A maffia házasság

1 rész

*𝓚𝓪𝓽𝓪*

Fáradtan és stresszesen sétálok este a buszmegálló felé. A téli szél csípi az arcomat és facsarja az orromat, amitől szipogok. Papirzsepi után kutatok, közben megpróbálom anyának telefonálni, de mindhiába. Amióta apa meghalt teljesen kifordúlt magából. Alig eszik csak az italt önti magába. Próbáltam orvoshoz vinni, de ha nem akarja nem erőltethetem.

-A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható, kérjük ismetelje meg hívását később.-szólal meg a gépi hang én pedig elrakom a telefont a táskába.

Az első munkanapom elég jól sikerült. A sport magazinnál dolgozom, és egy híres futóról kell interjút készítenem. Szerencsére együttműködő sportemberel van dolgom, így már másnap lezavarhatom ezt az egészet. Ami félig jó hiszem nem kell sokat foglalkoznom az üggyel ráadásul még határidő előtt le is adhatom a kész riportot, félig rossz hiszem egy darab kérdésem sincs.
Szerencsére van még időm, így a buszon és otthon is gondolkozhatok rajta. Mikor oda értem a buszmegállóhoz egy férfi már ott ült újságot olvasva. Helyet foglaltam egy üléssel arrébb, majd kivettem a táskámból a telefont és a jegyzetfüzetemet majd hozzá kezdtem a kutató munkának.
Néha-néha rá néztem az időre nehogy elfelejtsek a buszra felszállni mert már volt rá példa. Annyira bele tudok merülni egyes témákban hogy elfelejtem hol is vagyok. 
Mint most is, mert csak azt vettem észre hogy valaki kopogtatja a vállam.

-Elnézést kisasszony, tudna segíteni?-szólalt meg kedvesen a férfi.
-Oh bocsánat, természetesen.-pakolok el a táskámba.
-Már olyan régóta itt ülök, hogy átfagyott a kezem. Megtenné hogy ki veszi a bérletem.-nyújtja felém az irattartóját.
-Persze.-veszem el tőle.

Semmire se gyanakodtam. Se arra hogy maszkban van, hiszen lehet nagyon beteg vagy a COVID miatt is tarthat. Nem volt semmi vészjelző vagy bármi ami esetleg jelezne. Amint kihúztam az iratot egy szúró-maró érzést éreztem, majd teljes sötétséget.
Mikor magamhoz tértem, egy puha ágyon feküdtem. A kezeim meg voltak kötve, és nagyon szédültem. Megpróbáltam a mennyezeti lámpára koncentrálni hátha csillapodik a szédülés, mivel tudom ha becsukom a szemem még rosszabb. Fogalmam se volt arról hol vagyok és mit keresek itt. Ülőpozícióba tettem magam és megpróbáltam valami tárgy után kutatni hogy elvágjam a kötelet. Sajnos nem volt olyan ami segíthetett volna a célom elérésében.
Ahogy körbe néztem egy ágy volt amin feküdtem, egy szekrény és egy ablak. Nem tudtam hírtelen sírjak vagy nevessek, hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? A kezemet megpróbáltam a kötél alól kihúzni, de úgy vágta a bőrömet hogy az egészet hagytam a fenébe. A pánik egyre csak nőtt bennem, tudtam ha nem szabadítom ki magam vagy a hullaházba kerülök vagy valami perverz kezei közé.
Az ajtó hírtelen kinyílt és egy bőrruhába bújtatott vörös hajú nő jött be a szobába. Az egyik csipőjénél egy pisztoly markolata kandikált ki a tartóból a másik oldalt pedig egy kés. Ijedtemben hátrébb húzódtam a falhoz miközben a nő kedvesen mosolygott.

-Helló, tudom hogy most minden fura neked de nézd, hoztam enni és inni. Oh, gyönyörűek a szemeid a bátyámnak jó ízlése van.-csacsogta mintha nem lenne furcsa hogy el vagyok rabolva.

-Hogy kerültem ide? Mi ez az egész? Miért...-soroltam volna a kérdéseket, de felemelte az újját.
-Mindjárt jön és elmondhatod neki. Ne kegyelmezz.-kacsintott rám majd ki ment a szobából.

Ez hülye-gondoltam magamban.

A férfi hallkan belép a szobába, majd rám emeli a tekintetét. Egy szót se szól csak néz. Kétségbeesetten rángatom a kötelet a karomon, de hiába az meg se lazul.

