𝙰𝚋𝚍𝚞𝚌𝚝𝚒𝚘𝚗/Bts

1.rész

Reggel hatkor ébresztettet a telefonom. Viszont nem csak az írta, hogy: "Jó reggelt, ideje felkelni", hanem, hogy ma van az elhurcolás napja. Minden hónap 19. napján jönnek, és elhurcolnak egy nőt és egy férfit. Ezen a napon minden ember kényelmes, normális ruhában jön iskolába, smink és ékszerek nélkül. A gyerekek elbúcsúznak otthon a szüleiktől, ha esetleg bármi is történne.

Én is így tettem. Pár perccel, a telefon csörgése után a fürdőbe mentem, lezuhanyoztam és fogat mostam. Kifésültem hosszú szőke hajamat, és egy haj gumival összefogtam. Egy farmer nadrágot, rózsaszín pólót, és egy zöld színű pulcsit vettem fel.

Átmentem a konyhába, ahol már az édesanyám, az édesapám, és a nővérem már étkezett. Gondterheltnek tűntek. Meg is van rá az okuk, mert lehet, hogy ma vagyok itthon utoljára. A nővérem múlt hónap 20.-án lett 19, tehát neki már nem kell aggódnia a hurcolás miatt.

- Éhes vagy? - kérdezte mézédes mosollyal édesanyám - Palacsintát csináltam.

- A kedvencedet - tette hozzá édesapa.

- Igen,éhes vagyok. Köszönöm szépen.-Mikor ezt kimondtam édesanyám abbahagyta az evést, és a polchoz ment, hogy tányért, poharat és étkező eszközöket hozzon nekem.
- Tessék drágám - mondta, miközben elém helyezte azokat.

- Hányat kérsz Liz? - kérdezte a nővérem.

- Hármat lécci - mondtam.

Kirakta a tányéromra a palacsintákat, aztán nyomott rá sok-sok tejszínhabot, majd megkoronázta pár eperrel.

- Hű - néztem az ételre, miközben megnyaltam a számat - köszönöm.

A reggeli további része csendben telt. Nem szólt hozzám a családom, csak pár aggódó pillantást kaptam.

Miután befejeztük, még gyorsan átszaladtam a szobámba a táskámért, a tükörben vetettem egy pillantást magamra és mentem is búcsúzkodni.

- Elviszünk kocsival - mondta édesapám.

- Köszönöm szépen .

Az egész család beszállt a kocsiba, azt követően elindultunk az iskolába.

- Izgulsz? - kérdezte a nővérem.

- Én öhm.. - próbáltam valami értelmeset kinyögni.

- Nincs miért izgulnod - vágott a szavamba édesanyám. - A családod egyik tagját sem hurcolták el már három generáció óta.

- Mikor ti gyermekek voltatok, akkor melyik banda rabolta el az embereket? - érdeklődtem.

- Super Junior - suttogta édesapám. - De ők ma már nem tesznek ilyet .

- Mégis miért nem? - kiváncsískodott a nővérem.

- Mert meghaltak - válaszolta. - A Bts
nem léphetett úgy uralomra, hogy közben egy másik, öreg banda is rettegésben tartja az iskolát. Ezért megölték őket.

Ahogy befejeztük a beszélgetést már a sulihoz is értünk. Édesapám leparkolt, majd egyszerre szálltunk ki az autóból.

- Lizzie Miller - kezdte anyám . -Bármi történjék, tudd, hogy mindig szerettelek, és szeretni is foglak.
Egy ölelésbe vont, majd két puszit nyomott arcomra.

- Én is így érzek édesanya - mondtam, miközben letöröltem egy könnycseppet az arcomról.

- Ugyancsak ezt kell mondanom Liz - mondta apám. - Nagyon szeretlek, és szeretni is foglak.Vigyázz magadra, és fogadj szót mindenkinek. Őis megölelt, majd megpuszilta a fejem tetejét.

- Szeretlek titeket - mondtam búcsúzásképp, majd a nővéremmel bementünk együtt az iskolába.

Mikor a termem ajtajához értünk, szoros ölelésbe vont.

- Fogadj szót nekik, soha ne ellenkezz, és ne ölesd meg magad - suttogta a fülembe - Szeretlek.

- Szeretlek .

Gyengéden eltolt magától, majd az ajtó felé tolt, és el is indult a saját osztályába.

Ahogy beléptem a terembe, felcsendült a csengő. Gyors léptekkel közelítettem a padomhoz. A hetesek a tanár előtt állva jelentették a hiányzókat, aztán a helyükre siettek.

- Jó reggelt osztály - mondta határozottan Mr. Higgins. - Mindenkinek szorítok .

Együtt érzően beszélt, de úgy vélem minden osztálynak ezt kell mondania.
- Üljetek le és nyissátok ki a könyvet a ... - mondta, de valaki félbeszakította.

- Senki sem ül le, mindenki feláll, kihúzza magát. - mondta ordítva az a férfi, aki berontott az előbb az ajtón. Barna, felzselézett haja volt, és barna szeme. Fekete pulcsit viselt.
Őrjítően lassan sétált végig a teremben a gyerekek között. Lehajtott fejjel álltam, mikor elment mellettem.

Tovább is ment, de továbbra sem emeltem fel a fejem. Egy ajtócsapódást hallottam, majd idegesen fújtam ki a levegőt.

Megmenekültem.

Aztán egy újabb ajtó csapódás, és pusmogást hallottam.

- Ő az - mutatott rám a barna hajú vigyori képpel - Hasonlít V-re.

- Rendben, hozd. - válaszolt a mellette álló férfi, akinek fekete hosszabb haja volt, és szintén fekete szemei.

Vagy mégsem menekültem meg.

A felzselézett hajú a hátam mögé lépett, majd megfogta a csípőmet. Már azon voltam, hogy elvigyem onnan a kezét, mikor eszembe jutott mit mondott a nővérem. " soha ne ellenkezz"

- Gyere szépség - suttogta a fülembe, majd a vállára kapott, és úgy vitt ki az ajtón.

Senki sem mondott nekem semmit, csak csöndben álltak, mikor kivittek a teremből. A szememből patakoztak a könnyek, átáztatva a pólóját.

- Nyugalom szépségem, nincs semmi baj - mondta suttogva, hogy csak én halljam.

Kiértünk az iskolából, majd egy vakítóan sárga buszba cipelt be.
Nem tudtam elrejteni a félelmemet, zihálva vettem a levegőt, közben folyt a könnyem, és remegtem is.

Fájdalmasan felkiáltottam, mikor a buszba csak úgy bedobott.

- Befogod a szád, vagy én hallgattassalak el ? - kérdezte a teljesen fekete srác.

- A nevem Kim Taehyung, de V-nek is szoktak hívni - mondta a szőke srác. - Aki cipelt, az Min Yoongi, aki amúgy Suga..-

A tetovált pedig Jeon Jungkook - folytatta egy aranyszemű, fekete hajú, kicsit sötétebb bőrű pasas. - Én Kim Namjoon vagyok.

- Park Jimin - intett egy szép arcú, alacsony, barna hajú fiú.

- Miért csak egyedül engem raboltatok el? - kérdeztem félénken.

- Nem szólalsz meg, ha csak mi nem kérdezünk - ordított rám Namjoon, majd erősen belecsípett a csípőmbe.

- Mi a neved? - kérdezte Yoongi.

- Lizzie Miller - dadogtam.

- Nos Liz, azért vagy egyedül, mert a fiú akit kiválasztottunk inkább választotta a halált, mint minket - mondta Jimin.