A városi doktor ff - Kasaba doktoru

Újdonságok ,... szó szerint

" Új év , új lehetőség!" Szokták mondani . Nos , de ebben az évben tényleg minden összejött . Természetesen ezt mint visszaemlékezésként mondom most . Nem is azt mondanám hogy kalandos volt . Tudod , mikor először ejtőernyőzöl vagy tudom is én.  Ezt az évet inkább a veszélyes szó jellemezné leginkább . Na de először is ... Hogyan kezdődött minden ? Hát úgy hogy a szilveszteri összejötelen megtudtuk hogy egy szerencsétlen eset miatt ugyan, viszont bővül a kórházunk csapata. Ennek örültem... Mindaddig míg rá nem jöttem, hogy ez Yalcin ötlete volt . Pontosítok ... száműztek valakit Gümüsokból ... és miután Erolé a kórház, természetesen hozzánk kerülnek Yalcin áldozatai , mint ahogyan én is ...
Még viszonylag így is maradthadtam volna boldog , de hát nem... ugyanis volt szerencsém összefutni pár emberrel , akikkel nem feltétlenül szerettem volna ... És nem a zöldségesről meg szomszédról beszélek akik beszóltak majd eltűntek... Nem . Ez Gümüsok egy része ... és terveznek itt maradni Ulucinarban.  Ők ? Itt?!
Most biztosan meglepődtél . ( Igen én is!) Szóval mindent az elejéről...

Tehát ... ugye mivel lényegében december utolsó napja volt , estéje pontosabban , miután az utolsó ott lévő beteget is elintéztük , valamennyien elmentünk vacsorázni hogy megünnepeljük az új évet, míg mások ügyeletben maradtak vagy próbálták a betegeket Istanbulba irányítani . És ekkor derült ki a hír miszerint Erol urat műteni kell a műszíve miatt, azonban úgy néz ki emiatt Ulucinar és a Gümüsok megint harcban áll egymással.  Pontosabban a két kórház sosem tudta elviselni egymást de valamennyire mégis kénytelenek voltunk együttműködni. Aztán a másik hír pedig az , hogy Gümüsokban is vannak belső összetűzések , aminek rendszerint az a vége hogy ha nincs pénzed és rokoni kapcsolatod , akkor Yalcin száműz téged Ulucinarba. Miért pont ide? Nos mert mind a két kórház főnöke Erol úr , így a " testvérkórházba" történik az áthelyezés . Másfelől meg Yalcin szeret minket szenvedni látni... a Istanbuli születésű legnagyobb része valószínűleg még életemben nem járt vidéken és Yalcin reméli , hogy méltó büntetés lenne , ha innentől a karriernek vége volna . Miért? Mert ő akar mindent ...Egy apró hiba és repülsz.  Valószínűleg ez történt az új doktorral is . Nem májrák rossz kezelése miatt dobhatták ki... , hanem mert Yalcin így akarta és így lett ...
Aztán az is kiderült, hogy mivel kis kórházunk nemigen rendelkezik bármiféle eszközzel , Hakan jogosan kért erősítést Eroltól . Mármint... eszközben . Persze senki sem volt elragadtatva amikor megtudtuk , hogy azt is a drága " testvérintézmény" biztosítja .Na jó nagynehezen egy hónapos szórakozás után kaptuk meg eleve a visdzajelzést hogy a karácsonyi katasztrófa miatt majd csak január első hetében tudják küldeni.  Az klassz... mi megvagyunk nélküle . De mi volt a garancia arra , hogy Erol úr kibírja addig? Gyakorlatilag semmi . Csupán szerencsénk.
De Hakan és Mine még így is meg vannak győződve arról, hogy használhatatlan dolgokat kapunk majd " ajándékba" . És én is , elvégre Yalcin és Bülent intézte el...

Szóval aznap ettünk -ittunk , van ki kicsit többet , de azért nem a vészes kategóriában... majd másnap kezdődhetett a kora reggeli kalamajka . Ó , ugyan nehogy azt hidd hogy itt mi újév első napján lazán kezdjük! Gümüsok ezt is elintézi!
Kezdve azzal , hogy este beáltunk segíteni valamennyien az esti ügyeletre kisebb sebesüleseket ellátni . Vagyis akik félig már aludtak azok nem , a csapatunk fele pedig hazament . Így szokásosan reggel a felálomban lévők keltették a többieket és megvártuk az èjszakasokat , hogy ideèrjenek.
Mind ott gyülekezetünk a recepciónál , Boldog új èvet kívánunk, míg Mine minden erejével próbálta feljelteni Hakant, mi meg próbáltunk nem nevetni rajta , hiszen ellenkező esetben már mind holtak volnànk....
( Őszintén ez a kedvenc kora reggeli műsorom...)
Persze aztán a végén sikerült neki , bár Hakan annyira nem volt boldog .
De hirtelen mind lefagytunk amikor megpillantottunk valami kellemetlenül ismerőset...
Yalcin, Bülent, és még néhány ember besétált a kórházba.
Hírtelen nem tudtam mit szólni . Az arckifejezesem a " boldog-fáradt"ból a "kinyírom őket"be változott alig egy másodperc tört része alatt .Már èppen szólni akartam amikor Hakan megállíott és átvette az irányítást.

