Kőszív

~ Az események felgyorsulnak ~

TIMOTHY FILLER

Az elkövetkező napokban Timothy sokat gondolkozott, hogyan fejezhetné ki az érzelmeit Bellának. Esténként, mikor a lány már lefektette a gyerekeket, rengeteget forgolódott az ágyában. Elképzelte, hogy odamegy hozzá, megszólítja, és elkezdenek beszélgetni. De félúton mindig elakadt. Túl hirtelennek találta az egészet. Meg aztán félt is. Charlotte után rettegett attól, hogy visszautasítják. A szerencsétlenségeinek feszültségét pedig azokon az ártalmatlan gyermekeken töltötte ki. Mióta erre ráébredt, emésztette a bűntudat. Valahogy mielőtt bármit cselekedett volna, mindig Bella jutott eszébe. Hogy ő mit szólna ehhez. Úgy érezete ragaszkodik az egész lényéhez. Hogy nem bírná ki, hogy ne lássa a mosolygós arcát minden nap.

★

Azt, hogy a házvezető úr megváltozott, a gyerekek is észrevették. Sokkal csöndesebb lett, már nem kiabált a gyerekekkel és nem háborodott fek minden apróságon. Eleinte nem szóltak semmit. Majd egyik reggel, mikor reggelihez készülődtek, a kis Margaret ment elől Bellával. Kézenfogva sétáltak, és egyszercsak a kislány megszólalt:
- Bella, mi történt Filler úrral? - a lányt meglepte a kérdés. Nem gondolta, hogy majd pont a legkisebbtől fogja megkapni ezt a kérdést. A pillanatnyi döbbenet után gyorsan kisímította arcát, nehogy a kislány azt higgye, valami rosszat mondott.
- Jaj kisangyalom, én is láttam, hogy másképp viselkedik mostanában. Azt hiszem, átértékelte a dolgokat.
- Az mit jelent? - nézett fel tágra nyílt szemekkel a csöppség.
- Hát hogy már máshogy gondolkodik bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Rájött, hogy nem éri meg mosoly és boldogság nélkül élni az életet. Ahhoz túl rövid ideig tart. - Bella hirtelen arra lett figyelmes, hogy az összes gyermek csillogó szemekkel hallgatja a szavait.
- Ó édeseim, most ez nem is olyan fontos nekünk. Inkább törődjünk azzal, hogy nemsokára ehetünk, és hálát adhatunk az Úrnak azért amink van. Hogy itt vagyunk egymásnak.
Mikor leértek az ebédlőhelyiségbe, és mindenki elfoglalta a helyét, Bella kisasszony szóra emelkedett.
- Most, hogy mindenki elcsendesedett, kulcsoljuk imára a kezeinket, és köszönjük meg, hogy ma is van mit az asztalra tennünk. "Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved..." (dőlt betű)
"Istenem, olyan gyönyörű, amikor imádkozik..." - gondolta magában Timothy. Visszafordult a tányérjához, és az imádság végeztével hozzáfogott az evéshez. Gondolataiból Bella lágy hangja rázta fel.
- Jól aludt, Timothy?
- Ö-öö, i-igen nagyon. - makogta zavartan a férfi.
"Az isten szerelmére, férfiasan! Nem láthat gyengének!"
Megpróbálkozott egy halvány mosollyal, majd eszébe jutott, hogy illene viszonozni a kérdést, biztos jól esne neki.
- Maga is, igaz? - nyögte ki végre.
- Igen én is, köszönöm.
"Olyan elbűvölő a mosolya, a kutyafáját...!"
Csak bámult, és bámult azokba a ragyogó zöldesbarna szemekbe. Míg végül Bella csettintett egyet Timothy arca előtt, ezzel visszarántva a valóságba.
- Jaj, elnézést. - kapott észbe a férfi, és elpirulva szegezte tekintetét az előtte heverő szinte érintetlen tányér ételre.
- Semmi gond, csak feltettem egy kérdést, és azért érdekelne a válasz. - mondta pajkosan a lány.
"Atyaég, mennyire nem koncentrálsz! Vajon mit kérdezett?" - tűnődött kétségbeesetten.
- Ezer bocsánat nem figyeltem.
- Azt mondtam, hogy nemsokára itt a tavasz, és a gyerekeknek szükségük lenne új ruhákra. A régiek már elég elhasználtak, megaztán a reggelek még csípősek, a mostani ruháik pedig nem valami prémesek, ezért arra gondoltam, talán nem ártana nekik egy kis ruhatárfrissítés.
- Igen, igaza van, Bella. Nem ártana egy kis ruhatárfrissítés. - ismételte kábultan Timothy.
- Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy nem lenne kedve velem elmenni holnap a szabóhoz anyagokat nézni?
"Jézusom, ez egy ürügy a találkára, vagy tényleg csak ennyiről van szó?"
- Nem is tudom... - habozott a férfi.
- Jaj, Timothy, ne vaciláljon ennyit, hiszen csak nem gondolja, hogy egyedül indulok neki! A szabóság egy mérföldre van innen! - mondta nevetve a lány.
- Rendben. - mondta hirtelen Timothy. - Elmegyek magával a szabóhoz holnap délután.