semmi nem változott. Minden a régi volt. Apu nélkül...
Erre a gondolatra, újra elárasztották a könnyek az arcom, és sírva csúsztam le a földre.

Éppen az ágyamon heverésztem pakolás után a gondolataimba merülve, amikor nyílt a szobám ajtaja, és belépett rajta a báttyám.
-Szia-köszönt halkan.
-Helló-fontam össze a karom magam előtt.
De ő csak állt ott.
-Szeretnél valamit vagy csak ácsorogni jöttél?-kérdeztem, mert már kezdett idegesíteni.
-Ami azt illeti igen-ült le velem szemben az ágyra.-Bocsáss meg.-kérte, de rögtön folytatta is.-Tudom, hogy nem voltam a világ legtökéletesebb testvére. Mindig csak szívtuk egymás vérét, és utáltuk egymást. De...amióta apánk elment, anya azt kérte tőlem, hogy hozzam helyre veled a kapcsolatot, ami teljesen tönkre ment. És mint testvér, nem akarlak elveszíteni-mondta rekketen, mire kissé elérzékenyültem.-Most megyek is, szia-állt fel, majd az ajtóhoz lépett.
-Noah-szóltam utána, mire megfordult.-Szeretlek-suttogtam bűntudattal.
-Én is-mosolyodott el, majd kiment az ajtón. Sóhajtva beletemettem az arcom a tenyerembe. A családommal kibékültem. Apu viszont meghalt. A pasim megcsalt. Legalább egy dolog megoldódott az éltemben.

Sarah szemszöge:

-Hihetetlen, hogy ma eddig mik történtek-suttogtam John B-nak.
-Az biztos-meredt ő is maga elé.-JJ és Kie újra együtt vannak, de Emma és Pope pedig elvesztették a kapcsolatukat azzal, akit a legjobban szerettek.
-Minden egyre rosszabb-fogtam a fejem.
-Héé!-fordított maga felé.-Az az ő dolguk, nekünk nem kell, hogy rosszul essen.
-De ők a barátaink.
-Igen-bólogatott.-Megfogják oldani-húzott közelebb magához.
-Gondolod?-kérdeztem a szemébe nézve.
-Persze-mosolyodott el, és az ajkaimat szemlélte, majd nem kellett sok idő, hogy megcsókoljon. Azonnal viszonoztam, majd egész hamar heves smárolásba kezdtünk, azonban ekkor bejött a nappaliba Pope.
-Kérlek, ne a szingli előtt csőrözettek!-takarta el a szemét, majd mérgesen leült a fotelre.
-Sajnálom, hogy ez történt-néztem szomorúan Pope-ra.
-Hagyjad! JJ és Kiara megérdemlik egymást-forgatta a szemét.-Emma hogy viseli?
-Jelenleg nem tudjuk, hol van-ráztam meg a fejem.
-Nem kéne megkeresni?-tette fel a kérdést John B.
-Pont most írt-vettem elő a telefonom.
,,Minden rendben van, csak haza költöztem végül, viszont sajnos az apám meghalt... Pár napig nem talizunk, magányra van szükségem"-olvastam fel hangosan, és pont ekkor tértek be a nappaliba JJ-ék is.
-Durva-pislogott döbbendten Kie.
-Átadnád neki a nevembem, hogy őszinte részvétem?-kérdezte halkan JJ.
-Add át te neki! Nem vagyok postás!-mérgelődtem, mert engem is dühített, amit JJ tett.
-De most nem fogok tudni vele beszélni-mutatott magára és Kie-re, na meg az összekulcsolt kezükre.
-Mindjárt behányok-öklenedezett fintorogva Pope, majd kiment a házból.
-Menjünk John B-fogtam meg a barátom kezét, és mi is kimentünk. JJ és Kiara kínosan meredt maga elé.

Kie szemszöge:

-Csak nekem van még bűntudatom Emma és Pope miatt?-kérdeztem Jajy-től.
-Bevallom, kicsit nekem is-ismerte be.-De én akkor is veled szeretnék lenni-fordult felém, mire megcsókoltam.
-Én is veled-lihegtem, ugyanis JJ visszacsókolt. Felkapott az ölébe, majd vitt is a szobájába. Ledöntött az ágyra, és le is vette a pólóját, majd a szépen kidolgozott felsőtestét percekig tudtam volna vizslatni.
-Emmával már...-kérdeztem volna, de folytatta helyettem.
-Igen, már lefeküdtünk-motyogta.
-És...jó volt vele?-kérdeztem feszengve.
-Igen, csodás este volt akkoriban-mosolyodott el.
-Te...még érzel valamit iránta-esett le a dolog.
-Dehogyis! Szerinted miért téged választottalak?-kérdezte értetlenül.
-Akkor mit áradozol róla ennyire?-akadtam ki.
-Bocs, csak az emlékek-mormogta leginkább magának.
-Hihetetlen vagy JJ Maybank! Összejövünk, aztán most kiderül, hogy még mindig őt szereted! A ,,milyen volt vele?" kérdés alatt nem azt értettem, hogy látványosan elvigyorodsz az emléken velem tudatva, hogy még mindig belé vagy szerelmes!-adtam ki magamból mindent.
-Kie...bocsánat. Már én sem tudom mi van velem-hajtotta le a fejét.
-Akkor szedd össze magad-motyogtam elkeseredetten ő pedig magához húzva gyengéden megcsókolt.
-Mostantól nem érdekel Emma! Nekem csak te kellesz-nézett mélyen a szemembe.
-Még szép-vigyorodtam el, mire ő is elmosolyodott.

JJ szemszöge:

Most már le kell zárnom mindent, ami Emmával történt köztünk. Nem szerethetek egyszerre két lányt. Nekem itt van Kie. El kell engednem Emmát. Hisz tulajdonképpen Kie-t szerettem, ezért dobtam érte Emmát. Mi másért tettem volna? Emma csak egy ,,jött-ment" kapcsolat volt, ami csak két hónapig bírta. Nekem Kie az igazi. Amikor még Sarah sem volt a csapat tagja (nemhogy még Emma), sosem néztem jó szemmel, amikor egyszer John B-vel volt Kie,  máskor pedig Pope-al. Most pedig újra az enyém lehet. De most már nem engedem el őt. Soha. Akkor se, ha ezzel tönkreteszem két ember lelki állapotát... Nekem most már tényleg csakis Kiara kell... A többieknek meg kell érteniük...