𝐒𝐚𝐯𝐞 𝐦𝐞![𝐂𝐚𝐫𝐥𝐨𝐬 𝐒𝐚𝐢𝐧𝐳 𝐉𝐫.]

𝐍𝐘𝐎𝐋𝐂

C A R L O S

Amikor megláttam, ahogy az a srác Summert ráncigálja, elöntött a méreg. Eleinte próbáltam magamon uralkodni, de amikor nem akart leszállni róla, elveszítettem a fejem.

Természetesen visszaütött, úgyhogy a bár közepén verekedni kezdtünk. Fél szemmel láttam, hogy megjelentek a többiek is, és valahol a hátam mögött álltak meg, ahol Summer is volt.

- Na, jó, ebből elég! - ragadta meg a karomat a Charles, miközben egy ismeretlen fiatal a srácot is arrébb húzta tőlem. - Mi a francot csinálsz, Carlos?

- Nem hagyta békén Summert - mondtam, közben pedig az arcomról próbáltam letörölni a vért.

Charles eddig rám volt dühös, de most látszott rajta, hogy ő is szívesen megverné a fickót.

- Hé, seggfej! - fordult el tőlem, és az épp távozó, szintén vérző arcú, férfi után kiabált, majd amikor az hátrafordult, a monacói két lépéssel előtte termett és behúzott neki egyet. - Mostmár menjünk vissza a hotelbe!

Ketten sétáltunk ki a hotel elé, ahol már a többiek csak ránk vártak. Charlotte Summer hátát simogatta és a többiek is aggódó pillantásokat vetettek rá. Sápadt volt és reszketett, mert a kanadai éjszakák igencsak hűvösek, de egyikünknek sem jutott eszébe pulóvert is hozni magával a bárba.

- Jól vagy? - léptem hozzá, mire bólintott, de nem volt túl meggyőző. Charles mellettem állt, és láttam rajta, hogy meg akarja vigasztalni a húgaként szeretett lányt, de végül rám nézett és egy aprót biccentett.

Még közelebb léptem a lányhoz, majd a derekát megragadva közelebb húztam magamhoz, és átöleltem. Summer egyből belesimult az ölelésbe, majd az arcát a mellkasomba fúrta.

- Nem kellett volna miattam verekedned - suttogta felpillantva rám.

- Nem vagyok az erőszak híve, de nem tudtam tétlenül nézni, ahogy ide-oda rángat. Ne haragudj, hogy látnod kellett, ahogy verekszem! - válaszoltam halkan, majd egy puszit nyomtam az ajkaira.

- Na, a kérdés az, hogy hívunk taxit vagy visszasétálunk a hotelbe? - szólalt meg Pierre.

- Szerintem sétáljunk. Legalább egy kicsit kimegy a pia Landoból - mutatott Luisha a fiúra, aki épp egy villanyoszlopnak tett pikáns megjegyzéseket, gondolva, hogy az a barátnője.

- De Summer fázik - nézett Charlotte a karjaimban álló lányra.

- Nem fázom annyira, kibírom. A hotel csak fél óra innen - emelte fel egy pillanatra a fejét a mellkasomról.

Végül tényleg gyalog mentünk vissza, Summer egész úton csendben sétált a kezemet fogva. Nem tudtam eldönteni, hogy azért ilyen csendes, mert fáradt vagy mert még meg van egy kicsit ijedve a ma este történtektől.

◆♡◆

Nagyjából fél órával később búcsúztunk el egymástól, majd mindenki a saját szobájába indult. Levettem magamról az inget, majd az egyszerűen az ágyra dobtam, és leültem. Csupán negyed órával később álltam fel, amikor amikor valaki kopogott, egészen addig a telefonomat nyomkodtam.

- Szia, Carlos - suttogta Summer, amikor kinyitottam az ajtót, majd a tekintete az arcomról a felsőtestemre tévedt, nekem pedig csak ekkor tűnt fel, hogy már nincs rajtam az ingem.

- Szia! - válaszoltam meglepetten mosolyogva. - Gyere beljebb!

- Az az igazság - kezdte szégyenlősen lehajtott fejjel - , hogy nem tudok aludni. És gondoltam... Nem is tudom, mit gondoltam, butaság volt idejönni - rázta meg a fejét, majd ki akart fordulni a szobából.