Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

harmadik

Gloria

-Akkor ma már szerintetek nem érnek ide?- utáltam a másik családra fél hét táján.

-Kicsim, szerintünk nem, de ki tudja?- rántott vállát apa.

-Akkor vacsi előtt elmehetek lefürdeni.

-Persze.

Az emeleten a szobámból kihoztam a fürdéshez szükséges cuccaimat, majd befoglaltam az emeleti fürdőszobát. Ilyenkor a forró vízben mindig olyan jól el tudok gondolkodni. Charles még nem írt, hogy odaértek volna, és őszintén kezdtem aggódni, de próbáltam nem erre koncentrálni. Lehet, hogy csak elfelejtett írni, vagy nem volt ideje rá. Talán negyed órája a vízben ültem, mikor már kezdtem érezni, hogy a víz kezdett kihűlni, úgy gyorsan ki is pattantam az kádból.
Felhúztam egy passzos fekete nadrágot és egy szürke pulcsit, hajamat kiengedve hagytam, majd kiindultam a helyiségből.

A nappaliban kettő ismeretlen nő fogadott, és rögtön el is szégyelltem magam a kinézetem miatt. Ezek szerint mégis megérkezett a másik család.

-Szia, Carla vagyok!- intette egyet a fiatal, talán velem egyidős lány.

-Szia, jó estét, Gloria vagyok!

-Szia Gloria, Pascale vagyok, és tegezz csak nyugodtan.

-Kicsim, menj teríts meg a konyhában.- nézett rám anya és így, hogy nem csak mi vagyunk, nem akartam ellenkezni. De Istenem, hogy még ilyenkor is képes elküldeni, mikor a család többi tagjának még be se mutatkoztam, akik amúgy nem is tudtam, hogy hol vannak.

Hallottam pár hangot, majd lépcső dobogást, vagyis a jövevények felmentek az emeletre. Raktam az asztalra tányérokat, villákat, késeket meg mindent, ami kellett. Anya tipikus rántott húst és sült krumplit csinált, akkora adagot, hogy nekik is fog jutni. Még szerencse, hogy tudtam hányan jöttek.

Majd, mintha akkor munkát végeztem volna, levetettem magam az egyik székre és csak bámultam ki a fejemből, aztán Aaron is megjelent a konyhában. A pult mellett ivott egy pohár vizet, mikor a pulton pihenő telefonom megrezzent. Azonnal felkaptam a fejem és azt láttam, hogy Aaron nyúl a telefonomért. Tudja, hogy ki nem állhatom, ha más a telefonomhoz nyúl. Hála a reflexeimnek, villámgyorsan nyúltam a telefonomért, így szerencsére előbb elértem, mint drága öcsém.

-Aaron, ha mégegyszer megpróbálid elvenni a telefonomat, nem tudom, hogy mit teszek veled.- a mondandóm, talán, de csak talán egy csöppet hangosabbanra sikeredett, mint terveztem. Aaron szemforgatva lépett ki a helyiségből, én pedig meg is nyitottam az üzenetemet, amit végre Charles küldött. Viszont előtte hallottam, hogy Aaron valakinek, direkt hangosan odaszólt, hogy azt én pontosan jól halljam;

-Bocs a nővérem miatt, elég flúgos.- fhu csak kerüljön a szemem elé.

Charles: Na végre megérkeztünk.

Gloria: Csoda azok után, amiket meséltél.

Viszont válasz már nem érkezett. Mondjuk nem is csodálom, ha fáradt.
Éppen valami helyes színes Insta posztját nézegettem, mikor hallottam, hogy valaki belép a helyiségbe.

-Gloria?- de ismerős a hangja. Felnéztem a telefonom képernyőjéről, így megszakítva a szemkontaktust a helyes színes sráccal. Viszont kimondottan megérte, mivel egy sokkal szebb szempár fogadott.

-Charles?- álltam fel a székről.

-Úristen el sem hiszem, hogy látlak!- lépett közelebb hozzám. Visszanézett a nappaliba, ahol nem volt senki, így bármi további nélkül a karjaiba zárt.

-Most tényleg veled ölelkezem?- kérdeztem vigyorogva.

-Azt hiszem igen.- nevetett fel. Ekkor meghallottunk két nagy nevetést a lépcsőnél, ezért szétrebbentünk.

Két számomra még ismeretlen srác lépett be a konyhába.

-Szia, Arthur vagyok!- lépett elem, ezek szerint Arthur és kezet rázott velem.

-Én pedig Lorenzo, de hívj kérlek Enzonak. Ennek a két idiótának a báytja.- mondatára fel kellett nevessek.

-Enzo szépen beszélj az öcséidről.- jelent meg a semmiből Pascale a szüleim társaságában, látszólag jól kijönnek egymással.

-Ria légyszíves szólj az öcsédnek!- simította kezét vállamra apa.- De ne úgy, mint otthon szoktad.- erre muszáj volt kuncognom. Otthon, ilyenkor mindig csak kiabálok neki, de most inkább moderálom magam.

-Aaron vonszold le a feneked a konyhába!- nyitottam be kopogás nélkül a szobájába.

-Verseny lefelé!- először úgy voltam vele, hogy hülye vagyok belemenni, viszont a büszkeségem nem engedte, hogy az öcsém előbb érjen a konyhába, mint én. Végül a konyhába előbb ért, mint én, de én ültem le hamarabb. Egymás mellé kerültünk az öcsémmel, de nagy mákomra Charles ült velem szemben. Alig bírtam visszafolytani magamba azt a mosolyt. Álmamimban sem mertem volna elképzelni, hogy a titkolt internetes barátom, aki a szívem csücske, egyszer velem szemben fog vacsorázni. Ha eddig nem lettem volna boldog, akkor már maximálisan annak mondhattam magam.
Eddig csak neten láttam Charlest, viszont nagyon elcsodálkoztam. Így személyesen látni teljesen más volt, mint csak a képernyőn keresztül, de legjobban szemei babonáztak meg.

Instagram: hewinsinmonza_

Tiktok: hewoninspa_