A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

29.Fejezet

-Mert egy rossz időszakomban kaptam és ő volt a fájdalomcsillapítóm!-Mondtam meglepve mert azt hittem nem figyelt

-Értem! Egy 10 perc és beérunk a kórházba. Nem félsz ugye?-Nevetett

-Nem, odaérek addigra ott lesz a családom!-Nevettem kínomban

-Nincs is mitől félni. Bármi baj van az itteni orvosok megoldják, nagyon kedvesek majd szólók nekik, hogy aranyosak legyenek veled!-Mosolygott

-Köszönöm!-Feleltem

Tényleg 10 perc alatt odaértünk, mentős emberke akinek szerintem 2 percel azután, hogy elmondta a nevét el is felejtettem, végig beszélgettük az utat. Kiderült, van egy kutyája akit Aresnak hívnak. Ezen nagyon sokat nevettünk majd felhozta, hogy hozzuk  össze őket hátha van hasonlóság.

-Cole, mi történt?-Futott oda egy nő amint beértünk az ajtón

-Hirtelen ájulás előjel nélkül és annak következtében leesett a lépcsőn, volt eszméletvesztés de már stabil az állapota.-Darálta le a történteket

-Ohh, Kincsem most beviszünk egy szobába megvizsgálunk, oké? Semmi extra!-Mosolygott rám

-Rendben!-Lányos zavaromban azt se tudtam mi a nevem

-Magánszobába vigyétek minden plusszal ami van!-Utasította őket Cole, végre a nevét is tudom

-Cole, gyere már riasztás van!-Kiáltott egy másik mentős

-Figyelj minden okés lesz! Még jövök be!-Fogta meg a vállamat

Betoltak egy szobába, az unfúziómat kicserélték egy másikra. A nő nagyon kedves volt. Próbált beszélgetni de olyan nyomasztó volt a hely, hogy akaratom ellenére se tudtam 3 szónál többet mondani.

-Elvégzünk pár vizsgálatot, rendben?

-Rendben!-Mintha lenne már választásom

Pár percel később be is toltak egy másik helyiségbe ahol megnézték működik-e a lábam a karom. Vettek vért, és megmérték a vérnyomásomat.

-Ez a seb mióta van meg?-Mutatott a kezemen lévő sebre amit még a suliban szereztem

-2-3 hete, egyáltalán nem gyógyúlt be!-Néztem oda én is

-Nos! A vérnyomásod nagyon magas még pár vizsgálat és mehetsz a családodhoz!-Simította meg a fejemet, de éreztem, hogy valami nem oké

Még 20 percet voltam bent. Majdnem el is aludtam. Megmérték a vérnyomásomat és azt mondta az egyik orvos, szerinte vérszegénység lehet. Teljesen megnyugodtam, nem vagyok halálos beteg. Már mehettem is anyáékhoz akik a szobában vártak.

-Kincsemm!!-Rohant hozzám anya.-Minden rendben van??-Kérdezte

-Minden! Az orvos azt mondta vérszegénységre tippel!-Nyugtatgattam

-Ahj Kicsim régebben is voltál már vérszegény, sajnálom, hogy nem vettem észre!-Boruot zokogva a nyakamba

-Anton?-Kérdeztem

-Lement megvárja amíg ideér Ares!-Felelte és eltűrte a szememből a hajamat

-Idehívtátok Arest??-Szörnyedtem el

-Tudnia kell róla, és miért Antontól kell megtudnunk, hogy Hidalgoék is itt nyaralnak?-Nézett csúnyán

-Anya kórházban fekszek legalább most az egyszer ne hibáztass!-Szép szóval már a f@szom kivolt a hülyeségeitől

Csak magára tud gondolni. Mindenről tudni akar és azt hiszi a szeretetet megveheri pénzzel. Már gyerekkorom óta össze akar hozni Aressal, hogy "gazdag férfi mellett jó helyed lesz" ezért ment hozzá Harryhez ebben biztos vagyok.

-Nina!-Futott oda Ares

-Ares!-Öleltem magamhoz amilyen szorosan csak tudtam

-Mi kimegyünk! Bármi van a folyosón leszünk!-Mondta anya majd kirángatta Harryt

-Hogy vagy Nina?-Jött oda Anton

-Antonn!-Öleltem meg őt is, Ares tekintete lyukat fúrt a fejembe

-Diagnózis?-Kérdezte Ares

-Még pontos nincs, találgatnak de estére már tudni fogom!-Feleltem

-Kicsim! Hazaugrunk pár dologért addig maradtok, Anton?-Lépett be Anya

-Persze megleszünk!-Felelte

Csak feküdtem az ágyon és elkapott egy rossz érzés. Valami itt nagyon nem oké. Lehet a női megérzésem csalóka, de lehetetlen, hogy ennyire!