-Alig várom hogy végre megérkezzünk - mondta anyu a volán mögögt izgatottan.
- Örülök hogy boldog vagy anyukám - mondtam anyának kedvesen miközben belül örlődtem hogy Madridban kell hagynom minden barátomat és az alakulóban volt kapcsolatomat.
-Te is boldog leszel hidd el Karla-mosolygott rám anya.
-Aha biztos - puffogtam
Na ne menjünk annyira előre, először is Karla Perez vagyok egy 15 éves lány, akinek az élete tökéletes volt mindaddig amíg az egyedülálló anyja úgy nem döntött hogy másik városba költözik a parjához természetesen velem. Tökéletes barátaim voltak, szerelmes voltam, szerettem az életem. Apámmal a kapcsolatot sosem tartottam, nem is nagyon érdekel.
Karla Perez:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Audrey Gonzalez (Karla édesanyja) :
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az autónk elhagyta az Welcome in Marbella táblát, nemsokára megérkezünk. A GPS alapján befordultunk egy utcába ami tele volt olyan házakkal amiket még életemben nem láttam. Tátott szájjal figyeltem a mesés házakat, amikor megszolalt a telefon "az uticél a bal oldalon található). Anya lefékezett és megálltunk egy gyönyörű ház, szinte palota mellett. Amint leparkoltunk a kapuból kilépett Alessandro anya párja. Kétségtelenül jól néz ki. Fekete ingben jelent meg és egy elegáns nadrágban. Amint meglátták egymást anyával rögtön heves csókolózásba kezdtek. Egy darabig néztem őket, majd mikor meguntam elkezdtem kiszedni a csomagokat. Letettem a kapu elé.
-Karla, de jó téged újra látni - jött felém tárt karokkal Alessandro
- Téged is - mondtam és átöleltem
-Gyertek be, megmutatom a házat, a szobáitokat.
Elindultuk befelé döbbenetes volt, elképesztő szép a ház belülről is. Amikor körbe jártunk hogy hol van, megmutatták az én szobámat. Csodálatos volt. Led fények, Hollywoodi sminkasztal, hatalmas ágy. Vadiúj márkás ruhákkal téli szekrény. Csak néztem és nem bírtam megszólalni ezért bent hagytak egyedül. Lehuppantam az új ágyamra és boldogság töltött el.