-Mit akar tőlem?-szólalok meg, mert már nem bírtam tovább hogy néz.

-Azt hogy a feleségem legyél.-mondja mély hangon.

-De hát nem is ismerem.-szipogok a sírástól.

-Miért, kellene? Elég csak rám nézni, látom hogy bejövök valakinek.-mondja teljesen természetesen.

-Nem önelégült egy kicsit?-teszem fel a kérdést.

-Na, már is tudsz rólam valamit.-jön közelebb majd egy határozott mozdulattal meglazítja a kötelet.

Mielőtt bármit mondhatnék vagy tehetnék sarkon fordul és bezárja maga után az ajtót.
A karomat dörgölve állok fel az ágyról, majd oda rohanok az ajtóhoz, de az zárva volt. A tenyeremmel rácsapok párszor a kemény fára és közben azt kiáltom, hogy SEGÍTSÉG, de semmi. Megfordulok és lassan le ereszkedem a földre, a testem a sírástól ráng. Mikor megnyugodtam és rá döbbentem, hogy sose fogok ki jutni valami terv félével kellett elő állnom. Megláttam a szobában egy másik ajtót és amint fel álltam oda rohantam. Szerencsére nyitva volt, de amint beléptem döbbenten néztem körbe. 
Egy gardrób szóba volt telis tele a saját ruháimmal, egyik oldalt a felsők másik oldalt pedig a nadrágok és különböző kiegészítők sorakoztak végig.
Középen még volt egy smink asztal bár úgy se veszem hasznát.
A gardrób szoba mellett kilépve volt még egy ajtó, de az is csak a fürdőszoba volt. Fekete fehér márvány mintás csempe és hozzá illő fürdőszobai kiegészítők. El tudtam volna képzelni még egy hatalmas kádat, de csak egy zuhanyzó volt, aminke nem volt ajtaja.
Megmostam az arcom a csapnál és a tükörbe nézve ránéztem a saját tükörképemre. A sírástól feldagadtak a szemeim és az orrom is be pirosodott.
Tervem még mindíg nem volt, viszont éhes voltam és tudtam hogy erőre kell kapnom, mert az fix hogy nem fogok hozzá menni.

*𝓥𝓲𝓴𝓽𝓸𝓻*

Az emberek sokmindent mondanak rólam, de a fele se igaz. Azért vagyok kegyetlen mert annak kell lennem, máskülönben nem tartanék ott ahol most vagyok. Viszont elég egy ballépés és amit felépítettél gyorsan össze dől. 
A legnagyobb csalódás az életben az, mikor az akiben megbízol elárul. Így történt meg velem is. Bianka a legcsodálatosabb nő a világon, de olyan marha voltam hogy most sakkban tart. Hiába vannak a zsaruk a kezemben vagy a legjobb ügyvéd, nálla vannak a bizonyítékok és ha kiderűl amit tettem, igencsak börtönbe kerülök.
Egy darabig türtem a zsarolását, de most már vége!

-Semmi mást nem kérek Foxi csak azt hogy fogadj vissza és minden bizonyítékot megsemmisítek. -szólal meg.

Foxi a becenevem, mert ravasz vagyok és eltökélt. A klubbomat is így hívják, ahol esténként boxmeccsek vannak. 

-Megmondtam hogy nem! Megcsaltál, majdnem az összes biztonsági örrömmel! Nem érzed magad undorítónak? -tettem fel a költői kérdést.

-Ugyan mit számít az? -nevet bele a telefonba.

Közben egy hallk kopogás után, kinyilt az ajtó és a testvérem lépett be. Betti mindíg a legjobbkor jön, valahogy érzi ha már bajom van.

-Itt van. -biccent az ajtó felé, mire megkönnyebülök.
-Bocs, de most le kell tennem. -zárom le a témát, majd le dobom a telefont az asztalra.
-Nem mondom elég törékeny a kis csaj, de közben olyan édes. -ugrik be a fotelbe.
-Rendesen bántatok vele? -nézek rá újra a fényképre, ahol a lány boldogan mosolyog a kamerába.
-A haja szálla se görbült meg. -törölgeti a kedvenc kését az egyik pólómba.
-Helyes, talán ő megmenthet. -nézem még a fotóját egy kicsit.

Kék szem, hosszú barna haj és a legcsodálatosabb mosoly amit valaha láttam. Ha el tudom érni hogy hozzám jöjjön meg lesz az alibim és talán még másra is rá tudom venni. 

Köszönöm, hogy elolvastad!
Zsu!