Valaki, mint Te /Lando Norris ff./✓

hatodik

Lando

Mona, Lily és Carmen társaságában volt valahol, én pedig George, Alex és Max társaságát élveztem. Nem ittam, mert láttam, hogy Mona eléggé elengedte magát, és persze nem is hibáztatom ezért, de majd nekem kell eljuttatom őt az egyik monacoi barátom házába, aki szintén részt vett a bulin. Gyerekkori barátok vagyunk a sráccal, és felajánlotta, hogy mehetünk hozzá és Max is jöhet. Nagyon hálás voltam neki, ugyanis nagyon nem volt kedvem az éjjel közepén nagyobb távokat kocsikázni.

Egy idő után akaratlanul is Monára és a lányokra vándorolt a tekintetem. Egy fekete combközépig erő, feszülős ruha volt rajta, ami kiemelte homokóra alakját. Haját kissé hullámosan hagyta vállára omlani. De persze nem hazuttolta meg magát, mert ehhez az öltözékhez egy fekete-fehér vászoncipőt vett fel. Szerintem különleges volt.

-Figyelsz te ránk, Lando?- legyezett szemem előtt Alex.

-Dehogy figyel, Mona jobban leköti!- mondta nyugodtan George. Szinte éreztem magamon Max furcsálló pillantását, valószínűleg nem értette, hogy miért figyeltem ennyire a húgát, aki csak a kamu barátnőm. Bár én is így reagáltam volna. Ezzel viszont a fiúk azt érték el, hogy még a lányok felé se nézzek.

-Miről volt szó?- kérdeztem végül.

-Arról, hogy Alex macskás vagy kutyás személyiség?- mondat Max, mintha ez egy mindennapi dolog lenne.- Szerintem macskás.

-Ja, szerintem is!- bólogattam bőszen.

-De ne már Lando!- szenvedett feltűnően Russell.- Ti nem láttátok, hogy milyen megszállottan viselkedett egy kutyával.- viszont erre már válaszolni nem tudott egyikünk sem.

-Halljátok!- állt Alex és George közé Lily, mögötte pedig Carmen várakozott.- Nem láttátok Monát?

-Nem veletek volt?- kérdezte értetlenül Max.

-De. De legalább negyed óra mondta, hogy elmegy mosdóba, azóta pedig nem jött vissza.- vonta meg a vállát a lány.

-Megnéztétek már a mosdóban?- tette fel a kérdést Alex.

-Nem basszus, ilyen idiótának nézel minket? Ott kezdtük!- lökte meg Lily barátját a mellkasánál.

Inkább hozzá sem szóltam a beszélgetéshez, elővettem a zsebemben lévő telefonomat és megkíséreltem felhívni Monát. Türelmetlenül vártam, hátha felveszi, viszont nem vette fel. Tehetetlenül tettem vissza a készüléket eredeti helyére, majd körbenéztem a helyiségen. Majd egyszer csak kiszúrtam valamit, vagy inkább valakiket az egyik sarokba. Nem is szóltam a többieknek, csak elindultam feléjük.
Mona egy sráccal táncolt, akivel még rémlik is, hogy beszéltem ma pár szót. Jordannek hívják. Mona mögött állt és úgy táncoltak, egymáshoz simulva. Láttam, ahogy Jordan keze Mona derekáról lecsúszik a csípőjére, majd onnan a fenekére. Valami elmondhatatlan érzés kerített hatalmába. Éreztem a mellkasomban valamiféle nyomást, és csak magam mellett akartam tudni Monát.

-Gyere Mona, mennünk kell!- léptem oda azonnal hozzájuk. Mona éppen szólalt volna meg, de Jordan megelőzte.

-Nem látod, hogy nem ér rá?- húzta fel egyik szemöldökét.

-És te nem látod, hogy még a saját világát sem tudja?- csattantam fel.- Haza szeretnék menni a barátnőmmel!- hangsúlyoztam ki a barátnő szót.

-Á szóval a nőd! Na látod még ő is inkább engem akar.- majd a kezét elkezdte felvezetni a lány derekán, és lassan a melleihez ért, viszont Mona mintha felébredt volna egy rossz álomból, kipattantak szemei.

-Engedj el!- motyogta erőtlenül az őt átölelő fiúnak, de Jordan csak jobban szorította magához, és nálam ekkor pattant el valami.

-Nem hallottad, hogy mit mondott? Engedd el!- majd megragadtam Mona kezét és megpróbáltam őt nem sértve kihúzni a fiú szorító karjai közül.

-Ó pedig, ha tudnád, hogy miket terveztem a kis baratnőddel.- nem akartam hinni a fülemnek. Olyan szinten elöntött a düh, hogy bármire képes lettem volna, hogy Mona biztonságban legyen. Meg akartam ütni a srácot, addig ütni amíg mozog, de megéreztem ahogy Mona összekulcsolja ujjainkat és elhúz a fiútól.

-Gyere!- suttogta elhalóan.

-Te hova tűntél ilyen gyorsan Mona?- támadta le rögtön Carmen.

-Valami vadbarommal táncolt.- húztam fel az orrom. Igaz így már sokkal nyugodtabb voltam, hogy Mona már az én kezemet fogta.

-De jól vagy?- lépett Mona másik oldalára Max. Mona bólogatott.

-Lando jókor jött!- itt pedig felnézett rám a lány barna szemeivel.- Köszönöm!- lehet, hogy Mona úgy érzi, csak a látszat miatt csináltam. Ó ha tudná, hogy nem...

-Sziasztok skacok!- csapott hirtelen vállamra valaki.- Minden bizonnyal te vagy Mona, jól gondolom?- nézett a még mindig kezemet szorongató lányra.- Nathan vagyok! Nálam lesztek ma este, a bátyádat már ismerem!- Mona csak mosolygott rá.- Szóljatok nyugodtan, ha úgy gondoljátok, hogy mennétek, mert akkor odaadom a lakáskulcsot, aztán majd valamikor én is megyek!

-Szerintem mi mennénk.- bólogattam, majd Nathan odaadta a kulcsot. Elköszőntünk egymástól, majd a kocsimhoz is vettük az irányt. Láttam Monán, hogy semmi kedve beszélni és szerintem ezt Max is észrevette, különben már vallatáson érezné magát szegény lány.

instagram: hewinsinmonza_

tiktok: hewoninspa_