A lila boszorkány

22. Újabb fordulat

Másnap reggel igazán kótyagosnak éreztem magam a kevés alvás miatt. Nagyon későn értem haza, de tényleg nagyon későn. Devin kísért el, mielőtt visszament volna, csendben tettük meg az utat a viadorháztól a mi házunkig. Kicsit mindketten belehaltunk, hogy neki vissza kell mennie az embervilágba, nekem pedig hamarosan lesz egy eljegyzési vacsorám, holott megvan a megoldásunk mindenre. Nem szeretném apának egyedül elmondani a dolgot, de ha minden kötél szakad, akkor megteszem. Meg kell tennem, mert Devin az én igazi Párom és nem egy boszorkányherceg. A bejárat előtt már csak a hagyományos búcsúzást tudtuk megtenni, mivel még senki nem tud arról, hogy egy Párt alkotunk, így a viadorházban történt meg az igazi búcsú. Ismét. Kicsit déjà vu-m van. Néztem, ahogy a veranda előtti füves területen egy másodperc alatt köddé válik, hogy az Átjárót használva visszajusson az embervilágba az orvoshoz és Atlashoz. A lehető leghalkabban nyitottam be a házba. Azért biztos, ami biztos egy láthatatlanná tévő bűbájt is elmormoltam. Gond nélkül jutottam a szobámba. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, felöltöztem, felfrissítettem magam a kis fürdőszobámban és lementem az ebédlőbe.
- Jó reggelt! - köszöntem és elnyomtam egy ásítást
- Jó reggelt! - mondta anya és apa kórusban. Leültem a helyemre
- Polly?
- Még alszik. - mosolygott anya
- Későn értél haza. - nézett rám apa
- Igen. - vettem el egy pirítóst
- Mi volt annyira fontos, hogy órákon keresztül tárgyaltál róla a vezérrel?
- Nem a vezérrel voltam. - néztem apára
- Hát akkor?
- Quinton, ne faggasd már kora reggel. - mosolygott anya
- De engem érdekel.
- Devinnel voltam, ő is kísért haza. - elvettem a vajat és kenni kezdtem a kenyérre
- Hogy micsoda? - apa hangja legalább egy oktávot csúszott feljebb
- Melyik részét nem értetted? - haraptam a kenyérbe
- Mit keres itthon Devin?
- Gondolom Atlas hazahívta, igaz? - nézett rám anya
- Inkább hazaküldte. Átment érte az embervilágba.
- Miért tenne ilyet? - dőlt hátra apa a székében és összekulcsolta maga előtt a karját
- Mert nyílván tudta, hogy van egy kis megbeszélnivalónk. - haraptam ismét a kenyerembe
- Ezt úgy mondod, Maddyanne, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Mert ez az is. - néztem nyíltan apára
- Na jó, én ezt nem hallgatom tovább. - felállt és a szalvétát az asztalra dobta - Holnap nagy napunk lesz, örülnék, ha ezen járna minden gondolatod.
- Természetesen. - bólintottam - De a gondolat szabadságát azért megtartom.
- A szentségit! - káromkodott apa, mire anya felkacagott, mindketten rá néztünk
- Bocsánat - kapta a szájához a kezét - Nem lehetne, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba?
- Ezt hogy érted? - mordult fel apa
- Hagyd már azt a butaságot, hogy Madyanne-nek mindenképpen férjhez kell mennie még idén. Előfordulhat, hogy megtörténik, de kizárt, hogy ezzel a kijelölt bájgúnár herceggel. - grimaszolt anya. Mindkettőnkben bent rekedt a szó. Apa pislogott párat, majd sarkon fordult és kiviharzott. Anya rám nézett - Ne haragudj, kislányom, de most már úgy gondolomy hogy ideje megosztanod apáddal is, hogy hányadán áll a családunk Devinnel.
- Tényleg ő az, anya. A nagybetűs. - pirultam el
- Tudom, ezért is kell mihamarabb apádnak is elmondani.
- Devin azt ígérte, hogy visszajön és együtt elmondjuk.
- Rendben, legyen így. Holnap reggelig kapsz haladékot, egyéb esetben én fogom felvilágosítani apádat, mert az állapot tarthatatlan és a herceggel se tehetjük meg, hogy az eljegyzési vacsoráján közöljük, hogy valójában nincs is itt semmiféle házasulandó szándék.
- Igazad van. - néztem rá
- Remek. Akkor én most elmegyek Rowenahoz, próbáld meg összeszedni a gondolataidat!
- Rendben. - bólintottam. Anya felállt és csendben kisétált. Beleharaptam a pirítósomba, de igazából elment az étvágyam. Fogalmam sincs, hogy ezt az egészet milyen formában tálaljam apának, pedig muszáj lesz valahogy és ha kell akkor egyedül is. Igaza van anyának, ez a cirkusz a boszorkányherceggel szemben sem fair. Letettem a kezemből a pirítóst és én is kisétáltam az ebédlőből. Úgy döntöttem, hogy kiülök egy kicsit a hátsó kertbe, hátha a jó levegőn megszáll valami.