Szerelmi leckék

23.

*Jimin pov.*

Az osztálytársaim tekintete lyukat égetett belém. Szerettem volna azt hinni, hogy Jungkook megint mögöttem állt, és ezért néztek. De mivel még be sem csengettek, biztos nem állt mögöttem. Egy nagyot nyelve sétáltam lassan a helyemre. Ledobtam magamról a táskámat, és ledőltem a székre. Jin mellettem aljas tekintettel nézett.

- Szia, Jimin. - szólalt meg hirtelen.

- Szia! - vágtam rá azonnal.

- Meggyógyultál? - mosolygott.

- Igen, nagyjából. - bólintottam zavartan.

- És gondolom még mindig nem tudsz semmit drága osztályfőnökünkről. - bökte meg az oldalamat.

- Nem nagyon. - vontam meg a vállam. - De a terembe jövet láttam bemenni a tanáriba.

- És beszéltetek is? - húzta meg kicsit a szemöldökét.

- Nem, dehogy! - vágtam rá egyből, mire egy kérdő pillantást kaptam Jintől.

- Rendben. - nyomta tovább a telefonját.

Pár percet kellett csak várnom a becsengőre. Amint meghallottuk, Jungkook be is lépett a terembe. A tanári asztal mögött állva mosolyogva nézett körbe. A szeme egy pillanatra megakadt rajtam. Picit elmosolyodtam, aztán előhalásztam az irodalom cuccomat. Jungkook egy kisebb bólintás után elkezdte az órát. Egész máshogy viselkedett, mint szokott. Sokat mosolygott, nem törölte le azonnal a táblát, lassan magyarázott... Még a vicces megjegyzéseket és válaszokat is jól vette, senkit nem fenyegetett meg utána szaktanárival. Óra vége előtt pedig inkább egy jó kis feladatot keresett nekünk a munkafüzetben, és nem feleltetett senkit. Miután óra után kiment, gyorsan utánamentem. A tanári előtt értem utol.

- Elnézést, Jeon úr, beszélhetünk? - kezeltem magázódni, mert mások is voltak a folyosón.

- Persze, gyere. - kinyitotta nekem a tanári ajtaját. Bementünk rajta. - Mit szeretnél? - tette le a cuccait.

- Csak el akartam mondani, hogy tetszett, ahogy most tanított. - folytattam a magázást.

- Miért magázódsz? - kérdezte halkan. Ajkaimat beharapva pillantotta oldalra. Jungkook is a háta mögé nézett. - Fenébe. - suttogta. - Mégis mit keresel itt?

- Csak nem probléma, hogy a tanáriban vagyok? - kérdezte Taehyung.

- Nem minden esetben, de most igen. - válaszolt csípősen Jungkook.

- Ugyan, miért? - állt fel Taehyung az asztaltól. - Nekem tetszett az előző idilli csevegésük. Folytassák csak. - lépett oda hozzánk.

- Előtte mondjuk kimehetnél. - mondta Jungkook idegesen, ami kezdett megijeszteni. - Négyszemközt akartunk beszélni.

- Na és? - kérdezte Taehyung mosolyogva. - Nem tilthatod meg, hogy bejöjjek a tanáriba.

- Nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy tegezz engem. - Jungkook tekintete szinte szó szerint villámokat szórt. - Idősebb vagyok nálad, úgyhogy ajánlom szíves figyelmedbe, hogy viselkedj. - emelte fel a mondat végére a hangját.

- Azt hiszem, én megyek. - szólaltam meg félénken.

- Mi? - nézett felém Jungkook, már lágyabb tekintettel. - Ne menj el. - suttogta úgy, hogy csak én hallottam.

- De muszáj. - súgtam vissza ugyanolyan halkan. Még épp láttam Jungkook lehangolt tekintetét, mielőtt kimentem, és visszaindultam a terembe. Ahogy beléptem, megint mindenki engem kezdett nézni. A fejemet rázva ültem le a helyemre.