A városi doktor ff - Kasaba doktoru

Egy teljesen másik történetem

.

.... Tudom , tudom ...most megint nem meséltem el amit akartam . De én, Nazira már csak ilyen vagyok , elfelejtettem bocsánat. De ebben a kórházi káoszban ki tudna észben tartani az otthoni és szabadidős teendőit ? Éppen ezért lekesedtem az ötletért , miszerint itthagyhatjuk egy kis időre Ulucinart! Nem... nem mind és nem örökre , persze . Csupán valami konferenciára megyünk vagy amolyan nyílt műtét és önkéntes munka között valahol?
Nos... egészen pontosan több okból is megyünk ... Tehát meghívtak minket egy orvosi konferenciára , hogy kidolgozhassuk egy gyerek műtéti terveit . Őszintén meglepődtem , hogy nem a Gümüsokot hívták ! Aztán Hakan mondta , hogy azért mert egy barátja kér segítséget tőle és ezért minket kérnek.
Erre persze mondtam , hogy hát jól van akkor menjünk át hozzá és segítsünk neki . ( Gondoltam Istanbulban lakik )Ez eddig mindd szép és jó de itt jön a bökkenő! Hakan barátja valójában egy világhírű sebész... aki nos... kint él NEW YORKBAN ben, és amerikai! Szóval azt hiszem utazunk . De most úgy tényleg!
Nekem egyelőre halvány lila gőzöm sincs róla , hogy mi az esetünk. De azért az inkább gyanús mint érdekes volt , amikor Hakan azt mondta , hogy emlitett barátja rég látta már őt ezért meghívta magához vacsorára az egész kórházunkat , hiszen úgysem vagyunk sokan... Ez valami külföldi felfogás, ugye? Mert nem értem. Persze ebből lejött , hogy valójában a munkaerő hiányát akarják próbálni a "Hearth and Brain" - ben ami amolyan sebészeti ( főként) központ vagy kórház vagy nem tudom , mert még nem jártam Istanbulon ( és mostmár Ulucinaron) kívül!
És hát ott bizony valami nyílt műtétet terveznek , így Hakant mint Istanbul legjobb sebésze is meghívták. Hogy jövök én a képbe? Azt tudjatjuk hogy Hakan nem megy Mine nélkül gyakorlatilag sehova. Ömer , Leyla és én pedig a 3 kiválasztott diák vagyunk, akiket a "munkaerő"ként visz magával. Szóval így. Azért Muratot meg Ayperit sajnálom. De ők vállalták a sürgősségit . Berket nem sajnálom, ahogy összevesztünk múltkor, ő megérdemli hogy nélküle megyek! Szóval mi így itthagyjuk Ulucinart és New Yorkba megyünk ...ami nekünk olyan 12 óra repülést és átszállást jelent . Nézzük a jó oldalát,hogy majd 2-3 hetet minimum ott kell töltenünk ezzel, így lényegében este vagy akkor szabadok vagyunk , akkor " nyaralhatunk" is hiszen itt van tengerpart, vidámpark mint ahogy Istanbulban is .
Legalábbis ebben reménykedem!
Persze mint mindig az én életem... ez az eset sem ment ilyen könnyen.
Alapvetően nem igazán repültem még , tehát nekem már ott végem volt , hogy elkezdtünk gurulni . Ha Mine és Hakan nem lett volna ott mellettem én akkor biztosan kiugrom az ablakon. ( Már nem mintha ez lehetséges lett volna ) Szerintem Mine és Hakan egy örök életre nem akar majd velem utazni , pedig még vissza is kell jönnünk... Szóval így enyhén körvonalazva és ott szépen frászt kaptam és majdnem eltörtem Mine karját . Ő persze mondta, hogy nyugi meg hogy nem olyan rossz ez , de miután Hakan közölte velem hogy Mine életében nem látott repülőgépet , nem voltam benne biztos, hogy ő tudja mire vállalkozott... Nem tudta. Engem nyugtatott miközben ő is félt . Aztán végül elege lett , így felszállás alatt inkább Hskan kezét igyekeztem nem eltörni . Az egészből végül az lett , hogy míg mellettünk Leyla és Ömer zenét hallgattak és elvoltam , addig Hakan hol nekem, hol Minenek mondta , hogy nyugodjunk le, mert már mindkét kezét eltörtük és még 12 óra vár rá mellettünk... ( Rip , sajnálom!)
Hát igen ... ez is ilyen furán indult . Én reszkettem és igyekeztem egyenesen tartani a fejemet , Mine eltörte Hakan mindkét karját vagy épp a haját tépkedte és kérdezte hogy most miért döntünk el meg stb... , Hakan jajgatott miatta , Leyla és Ömer röhögtek rajtunk tettétek hogy filmeknek vagy tudom is én , mellettük egy utas aludt, a gyerekek fotózták a felhőket meg lényegében mindenki elvolt, ugye rajtunk kívül...
Erre Mine azt mondta , hogy erre a napra is majd nevetve emlékszünk vissza , mire Hakan közölte , hogy ő sírva fog miattunk. Aztán hogy eltereljük a gondokat , gondoltuk nézünk mi is valami vicces videót . Ami konkrétan olyan szinten jó volt ,hogy könnyesre röhögtünk magunkat rajta , és így legalább elfelejtettük ami körülöttünk történik. Ezalatt Leyla és Ömer elaludtak, mi meg fotózgattuk őket titokban. Mint kiderült Mine átküldte Turgutnak.