- Te mit keresel itt?! - kérdezte, de Yalcin nem felelt , csak magabiztosan állt előttünk .

- Mi van , már be sem jöhet idegen az Ulucinarba?- kérdezte egy számomra ismeretlen nőszemély .

- Hé, hé! Mire véljem ezt a kora reggeli civakodást?!- gurult be Erol úr ( pontosabban Aysu tolta be)

- Mit keres itt ő?!- kérdezte Hakan.

- Itt a segítség , amit kértél Hakan, mostmár elvégezheted a műtétet.- mondta Erol

- Én eszközöket kértem! Ők minek jöttek?

- Yalcin professzor azzal a feltétellel adja oda vadonatúj eszközeit , ha néhányan Gümüsokból átjöhetnek ide a műtéti előkészületek idejére .- mondta Erol.

- Itt akarnak dolgozni?! Neeem . Biztos, hogy Yalcin és Bülent nem maradhatnak itt .

- A múltkor Hakan azt mondtad, hogy vézhelyzet és bonyolult műtét esetére nincs elég orvosod . - mondta Erol

- Én egyetlen egyet kértem és egy ultrahangot , nem egy másik kórházat ! Yalcin kirúgott egyet , ő már eleve ide kerül próbaidőre , aztán ma vagy holnap érkezik az ultrahang gép . Nem kívánunk mást. Vidd vissza , és magadat is Yalcin!

- Sajnálom, az üzlet az üzlet barátom! - vágott közbe Bülent. 

- Na majd én megmutatom neked kit hívjál te barátnak!- akadt ki Hakan .
Már azt hittem bunyó lesz, de szerencsére Mine és Erol megakadályozták ezt. ( Pedig szívesen segítettem volna elverni egész Gümüsokot!)

- Jól van , elég legyen !- kiáltott rájuk Mine .

- Nem tudok mit tenni . El kell fogadnia őket ! Talán segíthet.
Yalcin professzor, Bülent, Bahar főnővér , Ömer doktor és Berk doktor... itt maradnak Ulucinarban!- mondta ki a végső szót Erol majd Aysuval távoztak.

- Na de ... - próbáltunk ellenkezni, mindhiába.

- Nyertem, vesztettél !- jelentette ki Yalcin nagyképűen.

- Azt majd meglátjuk!- mondta Hakan .

- Ohhh és most mit akarsz tenni ?- nevetett Yalcin. 

- Helyrepofozni téged!- mondta Hakan , majd minden erejével nekiesett Yalcinnak .

- Segítsek neki?- kérdeztem halkan.

- Nazira! Megőrültél?! Dehogyis! Bektas segíts szétszedni őket mielőtt kinyirják egymást! Onur te meg fogd le Nazirat, ki tudja mi telik ki tőle is . Két problémás nagykorú gyerekkel kell zsonglőrködnöm !- mondta Mine.

- Jajj Onur , engedj már el !- könyörögtem .

- Eszedbe ne jusson!- mondta neki Mine .

- Ebből elég! Hakan ! Yalcin! Fejezzétek be , nem óvodában vagy box meccsen vagytok hanem egy kórházban! - kiáltott rájuk , aminek hála miután kishíján félholtra verték egymást, végre sikerült leállitani a harcot .

- Két orvos később jön. Én elmentem !- mondta Yalcin majd távozott. 

- Te velem jösz!- ragadta meg Mine Hakan karját , majd magával vonszolta. Szegény jó nagy fejmosást kaphatott a " kórházban való kulturált viselkedésről " . Tudom, mert én is halottam már párszor.

És akkor azt hittük hogy mára talán ennyivel megusszuk azt leszamitva , hogy még két állasinterjú meg stb-n át kell esnünk ... Persze! Nem... ugyanis akkor még nem tudtam , hogy akikről szó van , legalábbis egyikük valójában olyan személy akit jól ismerek és nem egészen pozitívan . Még egy hátrány? Azt hogy a masikukkal meg Leyla volt így , ami alapvetően nem egy jó jel volt !