Outer Banks-Váratlan változások (FF)

26. f e j e z e t

Emma szemszöge:

Másnap igyekeztem magam kialudni. Mondjuk nehezen ment, de mindegy. Reggel már könnyebb volt elviselni azt a gondolatot, hogy a legjobb barátnőm összejött JJ-vel. Az akkori bűntudat miatt viseltem talán jobban a szakítást. Talán.
-Emma, nem jössz le reggelizni?-nyitott be a szobámba anya.
-De megyek is-pattantam fel, majd mentem utána.

Őszintén már hiányzott az itthoni reggeli, ebéd, vacsora. A családom közt, és nem Kie családjával. A reggeli menü rántotta volt.
-Jó étvágyat-mondtuk egyszerre. Legutóbb amikor a családommal reggeliztem, apu is jelent volt. Most pedig nincs...

Reggeli után mondtam anyunak, hogy kimegyek sétálni, mire egy bólintás volt a válasz. A friss levegőt beszívva, újra eszembe jutott a tegnap esti tizenegy órás találkozó, amin az ismeretlennel futottam össze. Ami ki is derült, hogy nem ismeretlen.

A tegnap esti tizenegy órás találkozó :

Rettegve indultam el a partra, hogy találkozzak ezzel a...nem tudom kivel. Mikor odaértem, alig akartam elhinni, hogy ki vár rám. Rafe volt a rejtélyes ,,troll".
-Várj, mi van!?? Te küldted azokat az ilyesztő üzenteket?-döbbendtem meg.
-Amint látod-vonta meg a vállát vigyorogva.
-Úgy tudtam-hitetlenkedtem. Végig jó volt a számításom.-Mit akarsz tőlem?
-Nem akarsz csatlakozni a Flúgosokhoz?
-Esküszöm, olyan vagy mint a bátyám, aki most már nem is ilyen-röhögtem fel kínomban.-Ezért küldtél rémísztő üzeneteket? EZÉRT???
-A te érdekedben. Csak így érhettem el, hogy találkozzunk, és esetleg rávegyelek arra, hogy Flúgos legyél-folytatta.-Hallom, hogy a Sneci pasid dobott téged Kiarácskáért.
-Honnan tudod?-kérdeztem döbbendten.
-Az most mindegy-legyintett.-A lényeg, hogy csakis a te kedvedért, hogy elfelejdhesd a szakítást, legyél a Figure Eight-en. A Flúgosok helyre hoznak téged, jobban járnál velük, és segítenének talpra állni-mosolyodott el.
-Minek akarnál segíteni, hogy jobban legyek?-fontam össze magam előtt a karom.
-Te voltál a Snecik közül az egyedüli, aki nem is tűnt igazi Snecinek. Te mindig is Flúgos voltál-nevetett fel.
-Ezt nem igaz-ráztam a fejem.
-Szóval...csatlakozol hozzánk, aranyom?-nyújtotta felém a kezét, azonban hirtelen betakarta a szemem, és benyomott valami cuccot a számba.
Fészkelődni kezdtem Rafe karjaiban, miközben a tenyere takarásától semmit sem láttam.
-Ez a kis kábítószer fog rajtad segíteni-suttogta, de mielőtt válaszolni tudtam volna, összeestem.

Aznap este a szobámban ébredtem fel. Zúgott a fülem, és fájt a fejem attól a cucctól, amivel elkábított Rafe. Szédelegtem, és folyamatosan a csapat járt a fejemben, meg az, amit Rafe mondott. Valóban a Flúgosok közt lenne a helyem? Anyuék is mindig ellenezték azt, hogy a Snecikkel legyek. Talán az vagyok, akiket mindig is elitéltem? Flúgos?

Vissza a jelenlegi helyzetbe:

A szél belesüvített az arcomba, miközben a parton sétáltam. A kábítószer megtette a hatását, már kezdtem máshogy látni a helyzetet. Valószínűleg nekem tényleg a Flúgosok között kell lennem. Sosem gondoltam volna, hogy ezt egyszer így fogom gondolni, viszont Rafe totál elcsavarta a fejem.  Azt hittem, hogy John B olyan mint a báttyám, Sarah olyan mint a nővérem, Pope a legjobb haverom, Kie a legjobb barátnőm, JJ pedig a ,,boyfriendem". Ő, minden, csak nem a ,,boyfriendem" már. Kie pedig csak VOLT a ,,bestfriendem". Tudom, hogy pont az tettem vele régebben, amit most ő velem, de nem gondoltam volna, hogy pont tőle kapom ezt vissza. Egy idő után már amúgy is támogatta a kapcsolatomat Jajy-vel, aztán meg ő szúr hátba... Bár az is lehet, hogy végig csak megjátszotta,hogy örül nekem és JJ-nek...
Elhatároztam, hogy elfelejtem a Sneciket. Bármi áron. Egy ideig nem voltam miattuk önmagam, és kíváncsi vagyok, hogy a Flúgosok közelében az leszek-e. Felőlem Pope-ék folytassák nélkülem az aranyprojektet, meg a Limbrey-s ügyet, engem már nem érdekel. Ideje most már más társaságba keverednem...

