Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

28. rész Kibékülés

Hazamentem. Fanni valahogy megelőzött, szóval már a leszállópályán egy kisebb tömeg kerekedtek.

-Szép volt!-kiáltja az egyik.

-Gratula!-mondja egy másik.

-Éljen a Horthy!-ordítja a harmadik.

-Köszönöm, hogy idejöttetek, de nem iskolaidő van?-érdeklődtem.

-Tegnapelőtt én az ön távollétében összehívtam a diákparlamentet, és megszavaztuk, hogy ez a nap innentől tanítás nélküli munkanap-tört ki a tömegből Naramo.

Elkezdek lesétálni a repülőből, mikor látom Minát dulakodni.

-A média... Szerencsére Anya ezt is megoldotta...-húzok ki egy összehajtogatott papírt a kabátzsebemből.

-Ayumi, van valami mondanivalód a csapatod eredményeiről a versenyen?-jött oda Mina.

-Ez. Nyugodtan publikáld. Ha meg nem elég, nyugodtan csöngess délután-nyújtom oda a papírt Minának.

Lejöttem a gépről, felnyitották a hátsó ajtót, beülök a 35M-be, és hazavezetek. Soma éppen az ajtót akarta kinyitni, mikor kinyitottam a garázsajtót és vagy úgy harminccal belementem.

-Ayumi! Jól vagy?-rohant oda Soma.

-Persze, persze. Látom áll még a ház-jegyeztem meg.

-Voltam már otthon egyedül. De egyébként gratula a különdíjhoz és az ötödik helyhez-mondja Soma.

-Köszi. És délutánra vendéget várunk. Mina biztos nem elégszik meg azzal, amit adtam neki-nyitottam ki magam a házat.

Most ugrunk egy kicsit az időben, úgy február vége felé. Éppen hazaértem a suliból, mikor csörgött a telefonom. Sango volt az.

-Ayumi Hagaka, mit szeretne?-kérdeztem.

-Szia Ayumi. Szóval, utoljára elég régen volt egy tényleges senshacsatánk, arra gondoltam, hátha valaki akarna egy párbajt. Megmozgattam néhány követ, és sikerült egy félig új iskolát felkérni. A BC-t. Miután a Maginot nem volt elég a franciáknak, most ők is itt vannak. Szóval igazából ők hívtak fel, hogy jönnénk-e, és igent mondtam-szövegel Sango.

-Akkor hirdesse ki. De miért kellett engem felhívni?-ásítottam bele a mikrofonba.

-Yor. Usagi régi csapattársaival jóban van, összhang megvan, de akkor is, nem tudják meggyőzni. Kérlek, vesd be minden hatalmadban álló dolgot, hogy beszálljon a keretbe? Egy elsőst találtam, aki egyáltan játszott valaha sensha-dot, az is lövészként. Kérlek, segíts!-mondta Sango.

-Én próbáljak meg segíteni ebben? A delikvensünk ősellensége? De oké, megpróbálok mindent. Hirdesse ki a meccset! Mikor is lesz?-kérdeztem.

-Március idusán-mondta Sango, és letette a telefont.

Soma is hazaért végre, de ahogy bement a szobájába, elkezdett pakolni.

-Hova mész?-nyitottam be.

-Sajnálom, de nem mondthatok semmit-mondja Soma.

-Hova?-vetem be a rosszaló nézést.

-Oké, oké, elmondom. A csajokhoz megyek. Elhívtak ottaludni-válaszol Soma.

-És engem miért nem hívtak?-kérdeztem.

-Nem tudom. De nyugi, nem foglak elhagyni-mondta Soma.

-Ajánlom is, Soma-puszilom meg a feje búbját.

Úgy nyolc óra környéken Soma elbiciklizett. Csináltam magamnak vacsorát, és már készültem lefeküdni, mikor valaki megszólalt mögöttem:-Hello Ayumi.