Utódok Átírva [Befejezett]

15

- Szeretnék jó lenni. - Motyogtam könnyes szemekkel.
- Az is vagy?
- Honnan tudhatnád? - Kiálltottam.
- Onnan... Onnan hogy hallgatok a szívemre.
- Én is azt szeretném tenni.

A szívem pedig azt súgja hogy mi tényleg nem a szüleink vagyunk. - Hátra fordultam a barátaimhoz és beszélni kezdtem.
- Hiszen a lopás nem tesz téged boldoggá! Viszont a viadal és a győzelmi pizza már annál jobban!
- Téged pedig Carlos az hogyha haverral lehetsz.
- Lucas tudom hogy te 7 éves korunk óta csak a húgoddal akarsz lenni. - Néztem Lizire. - És imádsz iskolába járni, és olvasni! - Forgattam játékosan a szemem.
- És Evie. Nem kell játszanod a butát, hogy pasit fogj! Annyira okos vagy! - Evievel egymásra mosolyogtunk és láttam hogy ő is a sírás határán áll.
- Én pedig nem akarom hogy a gonosz győzzön, mert az határozottan nem tenne boldoggá. Suliba akarok járni. És Bennel lenni. - Tettem hozzá. - Mert Ben nagyon boldoggá tesz! És az tesz nagyon boldoggá hogy barátok vagyunk! Nem pedig a pusztítás. - Raztam meg a fejem, majd feléjük nyújtottam az öklöm. - Én a jót választom.
- Veled tartok. - Mondta Jay.
- Én is. - Mosolygott Evie.
- El tudjátok képzelni hogy engem kihagyjatok? - Vigyorgott ránk Lucas.
- Csak hogy tisztázzuk: Nem kell aggódnunk hogy a szüleink dühösek lesznek? Csak mert ettől biztos hogy kiakadnak. - Mondta Carlos.
- Ide nem ér el a kezük. - Válaszolt Ben.
- Akkor hát legyen. - Carlos is ökölbe szorította a kezét és a miénkhez tette.
Intettem Lizinek és Bennek hogy jöjjenek ők is. Így hát ők is odajöttek hozzánk.
Csakhogy ekkor a dolgok igen rosszra fordultak. Ugyanis anyám hirtelen megjelent a templomba

Lizi szemszögéből

A dolgok igen jól haladtak. Bár Jane elvette az anyja varázspálcáját hogy széppé változtassa magát, de miután ez Malhez került rájött hogy ő jó akar lenni. Ahogy a barátaik is.
Szóval a minden tökéletes volt.
Épp odaléptem a VK-hez, amikor eszembe jutott egy bizonyos mondat amit abban az álmomban olvastam.

"Mal mégis átállt a jó oldalra, összejött a herceggel, és legyőzte anyját."

De időm sem volt gondolkodni ezen mert egy óriási zöld füst kíséretében Demona jelent meg meg a templomba. Nem tudom hogyan, vagy mikor szabadult ki a szigetről, de itt volt. Az évek alatt pedig semmit sem változott.
- Itt vagyok! - Kiáltotta a nő.
Mindenki a falhoz hátrált, anya Benbe kapaszkodott, Mal pedig a lehető legcsalódottab és szomorúbb arcot vágta.
- Menj innen anyám. - Kérte Mal lemondóan.
- Ohh de vicces! Oh milyen vicces vagy! Na jó a pálcát. Add ide pálcát. - Mondta Demóna parancsolóan, mire Ben felkiáltott:
- Ne!
Mal lendítette a kezét de a pálcát nem az anyjának, hanem a tündérkeresztanyának dobta.
A nő elkezdett volna varázsolni de Demóna a jogarával megállította, és mindenki kővé dermedt, én és komiszok kivételével.
A boszorkány a családomhoz sétált, apámnak megrágta szemüvegét, Bennek pedig a koronáját csúsztatta a szemére. A tündérkeresztanya kezéből kivette a pálcát, és egy egyszerű varázslattal lehúzta Mal a kezéről a gyűrűjét.
Láttam a lányon hogy mindjárt elsírja magát, így nekem kellett cselekedni.
- Hagyja békén őket! - Kiálltottam.
- Ohh Liza drágám... Ha anyád most látna sírna csalódottságában. - A nő gonoszan felnevetett.
- Adja vissza a gyűrűt Malnek! Nem látja mennyire szomorú és dühös azért mert elvette tőle?
Demóna felhúzott szemöldökkel rám nézett és lenéző tekintettel a méregetett majd a lányához fordult.
- A szerelem csak gyengeség, és nevetséges. Nem ezt akarod Mal.
- Nem tudhatod hogy mit akarok! Anya, megkérdeztél te valaha is engem hogy én mit akarok? Nem te vagyok!
- Nyilvánvaló. Engem sok-sok évnyi gyakorlás tett ilyenné. Te is ráérzel majd!
- Nem, én nem akarom., és úgy sajnálom hogy te nem akartál jobb ember lenni. A szerelem nem gyengeség. Hanem igenis csodálatos dolog.
- Egy dolog biztos ifjú hölgy az életedben nincs helye szerelemnek!
Demónának elterelődött a figyelme míg Mallel veszekedett, így én oda ugrottam és kitéptem a kezéből a varázspálcát. A nő utánam ugrott de szerencsére nem ért el. Már lendítette is a jogarát, én pedig beláttam hogy egyedül semmi esélyem sincs.
- Mal kapd el! - Dobtam Malnek a varázspálcát míg a fülem mellett egy zöld tűzcsóva süvített el. Ezzel egy időben rögtön rohanni is kezdtem nem törődve a többiekkel. Tudtam hogy Jack az emelvényen van lefagyva. Ki kellett szabadítanom, mert szükségünk volt rá. Fel rohantam a lépcsőn és még éppen láttam ahogy Haver Demóna arcába ugrik.
Ahogy felértem, Jackhez rohantam, és előkaptam a ruhám zsebéből a 'szívet'.

