Side by you (ff. Tanár-diák)

1

-Tamara! Ébresztő, 6:45 van!- Ordított anyukám mert magamtól képtelen lennék felkelni. Utálom a reggeleket ráadásul most korábban is kell felébrednem mert az új iskolám messzebb van mint az előző.

Ez lesz az első napom ott és őszintén nagyon várom de félek is. Mi van ha ugyanaz megismétlődik, mint 1 éve. Anya folyamatosan bíztat ,hogy ne aggódjak mert új közeg, új emberek és semmi baj nem lesz. Remélem neki lesz igaza.

Miután nagy nehezen valahogy kikeltem utam a fürdőszobához vezetett. Gyorsan megmosdottam, arcot mostam és feldobtam egy laza sminket is.

Anyukám egyenesen utálja ha sminkelek mert szép tiszta arcom van. Viszont nekem meg a történtek után kell magammal szemben egy kis önbizalom. Erről nem tehetek szerintem.

Szobámban felöltöztem, felvettem egy zöld cargo nadrágot meg egy fekete pólót, hogy azért az első benyomásom ne legyen rossz. Hajamat csak kiengedve hagyom mert szeretem így ugyanis hosszú, egyenes, szőke hajam van.

Lementem a lépcsőn és anyukámat találtam a konyhában.

-Jó reggelt anya!- Köszöntem neki.

-Szia Tamcsi!- Igen, Tamcsinak becéz ezt szokjátok meg. De szeretem semmi bajom nincs vele kiskorom óta így hív.

-Van kávé?- kérdeztem mert konkrétan kávé függő vagyok.

-Igen, csináltam. Az étkezőn van, viszont utánna gyere indulunk mert még a végén elkésünk.

-Oké sietek.- Gyors megittam a kávém aztán a táskámba bepakoltam bár nem nagyon tudtam ,hogy mit is kéne raknom.

-Kész vagy?- Kérdezte anya.

-Igen igen megyek!- Rohantam le a lépcsőn a bejárati ajtóhoz.

Felvettem a fekete conversem és már ültem is be az autóba. Anya jött egyből utánam, beindította a kocsit és már indultunk is. Az úton nem beszélgettünk, ki fele bámultam az ablakon, közben pedig a fülesemmel zenét hallgattam. Reggel mindig ezt csinálom míg megyek suliba. Így ki tudok kapcsolódni és gondolkodni a dolgokon. Most is például az új iskolát gondoltam át. Nem lett e volna jobb ha ott maradok és nem váltok, inkább nyeltem volna még le a dolgokat de ez a környezet váltás most elég sok lesz szerintem nekem. Mi van ha nem tudok majd barátkozni rendesen és egyedül maradok. Mondjuk eddig se voltak barátaim most például egy sincsen. Ezekkel a gondolatokkal gurultunk be a suli elé.

Kívülről a nagy sárga épület mikor eljöttünk megnézni akkor se volt egy jó látvány de most meg, hogy óráim is lesznek még rosszabb.

Bementünk anyával és egyből az igazhatóhoz fordultunk. Bekopogtunk az irodáján amiből egyből jött a válasz ,hogy szabad.

-Jó napot!-Köszönt anya

-Jó napot kívánok!-Köszöntem én is

-Üdvözlöm, szia Tamara. A papírokat már aláírtuk ha jól emlékszem ügye?-Kérdezte az igazgató

-Igen mindent.-Válaszolta anya.

-Rendben akkor annyi maradt, hogy a bizonyítványodat le kéne adni a titkárságra majd.-Mondta felém fordulva.

-Rendben holnap behozom.-Mondtam

-Meg is lennénk, az első órád ofő lesz pont, hogy kicsit megismerkedj mindenkivel. A 37-es terembe vannak.-Bólintottam és kimentünk az irodából.

Kisétáltunk a folyosóra és elkísértem anyát a kijáratig.

-Na akkor én megyek jó?- Kérdezte anya.

-Persze drukkolj, hogy jó legyen az első napom.- Mondtam

-Tamcsi ne aggódj nem lesz semmi baj. Egy szép, okos szimpatikus lány vagy. Oda lesznek érted! Ha pedig nem és baj van hívj egyből.- Nyugtatott anya

-Oké anya, köszönöm!- Öleltem meg mire visszaölelt.

-Na puszi.-Köszöntem el.-Puszi.-És elment

Vettem egy mély levegőt és elindultam a terem felé. A baj csak az volt, hogy elfelejtettem melyik terembe is kéne mennem. Ezért bekopogtam a 36-osba mert tudtam ,hogy valamilyen 30 csak azt nem, hogy melyik. Hallottam, hogy kiszóltak és benyitottam.

-Jó napot kisasszony!- köszönt nekem egy kb 40 éves pasas. Szerintem rossz helyen vagyok ugyanis az ofőm nő azt tudom és a táblára valami DNS dolog volt rajzolva. Valószínűleg biosz óra közepére nyitottam be.

-Jó napot! Bocsánat szerintem rossz helyen vagyok. Új vagyok és még nem tudom melyik terem hol van.-Mondtam a tanárnak

-Milyen órád lenne?-Kérdezte

-Elvileg ofőm.

-Olivér! Kérlek vezesd el a hölgyet a 37-es terembe.-Kérte az egyik diákját meg.

Fel is állt Olivér és elindult az ajtóhoz. Elköszöntem és bocsánatot kértem, hogy így berontottam majd elindultunk. Az út feléig nem szóltunk egymáshoz aztán ő kezdeményezett.

-Szóval hogy hívnak?- Kérdezte kedvesen

-Tamara.- Válaszoltam szűkszavúan

-És hogy hogy sulit váltottál?

-Előző helyen én voltam a fekete bárány és nem éreztem jól magam.

-Sajnálom, remélem itt jobb lesz azért.-Bíztatott Olivér.

-Bioszotok volt?-Most én kezdtem mert nem szerettem volna ,hogy kínos csönd legyen.

-Igen, de örülök, hogy én jöttem ki mert utálom a bioszt.

-Fura, nekem az a kedvencem.-Mondtam mosolyogva

-Na itt is vagyunk ez a termed.-Mutatott rá az ajtóra. -Remélem majd még találkozunk.-Mosolygott majd elment.

Egész rendes ez az Olivér én is remélem, hogy még összefutok vele majd valamikor. Bár a múltkori fiú ügyem sem úgy végződött ahogy én azt szerettem volna de ezen most felesleges gondolkodnom. Vettem egy mély levegőt és bekopogtam.

-Gyere!- Hallatszódott egy női hang belülről.

Lassan benyitottam és beléptem a terembe, mindenki engem bámult ami eléggé zavart de én is ezt tenném ha jönne valaki új akit nem ismerek.

-Tamara! Üdvözöllek!- Köszöntött a tanárnő.-Figyelem gyerekek, bemutatom nektek az új osztálytársatokat, Tamarát!