Az élet csodái - Mason Mount ff.

XXIX. Nyaralás?

Reggel egy nagyon hangos ébresztőre keltem. Mason szépen lassan lefordult rólam, majd a telefonjáért nyúlt.

-Minek van neked ébresztő állítva? - nyöszörögtem mellette.

-Elfelejtettem kikapcsolni! - dobta vissza óvatosan a telefonját az éjjeliszekrényre, majd felém fordult. - Jó reggelt! - puszilta meg a számat.

-Jó reggelt! - mosolyogtam, majd hozzábújtam. - Lesz ma edzésed? - kérdeztem.

-Igen, de csak délután. - simogatta a hátamat. A csodálatos pillanatunkat, most az én telefonom csörgése szakította meg.

-Komolyan mondom kivágom az összes telefont az ablakon. - morogtam halkan, amin Mason felnevetett.

Orsi🫶🏼

Én: Igen?

Orsi: Te hol vagy?

Én: Masonnél.

Orsi: Miiii?

Én: Nála töltöttem az éjszakát!

Orsi: Mindent el kell majd mesélned! Amúgy nincs kedvetek eljönni velünk ebédelni?

Én: Várj, megkérdezem Masont.

Orsi: Oksi.

-Elmegyünk Orsiékkal ebédelni valahova? - néztem a fiúra, aki egész végig engem bámult.

-Aha. - bólintott.

Én: Mehetünk.

Orsi: Akkor délben a kedvenc helyünknél! Na sziaa.

Én: Csá.

-Miért voltál ilyen flegma? - nevetett fel mellettem Mason.

-Mert megzavarta a reggelemet. - fordultam felé.

-Szóval akkor nem szabad téged reggel zavarni? - jött közelebb.

-Neked megengedem, de amúgy nem! - feleltem.

-Milyen jó dolgom van nekem! - csókolt meg. - Na gyere, ideje felkelni. - húzott fel.

-Ahj. - sóhajtottam.

-Mit szeretnél reggelire? - értünk le a konyhába.

-Nem tudom. - vontam meg a vállaimat. 

-Valaki nagyon lelkes ma. - nevetett fel rám nézve.

-Csak fáradt vagyok. - ásítottam egy hatalmasat.

-Tessék itt a kávéd! - adta nekem oda a bögrém.

-Köszi. - nyomtam egy puszit az arcára. - Haza tudsz, majd dobni? Mert nincs itt ruhám. - néztem a fiúra.

-Persze. - bólintott, majd ügyeskedett tovább.

A reggelinket elfogyasztva gyorsan felkaptam a tegnapi ruhámat, majd átugrottunk hozzám, hogy átöltözzek.

-5 perc és jövök. - siettem be a szobámba. Felhúztam egy térdig érő farmert, egy fehér csipkés trikóval. - Mehetünk. - kaptam fel a táskámat. Az Orsival közös kedvenc helyünkre mentünk, ami egy egyszerű kis olasz étterem volt.

-Sziasztok. - ölelt meg barátnőm.

-Csa. - pacsiztak le a fiúk.

-Csak nem az új gerle pár? - kérdezte mosolyogva Pablo.

-Nem, nem vagyunk együtt. - ráztam a fejemet.

-Még. - kacsintott Mason. Kikértük a kajákat, majd megvitattuk az eddigi napok történéseit.

-Fiúk. Meddig lesznek meccseitek? - kérdezte Orsi.

-Hát most csak ilyen barátságosak lesznek, de azt hiszem lesz 2 hét szünet. - felelte Mason.

-Igen, vasárnap lesz egy meccsünk a Wolverhampton ellen és utána kb 2 hét szünet. Miért? - nézett szerelmére a spanyol.

-Elmehetnénk nyaralni. - jelentette ki a barátnőm.

-Benne vagyok! - mondtam azonnal.

-Én is. - felelték egyszerre a fiúk. - És hova gondoltad? - kérdezett Mason.

-Nem tudom, mondjuk Hawaii? - gondolkodott Orsi.

-Ott most tört ki egy vulkán. - kortyolt bele italába Pablo.

-Mehetnénk Olaszországba. Valami tengerpartra. - vontam meg a vállaimat.

-Valaki tud egyáltalán olaszul? - nevetett fel Mason.

-Én tudok. - néztem a fiúra.

-Komolyan? Mondj már valamit! - támadott le Pablo.

-Mit szeretnél, hogy mondjak? - kérdeztem mosolyogva.

-Mondjuk azt, hogy... Pablo Gavi a világ legjobb focistája. - húzta ki magát, mire Mason elkezdett halkan nevetni. 

-Ahogy szeretnéd. Pablo Gavi è il miglior calciatore del mondo. - váltottam át olaszra.

-Aztaaa. - ámult el Pablo.

-Hol tanultál meg olaszul? - kérdezett most az angol.

-Közép suliba azt tanultam, mint 2. nyelv.  Orsi pl. spanyolt tanult. - néztem a velem szembe ülő lányra.

-Mivan? - kapta rá a fejét a barátja. - Ezt miért nem mondtad eddig? - akadt ki.

-Mert nem tanultunk annyira erősen, szóval alig tudok valamit. - vonta meg a vállát.

-Majd megtanítalak. - bólintott a fiú.

-Na de tényleg, Olasz jó lesz? - tért vissza az eredeti témára Orsi.

-Persze. - bólintottak a fiúk is.

Még vitattuk ezt a témát és arra jutottunk, hogy Portofinoba fogunk ellátogatni. Közben egyébként kikaptuk a kajáinkat, amik isteniek voltunk. Nem hiába ez a kedvencünk. A fiúk hazavittek minket, majd Orsi kikérdezett a tegnap esti történtekről.

-Mikor jöttök már össze? Mindenki látja köztetek a dolgokat, de semmi?

-Nem tudom. - sóhajtottam.

-Még randira se hívott el? - kérdezgetett.

-Nem. - ráztam meg a fejemet.

-Nem értem! - dőlt le mellém. - Pabloval olyan könnyű volt.

-Mert mind a ketten szerlmesek voltatok, illetve vagytok egymásba. - feleltem.

-Mint ha ti nem lennétek azok! - nézett rám, mire megvontam a vállaimat. - Luca. Ha nem lennétek egymásba szerelmesek, szerinted elhívott volna magához, hogy aludj nála? Vagy csak úgy csókolóznátok? - ült fel.

-Igazad van. - döntöttem a fejemet a lány vállára.

-Tudom, mint mindig. Ahogy neked. - mosolyodott el.

-Eltanultad tőlem a rosszat. - nevettem fel.