Ez egy nagyon nagy erővel bíró mágikus tárgy, ami anyámé volt, még egy gonosz boszorka csinálta neki mikor szabad lábon volt.
Gyerekként nagyon szeretem anyám ékszerét felpróbálni, és azon a reggelen amikor átkerültem Auradonba is pont ezt csináltam. Így maradt ruhámon ez a bross ami egy kitűzőnek volt álcázva. Azóta nap óta mindig magammal hordtam. Mivel anyámé volt, és nagy varázserővel bír és a mi a családunkat illette így nem akartam megválni tőle.

Ezt Jack szíve fölé tettem és koncentráltam. Nem tudom mennyi idő telt el mire sikerült feloldanom Jackről a dermesztő varázslatot, de a lényeg hogy sikerült. Arra számítottam hogy a fiú nagyon bágyadt lesz, és nem fogja érteni azt hogy mi történt, de ez nem így volt.
- Hol van az a retkes boszorka? Saját kezemmel fogom megfojtani! Ugye nem gondolja hogy engem, Elza fiát megfagyaszthat?!
Aztán egy ijesztő üvöltést hallottunk lentről.

Mal szemszöge:

Miután Lizitől hozzám került a pálca, anyám azt követelte hogy adjam neki oda. Én viszont nem tettem.
- Mal! - Tette Carlos a vállamra a kezét. - Lehet hogy tényleg a jó az erősebb. - Anyám persze kiröhögte a fiút, mire Haver megpróbálta megharapni. Jay nekirontott anyámnak de ő félre lökte. Közben Lucas anyám jogarát próbálta meg elvenni, de neki sem sikerült.
- Elég! Ezt még megkeserülítek. - Anyám előkapott valamit a köpönye alól. Első ránézésre egy holmi könyv volt. Gondolom igazából egy álcázott varázskönyv. Anya villámsebesen lapozni kezdte, én pedig én intettem a többieknek hogy lépjünk egy kicsit hátrébb. Már készültem a pálcával a kezemben hogy anyámmal kell harcolnom, mert valami nagyon erős varázslatot fog bevetni, de ez nem így történt. Miután végig lapozta a könyvet, szitkozódott egy kicsit majd ezt a bizonyos könyvet a falhoz vágta. Mi kikerekedett szemekkel néztünk egymásra. Mi van?
Úgy tűnik anya tervébe nagyon félrement valami, és miközben a Szívkirálynőt szidta átváltozott sárkánnyá.
Jay elénk ugrott hogy védjen minket, így ő vált anyám célpontjává. A sárkány tűzt lövellt Jayre, aki sikeresen eltudott ugrani előle. A fiú végig menekült a templomom, anyám pedig kergette őt.

Amikor vissza ért hozzánk, Lucas berántotta magunk mögé, Evie pedig a tükrét használva próbáltam megvakítani a sárkányt. Bár ez nem sikerült, de pár percre földre lett kényszerítve.
- Állj mögém Evie!
Beálltam a barátaim elé, és elhatároztam hogy én fogok szembeszállni anyámmal.
- Hagyd a barátaimat! Ez most már a kettőnk harca! - Felemeltem a pálcát és anyámra szegeztem, és mélyen a szemébe néztem.
- Gonosz erőt hívsz, de az nem felel ha e öt szív mind egy ütemre ver.
Gonosz erőt hívsz, de az nem felel ha e öt szív mind egy ütemre ver.
Gonosz erőt hívsz, de az nem felel ha e öt szív mind egy ütemre ver. - Ismételgettem a varázslatot, míg az egyszer csak hatott. Hátraugrottam és felkiáltottam meglepedtségemben. Hisz még én magam sem hittem el hogy ez működni fog.
Anyám gyíkká változott. (Tündérkeresztanya később elmagyarázta: Azért lett ilyen pici mert akkora lett mint a szívébe lakkozó szeretet, és a nő fel is oldotta a többiekről a dermesztő varázslatot.)

Lizi szemszöge

Az emeletről néztük végig Jackkel ahogy a komiszok megküzdöttek Demónával. Győztek, és mindennek jó vége lett. A nap végén volt egy hatalmas party amin Jackkel mi is részt vettünk. Ráadásul a másik problémánk is megoldódott. Ugyanis az a könyv amivel Demóna harcolni akart, az az a könyv volt. Jack amyukájának a könyve. Utólag kiderült hogy igazából a könyvet egy védő varázslat védte, amit csak a jég ereje tud feloldani. Így emiatt sem kellett visszamennünk a szigetre Jackkel. A komiszok pedig velünk maradtak. Ez így van rendjén hisz mindenki megérdemli a boldog befejezést.
Még a komiszok is.

Remélem tetszett a sztori, mert hogy ez volt az utolsó rész! Illetve nagyra értékelném ha elmondanátok róla a véleményeteket!🥰

esztercsenge