It just happened! Part 2: The fate

a terv

-Jeon Ha-Neul.-mondta ki a nevét a babának Jimin. Sokat gondolkodtunk rajta, de valami olyat szerettünk volna ami illik Iseulhoz. A Ha-Neul eget jelent, így gondoltuk illik a harmathoz.

-Gyönyörű neve van, mint a nővérének...-könnyezett be Taeyang.

-Igen..de..ti mit kerestek Koreában?-tette fel értetlenül a kérdést szerelmem amit előszőr nem fogtam fel de utána eszembe jutott hogy ők alapból LA-ban élnek.

-Hát...izé..-vakargatta tarkóját Jennie. Ez kezd gyanús lenni. Meg kell védenem őket. Felálltam, Jimin és az idős pár közé álltam. 

-Folytasd...miért vagyok Koreában?-tettem sípőr a kezem, majd éreztem hogy Iseul átöleli a lábam. Lehajoltam lányomért és felvettem az ölembe míg vártam azt az iszonyatosan nehéz választ, gondolom annak, mivel még most is úgy állnak ott mint egy kuka. Kezdek bepöcceni.

-Szóval? Csak nem olyan nehéz az a válasz!-léptem feléjük.

-Ahhjj...beszélünk apáddal Jimin! De nem tudjuk hol van...gondoltuk te tudod, ezért jöttünk ide, éppen láttunk titeket bejönni így utánatok jöttünk. Szóval hol van apád?-kerülte ki döbbent valómat, én meg azt hittem sorozatgyilkosok.....

-Ne-nem tudom..hajtotta le fejét Jimin.-Elment már vagy 2 éve miután megfenyegetet...elvert engem is és anyát de Jungkook megvédett minket...-nézett fel rám hálásan mire egy csókot nyomtam ajkaira.-Bármikor picurka, tudod hogy mindig megvédelek!-néztem az idős párra akik csak bólogattak.

-Szóval akkor nem tudod hol van apád...istenem miért ilyen makacs..hogy fogom megtalálni?-kezdett el könnyezni Jennie mire gyorsan megöleltem.-Nyugi Jennie, megtaláljuk és beszélünk vele..de mit is akartok tőle?-álltam Chim mellé mire belehatotta fejét ölembe, Ha-Neul aludt Jimin kezében Iseul meg anyja hajával játszott.

-Jól mutattok így.-mosolygott Taeyang.-Szóval szeretnénk vele megbeszélni mindent. Elmondani neki hogy találkoztunk veletek és nem sikerült elrejtetnie előlünk-csuklott el a hangja-és hogy legyünk újra egy család-na igen..arról nem tudnak hogy elvertem 2x is...

-Öhm..igen..viszont van egy kis probléma ezzel...-kezdtem bele mondandómba, amit ha befejezek kapni fogok.-A fiatokat, Bang Chant elvertem...2x is..egyszer úgy 5éve és utoljára úgy 2 éve...és azt mondtam hogyha újra idetolja a képét akkor kinyírom...na igen...lehet azért nem tudjuk hol van.-húztam be fülem farkam, így néztem fel. Az előttem álló 2 személy meglehetősen idegesetek tűnt. Uppsz...lehet nem itt kellett volna.

 Hirtelen pattantam fel a helyemről és kezdtem el a falhoz hátrálni. Taeyang meg Jennie ideges, vérben úszó szemekkel sétáltak felém.-Taeyang..izé...régen vol már...kérlek beszéljük meg..-mosolyogtam ráadásul kedvesen, félelemmel a szememben.-Mi az hogy beszéljük meg? Adok én neked olyan beszélgetet hogy azt megemlegeted...-lendítette a kezét amit simán megfogtam.-Ne a gyerekek előtt kérlek.-néztem könyörgően a szemébe.-Miért is nem? Lássák csak hogy az apjuk milyen ember. Megölted volna a fiam te mocsok!-csikorgatta fogait.-MERT MEGÖLTE VOLNA AZ UNOKÁD! ÉN CSAK VÉDTEM A ,,FELESÉGEM"! NEM HAGYOM HOGY BÁNTSÁG! Hát nem érted...ők a mindenem...-csuklott el a hangom a végére-Ezt kérted nem?-néztem könnyel teli szemekkel övéibe, majd Jenniehez fordultam aki ugyan úgy sírt.-Megölte volna a saját fiát?-tette a szája elé kezét. Erre csak bólogattam mivel a gondolatától is elment a hangom hogy elveszítem őket....

