Vihar előtti hullámok

020 ~ Sera Porque Te Amo [Ricchi E Poveri]

❖ JACKSON BLAKE SZEMSZÖGE ❖

Valamikor szeptember és január között

Ma megtaláltam a következő áldozatomat: csillogó szemek, göndör fürtök, igéző tekintet, felszíni flegmaság, törékeny - vagy talán már össze is tört - belső.

Egy sorozatgyilkos biztosan így írná le a prédáját. Én nem vagyok az. Mégis, ahogy aznap beléptem a terembe és beleütköztem ebbe a lányba - akiről akkor még nem is sejtettem, mekkora hatással lesz az életemre -, valahogy ilyen gondolataim támadtak.

Imádtam, hogy nem olyan volt, mint a többiek. Imádtam, hogy ellen mert állni és ezáltal egy kihívást állított elém, amit szíves örömmel fogadtam el. Imádtam, hogy élvezte a figyelmet, amit neki adtam, de mégsem adta magát könnyen és nem hagyta, hogy játsszak vele. De utáltam, hogy pontosan ezért veszítettem el.

Ugyan a hivatalos protokoll szerint be kellett volna írnom hiányzónak, mégsem volt szívem ezt tenni vele. Tisztában voltam vele, hogy miattam nem járt be az órákra. Igaz, nem egészen értettem, hogy miért, de azért volt sejtésem róla.

Ugyanis a legutolsó találkozásunk után nem kerestem, de mentségemre szóljon, hogy akkoriban eléggé összegyűltek az életemben a dolgok. Hosszú idő után először sikerült a haverjaimmal összeegyeztetni egy találkozót, ami közben érkezett egy telefon a főnökömtől. Nem voltam beosztva másnapra, de Alexander behívatott.

- Na, mi van, Jax, hiányol a csajod? - Röhögött Sebastian, mire csak megráztam a fejem, teljesen nevetségesnek tartva a kérdést.

Először azt hittem, a szerződésemmel van valamilyen probléma, azonban amint odaértem, teljesen egyértelmű volt, hogy valami egészen másról volt szó.

- Nos, Blake, utánanéztem a múltjának - kezdte. - És ahogy láttam, Kaliforniában volt egy igen népszerű beszélgetős műsora, valami Scared of Fame - legyezgetett a kezével.

- Help of Fame - javítottam ki, mire csak megrázta a fejét.

- Teljesen mindegy. A lényeg, hogy arra gondoltam, hogy a JamFM-nél is lehetne valami hasonló. Egy kolléga megkeresésére rábólintottam, hogy akkor legyen, nagyon meggyőző volt - elmélkedett. - Mivel az ötlet Paris Boganskié, és ő döntött arról, hogy magát ajánlja erre a pozícióra, ha nem vállalja, akkor ennyi, kuka a terv, nincs B terv magán kívül - jelentette ki.

Másnap már én jelentettem be a rádióban, hogy nemsokára új műsor indul szombat délutánonként a JamFM-en RáDuó névvel.

Ez közel sem annak indult, mint a Help of Fame - nem, ez egy beszélgetés volt egy közgazdásszal olyan mindennapi témákról, mint a különböző hitelek előnyei és hátrányai. Rögtön Maddy jutott eszembe, és az, hogy neki mennyire be fog jönni ez a műsor, és mennyire elképesztő lenne, ha egy nap ő is a vendége lehetne.

Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy a beszélgetőpartnerem nem más volt, mint egy bizonyos Hazel, akit nem más szervezett be, mint Paris. Fogalmam sincs, hogyan sikerült beszélnie az igazgatósággal, akik szokatlan módon mindenféle kifogás nélkül jóváhagyták ezt az ötletet. Paris egyébként nem volt részese a kivitelezésnek, csupán az ötlet tartozott hozzá, illetve, hogy összehozott engem meg Hazelt, aki egyébként egy elképesztően vonzó hölgy, ugyanis már az első pillanattól fogva látszott rajta, hogy kiáll magáért és a véleményéért, amit tényekkel támaszt alá. És egy ilyen típusú rádiós műsor pont ettől lesz élvezhető nem csak az alkotók, hanem a hallgatók számára is. És ezt Paris nagyon is jól tudta.