Szuperhősök Világában II. - A Masayoshi kora /BEFEJEZETT/

28. Fejezet - A szív útjai

Szuperhősök világában

28. Fejezet – A szív útjai

Hammond szemszöge

Szerettem volna mindenképp megtalálni édesanyámat, ráadásul minél hamarabb. Ebben kértem meg Alexa segítségét, főleg amiatt, mivel Nolen tanácsát is szerettem volna megfogadni, s végre randira hívni őt. A randevút viszont a végére tartogattam, mindenekelőtt anyám megtalálására szerettem volna koncentrálni. Először a rendőrségen tettünk látogatást, ahol miután igazoltam magamat, hogy valóban Bea Westmiller fia vagyok, egy aprócska brooklyn-i utcához irányítottak minket.

- Elvileg jó házszámnál vagyunk – állapítottam meg a papírra nézve, melyet a zsaruk adtak.

Takaros házikó volt, ablakain egy furcsa, kör alakú minta díszelgett. A csengőnél megtorpantam, hirtelen elrántottam kezemet.

- Nem kell félned. Itt vagyok – biztatott Alexa.

- De akkor is, majdnem tíz éve nem láttam őt. Ha tényleg itt lakik, lehet fel se fog ismerni.

- Ismerős érzés. Hidd el, akármennyire régen láttam anyámat, mégis gyorsan egymás keblére borultunk. Már csak annyit kell remélni, hogy a te anyud nem használ ki téged.

Vettem egy mély levegőt, megtörölgettem a szemüvegemet, megigazítottam a szakállamat és a hajamat, majd csengettem. Pöppet várakoznunk kellett az ajtó előtt, mikor is egy vékony hang szólalt vissza. Olyan, mint egy idős nénié.

- Ha ez édesanyám hangja volt, akkor gyorsabban öregszik, mint a legtöbb ember a Földön – gondoltam.

A bejáraton végül egy ősz hajú, ráncos nénike kukucskált ki. Először nem tudtam, mit is mondjak, Alexa segített be:

- Elnézést a zavarásért! Nem tudja, Bea Westmiller itt lakik-e?

Azt hittem az asszony ideges lesz, de meglepő módon nagyon kedves volt.

- Bea? – kérdezett vissza ártatlan hangján. – Ő nemrég költözött el innen.

-256-

- Tessék? De hisz a rendőrség szerint itt él – értetlenkedtem.

- Lehetséges, hogy a friss költözés miatt a rendőrségen még nem értesültek az új lakcímről – teorizált a nő.

- Nem tudja esetleg merre költözött? – informálódott Alexa.

- Sajnálom, drágáim. Nem mondta meg a pontos címet. Annyit tudok, hogy valahol Queens-ben vett magának apartmant. Egyébként kik vagytok, ha szabad kérdeznem.

- Én vagyok Bea fia – válaszoltam. – Édesanyámat keresem itt a városban.

Erre a néni nagyot döbbent.

- Te vagy Hammond? – kérdezett. – Édesanyáddal nem beszéltem sokat, de téged azért megemlített egy párszor.

- Igen, én vagyok az.

- Miért nem ezzel kezdtétek, drágák? Gyertek beljebb, igyatok egy kis teát! – hívott meg minket a néni.

Először elutasítottuk a finom kekszeket és a forró, gyümölcsös italt. Nemet mondtunk a meghívásra, szerettünk volna minél előbb tovább állni. Egy kis unszolásra azonban Alexa-val beleegyeztünk, öt perc teázgatás nem árthat.