Sarah szemszöge:

Pope teljesen maga alatt volt, John B-vel próbáltuk megnyugtatni, bár kevés sikerrel.
-Nem láttátok Pope-ot?-jött be a házba Kie, mire rögtön elkapott a hányinger Kiara láttán.
-Na mi van, szakítottak JJ-vel, és most meg már újra Pope kell?-kérdeztem kissé gúnyosan.
-Képzeld, épp próbálom vele megbeszélni!-ripakodott rám.
-Igazán? Emmával nem kéne?-fontam össze a karom magam előtt, és mérgesen néztem rá, közben John B mellém lépett, és ugyanúgy nézett rá, mint ahogy én.
-Ó, és arra nem gondoltok, hogy két hónappal ezelőtt pont ő vette el tőlem Jajy-t? Az nem jut el az agyatokig? Most meg őt véditek...-nevetett fel kínosan.
-Részben igazad van, de te is beismerted, hogy Emma és JJ milyen jól elvannak együtt, aztán jöttél te-szólt bele a vitába a mellettem álló fiú, mire Kie még mérgesebb lett.
-Bocs, hogy JJ engem választott-háborodott fel a lány.-De nekem most muszáj beszélnem Pope-al!
-A helyedben most magára hagynám-forgattam a szemem, de persze nem hallgatott rám, és elment megkeresni Pope-ot. 

Kie szemszöge:

-Pope?-nyitottam be JB szobájába, és megláttam a fiút a földön ülve, bezárkózottan.
-Menj innen-küldött el mogorván, de nem hagytam magam.
-Békével jöttem-guggoltam le elé.
-Kie, hagyj már békén! Én hűséges voltam hozzád, te meg egész egyszerűen dobtál érte!-akadt ki, mire nekem a szemem megtelt könnyel.
-Pope, nagyon sajnálom, csakúgy megtörtént...-csuklott el a hangom.
-És azzal mit kezdjek?-meredt rám dühösen.
-Csak akartam, hogy tudd-suttogtam, majd feltápászkodtam mellőle, és az ajtóhoz léptem, de ő utánam szólt.
-Kie!
Visszafojtott lélegzettel fordultam vissza.
-Igen?
-Semmi baj-súgta lágyan, és a óvatos mosolyra húzta a száját.
-Hogy...-kerestem szavakat.
-Mi szimplán csak nem passzoltunk össze. Nem működött a dolog köztünk. Felejtsük el, oké? De Emmával még ki kéne békülnöd.
-Igazad van-sóhajtottam, és ez hallatán újból rossz barátnak gondoltam magamat.-Vajon hol lehet most?-kezdtem el gondolkodni.
-Szerintem csak időre van neki szüksége. Hagyd most magára, és ha majd előkerül, akkor beszélj vele-tanácsolta, mire hevesen bólogattam.

[...]

JJ és Pope is elrendezték egymás között a dolgokat. Már csak egy emberrel kell szembenéznünk. Emmával. Aki még a nap végén se jött vissza.
-Ma lesz a Flúgoksoknál egy buli, menjünk el-szólalt meg Sarah.
-Hát ha részt vesz azon Emma, és tudunk vele beszélni Kie-vel-pillantott rám JJ, mire egyetértettem.
-Akkor szerintem készülődjünk! Kiara gyere, válassz nekem ruhát!-húzott be Sarah a házba, de gyanítottam, hogy nem csak ez miatt. És igazam volt.
-Valójában mit akarsz?-kérdeztem, ugyanis komoly fejjel meredt rám.
-Én csak aggódok Emma miatt! Csúnya dolgot tettettek vele, és ha emiatt Flúgos lesz, akkor azt életetek végéig bánhatjátok!
-Sarah, sajnálom. Fiatalok vagyunk, mind hibázunk. Nem szándékosan tettem, hanem csak mint én, tinédzser, jól éreztem magamat! Nem törődtem azzal, hogy amíg én milyen jól elszórakozok, más éppen addig zokog-halkultam el.-Ha tehetném, mindent másképp tennék, és nem adnám vissza azt, amit velem tett Emma régebben. Mert nem ez a megoldás, hogy visszaadjam azt a rossz dolgot, amit én is kaptam. A megoldás az, hogy csak helyrehozzuk azt, ami el lett rontva, és ne rondítsunk tovább a helyzeten. Fáj, hogy erre csak most jövök rá, mikor már késő-tanulmányoztam az ujjaimat, és magam elé néztem.
-Ebben az eméletben viszont egyetértek-ölelt meg Sarah.-Az összes pasimat megcsaltam, és még John B-t is. De mi lett a vége? Őszintén megbocsátott, és boldog kapcsolatban vagyunk együtt. Minden rossz után jó dolog jön-suttogta, mire meghatottan bólogattam. Egyszerűen csak bíztató szavakra volt most csak szükségem. És ezek a szavak, amiket Sarah mondott, azok voltak.
-Na gyerünk, nézzünk valami dögös ruhát az estére, amin a fiúknak le fog esni az álluk-váltott témát Sarah röhögve, mire vele együtt kacagtam.