Édes gyilkosom

1.

Bakugo szemszöge:

Elegem van a mindennapi stresszből. Muszáj egy normális munkát is csinálnom, hogy ne legyen gyanús. Bérgyilkos vagyok. Hideg vérrel gyilkolok meg mindenkit. Nagyon sokat fizetnek a kontaktjaim. Emellett egy kávézóba dolgozom mint barista. Bár nem hinném, hogy sokáig ott leszek még. A sok hülye vendég, és a főnök felbasz. Ezért elkezdek kiabálni. Na ez nem tetszik a főnöknek. Ilyenkor legyek türelmes persze. Na de mindegy is. Lassan el kéne indulnom dolgozni...

Pár percet még nyomtam a tiktokot majd felvettem egy melegítőt és egy bő fekete pólót. Mivel kicsit hűvös van kint, ezért felkaptam még egy nike pulcsit is. Felvettem a fehér Jordanom és elindultam a munkába. Az úton zenét hallgattam. Nyilván metált hisz az a legjobb. Hamar oda is értem, és egyből a dolgozó szobába mentem.

-Jó reggelt Bakugo!- köszönt az egyik munkatársam, Ida
-Reggelt.- köszöntem vissza unottan, mivel ezt a srácot nem kedveltem sosem
-Szép jó reggelt Bakubro!- kiabált hozzám a legjobb barátom, Kirishima
-Jó reggelt.
-Hogy vagy ma tesó?
-Szarul, mint mindig.
-Na, és most miért vagy szarul?
-Dolgozni kell.
-Ja! Értem!
-Kirishima a kettes asztalhoz!- kiabált a főnök
-Máris! Na jólvan bro én megyek! Majd beszélünk!- majd elment ki vinni azt a pár kávét amit a kezébe nyomtak

-Jó reggel Katsuki! Elkéstél..- jött oda hozzám a főnököm
-Öt percet körülbelül..
-Az már éppen elég sok. Levonást kapsz ezért a hónap végén!
-Chh oké.- majd ott hagytam

Elmentem a köpenyemért amire nagy betűkkel rá volt varva, hogy Bakugo, majd beálltam a kávégép mellé.

Az idő szokásosan lassan telt, de végre itt volt az ebéd szünet és Kirishimával pihenhettünk kicsit.

-Haver, te nem eszel?- kérdezte a fiú
-Nem eszek most, de azért köszi.
-Egy kávét sem kérsz?
-Nap közbe ittam már egyet.
-Te tudod!

Beszélgettünk de nemsokára elkezdett csörögni a telóm.

-Ezt most fel kell vennem.
-Oké tesó! Menj csak

Majd arrébb álltam és felvettem a telefont.

-Halo?
-Bakugo Katsuki.
-Én vagyok.
-Gondolom tudod miért kereslek.
-Munka lenne uram?
-Munka hát! Vissza térő kontakt vagyok, emlékszel rám?
-Hmm egy amerikai srác volt az áldozat nem?
-Jó a memóriád! Emlékszel mennyit fizettem?
-Emlékszem.
-Dupla annyit fizetnék ezért a munkáért!
-Jól hangzik, ki az áldozat?
-A fiatalabb Todoroki. Biztosan ismered.

Shoto...- gondoltam magamban

-Ismerem..
-Na akkor ő lenne. Todoroki Shoto, 24 éves multimilliomos. Egy hatalmas panelházban lakik.
-Oké...
-Elvállalod?

Szükség van erre a pénzre. Legalább egy évi megélhetésem.

-El...
-Akkor ezt megbeszéltük! Hívj ha kész!- majd letette

Nem hiszem el, hogy elvállaltam. Még mindig kedvelem Shotot..

-Vége az ebéd szünetnek! Mit lazsálsz már itt! Most azonnal menjél dolgozni! Nem a pihenésért fizetek!- kiabált le főnököm
-Tudja mit? Felmondok! Fasznak sem fog ez a munka hiányozni!- kiáltottam vissza rá, majd vissza adtam a kötényem
-Várj Katsuki! Japán egyik legjobb baristája vagy ez meg egy nagyon híres kávézó! Ennél jobb helyet nem találsz!
-Lehet, hogy jó! De szar ember vezeti!- majd elsétáltam.

Olyan hülye vagyok. Most Kirishima egyedül marad azzal a hülye Idával. Ja meg persze Minával, aki rá van szállva. Ő sem érti meg, hogy Kirishimának barátja van. Ja! Említettem már, hogy mindketten buzik vagyunk? Ha nem akkor most mondom. Buzi gang! Már majdnem otthon voltam amikor a telóm jelezte, hogy Kirishima hív.