Gyönyör

[ HUSZONKETTEDIK RÉSZ ] - új évad

Eltelt két év, azóta elvégeztem a középiskolát, sikeresen leérettségiztem. A szüleimmel javult a kapcsolatom, már nem ellenőrizgetnek a napom minden percében.

Robin és én továbbra is barátok vagyunk. Nem találkozunk túl gyakran, de legalább számíthatunk a másikra bármikor.

Lett egy barátom, aki két évvel idősebb nálam, ugyanarra ez egyetemre jár, mint én. Körülbelül fél éve alkotunk egy párt. 

Iannek hívják, fekete hajjal és kék szemmel rendelkezik. Nálam magasabb, enyhén izmos testalkatú. 

Sok mindenben hasonló az ízlésünk. Akár filmek, zenék, ételek terén. Szinte minden szabadidőnket együtt töltjük, és a szüleim is elfogadták őt. 

Szerintük ő egy rendes fiú, aki jól bánik velem. Örülök, hogy végre nyugalom van az életemben.

Mikor ide költöztünk, nagyon magam alatt voltam. Legszívesebben az életemnek is véget vetettem volna, annyira nehezen viseltem a változást, azt hogy rengeteg embert elveszítettem magam körül.

De ez megváltozott. Két lánybarátra tettem szert, Laurenre és Allyre. Egy osztályba jártunk, és rögtön befogadtak engemet, mondhatni felkaroltak. Úgy érzem ők igazi barátok a számomra.

- Foglaltam jegyeket a Barbiera. - szólalt meg Ian. 

Tudta, hogy minden álmom megnézni ezt a filmet. Egyrészt mindig is imádtam Barbiet, egész kollekcióm volt kiskoromban, de mellette Margot Robbie és Ryan Gosling miatt is nagyon vártam már a film érkezését.

- Uuu, de jóóó, - örültem meg- köszönööm.

- Miattad és Ryan miatt hajlandó vagyok végigülni. - mosolyodott el. 

Megöleltem őt, és nyomtam egy puszit az arcára.

- Jól van. Mikor megyünk? - kérdeztem.

- Ma este, nyolc órakor kezdődik. 

A szekrényemhez rohantam és elkezdtem nézelődni a rózsaszín ruháim után. Ian csak kérdően nézett rám.

- Muszáj rózsaszínben mennünk, megkell adni a módját. - mondtam.

- Nekem is? - kérdezte ledöbbenve.

- Igen, elég egy rózsaszín sapka is neked, de valamilyen kiegészítődnek vagy ruhadarabodnak pinknek kell lennie. 

 Kiválasztottam egy rózsaszín szettet, ami rövidebb topból és szoknyából állt, mellé egy rózsaszín táskát. 

- Élő Barbie leszel. - jött mögém és puszit nyomott a nyakamra.

A délutánt együtt töltöttük, este pedig elindultunk a filmvetítésre.

Vettünk popcornt és colát, majd leültünk a helyünkre. Ian elment WC-re, ezért egyedül ültem. Nem sokkal később leült a mellettem lévő helyre egy férfi, akinek  az illatát bárhonnan felismertem volna.

Óvatosan felé fordultam, és ahogy sejtettem, Mr. Blacket pillantottam meg. Mégis mennyi esély volt arra, hogy egy lassan negyven éves férfi beül a Barbie vetítésre és pont mellém szól a jegye?

- Milyen kellemes meglepetés, - mosolyodott el- remélem még felismersz.

- Sajnos igen. - válaszoltam.

- Sajnos? Hisz rengeteg üzenetet hagytam, és válaszra sem méltattál. 

Miután megírtam neki a búcsúlevelemet, folyamatosan üzeneteket küldözgetett, amiket elolvastam, de nem írtam vissza rájuk. Úgy éreztem, hogy sosem felejteném el őt, ha titokban írkálnék vele továbbra is.