-Papa..-szólalt meg most előszőr Jimin.-Kérlek ne bántsd, engem védett, de még él, megkeressük és mindent helyrehozunk, kivéve azt hogy anya visszafogadja apát.-húzta el a száját.-M-Mi? Elváltak?-sokkolt le Taeyang. Istenem.-Istenem!-csaptam a homlokomra.-Szerinted ha majdnem kinyírta a fiát és a feleségét is elverte akkor vele marad, gógyi mogyi?-néztem rá hülye fejjel.-KHM...azért tudd kivel beszélsz fiú!-szólított fel Jennie hogy kicsit elvetettem a sulykot.-Ohh...bocsi..-hajoltam meg előttük úgy hogy a derekam is ropogott.

-Drágám..jézusom...-kuncogta el magát Jimin.

........

..3 nappal később..

-Akkor előszőr haza megyünk utána meg Hyunához. Oké?-vettem fel Iseult az ölembe, így tájékozattam többieket a családi mentőexpedícióról. Ezt en találtam ki. Zseninek érzem magam.

-Akkor kezdődjék hát a családi mentőexpedíció!-húztam ki magam mire mindenki röhögni kezdett.-Hyuna tudja hogy megszültél?-kérdezte Jennie.

-Öhm..nem?-hangzott ez inkább kérdésnek mint rendes válasznak.-Meglepi lenne...

-Akkor nyomás! A végtelenbe és tovább!!-vettem fel első szülött lányom hátamra és úgy kezdtem el futni kifele. -Majd megszokod! Nekem is nehéz volt!-suttogta oda Jimin Ha-Neulnak.

-HÉéé...-biggyesztettem le alsó ajkamat, mire ráharapott, erre persze nyögtem egyet.-Na, ne a gyerekek előtt.-szólt ram Jennie.

.........

-Ez az a ház?-kérdezte Taeyang mire csak egy bólogatással válaszoltam.

Odasétáltunk az ajtóhoz majd nagy nehezen becsöngettünk. Én Iseul kezét fogtam míg Jimin derekát öleltem át aki Ha-Neult fogta az ölében. A pár mögöttünk állt, úgy hogy őket ne vegye észre Hyuna.

-Nyitom!-hallottunk meg egy női hangot és rá egy percre egy zárkattanást.

-Szia anya!-mosolygott rá Jimin.-Szia fi..-és ekkor vette észre Ha-Neult a kezében.-ISTENEM!! MEGSZÜLETETT!-vette át sipítozva a lányunkat.-Engem már meg sem ölelsz mama?-pityeredett el Iseul.-Jajj ne butáskodj már, gyere bújj ide te is!-guggolt le neki.

-Gyertek be....-vette észre hogy nem csak mi jöttünk. Hirtelen lett a szem tele könnyekkel, majd visszaadva nekünk a két hercegnőt befutott a két kitárt karba.-Nem is az én szüleim vagytok..de mintha csak őket látnám magam előtt. Hogy vagytok?-tessékelte be őket még mindig zokogva.

-Várjatok! kell zseni. 1 perc-szaladt fel az emeletre. Mikor leért elvette tőlünk Ha-Neult, míg Iseul elment játszani ugyanis ez felnőtt téma...

-Szóval miért is vagyok itt?-kérdezte Hyuna inkább az idős pártól.

-Beszélünk Bang Channel!