Love at first sight I. (+18)

22.

Colin:

Ahogy Alexist megláttam a hálóingjében, éreztem, hogy elönt a vágy. Annyira törékeny és csodálatos volt, mint egy valóságos angyal. Melegség töltötte el a szívemet, hogy vigyázhatok rá és vele lehetek. Gyengéden csókoltam végig a mellkasát, aztán visszabújtattam a vállait a köntösbe és gyors masnit kötöttem rá. Az arca pipacsvörös volt.
- Imádom, hogy ennyire zavarba tudlak hozni, de kérlek mondd merre találok tányért, szalvétát, ilyesmit? Még nem teljesen ismerős a terep... - mosolyogtam rá.
- A felső szekrényben van minden a hűtő felől... - suttogta. - Amúgy nekem teljesen jó a dobozból is.

Csendben visszaültem mellé és enni kezdtem. Őszintén már elég késő volt, de éhes voltam az egész napi járkálástól. Sajnos ez Alexisre nem volt igaz, egy negyedet fogyasztott el a saját pizzájából, ahogy láttam azt is nehezen.
- Nem tetszik, hogy nem eszel rendesen... - néztem rá komolyan.
- Nem voltam túlzottan éhes. Nagyon gáz lenne, ha lefeküdnénk filmezés helyett? - kérdezte csendesen, majd valószínűleg rájött mennyire félreérthetően fogalmazott és elpirulva hozzátette: - Mármint aludni. Olyan fáradt vagyok.
- Dehogy, akartam is javasolni. Nehéz napom lesz holnap. Egész délelőtt és kora délután ez a konferencia lesz, és az ebédszünetben el kell intéznem még valamit.
- Én pedig délután dolgozom. - motyogta.
- Fantasztikus. Leah legalább ott lesz? - kérdeztem élesen.
- Azt hiszem igen. Megyek fogatmosni. Elpakolnál, kérlek?

Kedvesen bólintottam, majd befejeztem az evést és rendet tettem magunk után. Valahogy annyira természetes volt vele lennem, mint a lélegzetvétel. Mintha mindig is együtt lettünk volna vagy együtt élnénk már rég. Úgy éreztem, hogy a szívem megtalálta a rég vágyott "safe place"-t. Miközben ilyesmik jártak a fejemben, láttam, hogy Alexis végzett a fürdőben és kulcsra zárja a bejárati ajtót. Gyorsan fogat mostam és átvettem az alvós pólómat. A hálószobában egy kis zavart láttam a szemeiben.
- Hazamenjek, meggondoltad magad? - léptem elé és gyengéden magamhoz húztam.
- Mi? Dehogy. Csak nem tudtam melyik oldalon szeretnél aludni - kuncogott. - Én általában középen alszom...
- Akkor mindegy, mert úgyis kitúrsz, nem? - nevettem rá, miközben kibújtattam a köntöséből.
- Majd igyekszem nem lelökni az ágyról. Igazából sosem gondolkodtam rajta, de mióta nálad aludtam a hatalmas ágyadban, az enyémet tök picinek érzem.
- Tudod mi a kis ágyak előnye, Szépségem? - kérdeztem két puszi közt a nyakára. - Sokkal közelebb lehetünk egymáshoz...
- Te tényleg élvezed, amikor zavarbahozol. Egyszerűen mindent megteszel érte. - suttogta, miközben az ágy felé húzott.
- Nem tehetek róla, de elképesztő hatással van rám, amikor egy ilyen csodálatos lány miattam pirul el... és most lefekvés! - somolyogtam rá.
Egy idei még fészkelődött az ágyban, majd megtalálta a számára kényelmes pózt. Hátulról átkaroltam a derekát, míg fejét a másik karomon pihentette. Lábaink összefonódtak, mintha két polip vallana szerelmet egymásnak.
- Jó éjszakát, Szépségem! - suttogtam a vállgödrébe egy nedves csók kíséretében.
- Jó éjt, Colin! - motyogta vissza félálomban.
Egy ideig még hallgattam a nyugodt szuszogását, majd lassan engem is a mélybe rántott a sötét éjszaka.

Fogalmam sincs mennyit aludhattunk, de Alexis sírására és kiáltásaira ébredtem. Gyorsan lámpát kapcsoltam és próbáltam átölelni jeges verítékben úszó testét.
- Ne bánts, kérlek! - sikította és apró kezeivel megpróbált ellökni magától.
- Alexis, Colin vagyok, nem bántalak. - öleltem át szorosan. - Csak én vagyok. Vigyázok rád. - suttogtam a hajába, miközben szorosan tartottam a testét. Az egész teste izzadt volt és csak sokára nyugodott meg teljesen.
- Annyira sajnálom, hogy felébresztettelek. - mondta csendesen.
- Semmi baj, Szépségem. Mit gondolsz leolthatom a lámpát és vissza tudsz aludni?
- Persze. Köszönöm. Mindent. - susogta, majd bátortalanul megcsókolt. Lassan mélyítettem el a csókunkat, közben az arcát, haját, hátát simogattam. Oxigénhiánytól küzdve váltunk el egymástól.
- Aludj jól, Alexis... - suttogtam és átöleltem.
Hamarosan újra álombamerült, velem ellentétben. Most én voltam az, aki nem tudott aludni. Csak gondolkodtam, hogy megölném azt a szemetet, aki bántotta. Hol elbóbiskoltam, hol éber voltam, így ért a reggeli óracsörgés, amire Alexis is mocorogni kezdett.
- Aludj még, Szépségem, majd ébresztelek. - leheltem egy csókot az arcára és csendben kiosontam.

Alexisszel ellentétben én egy igazi "morning person" vagyok. Szeretem a csendet, a nyugalmat, a nyugodt készülődést. Lefőztem a kávét és nyugodt tempóban készítettem a reggelit, tojást, palacsintát, gyümölcsöt szeleteltem. Fél nyolckor visszabújtam Alexis mellé és gyengéd csókokkal ébresztettem.
- Máris reggel van? - nyögte undorodva a ténytől. Magamban nevettem rajta.
- Sajnos igen. De jó hírem van. - erre azonnal kinyíltak a szemei.
- Komolyan, mi? - kérdezte gyorsan és már fel is pattant volna az ágyból, ha vissza nem rántom.
- Hercegnő, hol a reggeli csókom? - vontam ölelésembe és csókoltam meg. Bárcsak mindig ilyenek lennének a reggelek, gondoltam magamban. - Mostmár mehetsz. - engedtem el és indultam utána.
- Te tényleg képes vagy egy órával hamarabb felkelni azért, hogy ilyen reggelit varázsolj? - kérdezte ledöbbenve.
- Ha nem tudnád a reggeli a legfontosabb étkezés a napban. Egy nyugodt és kellemes reggel, és az egész napod jobb lesz. Gyere, egyél... van kávé is. - mosolyogtam rá, miközben az asztalhoz vezettem.
- Hihetetlen vagy... - motyogta maga elé, aztán lassan falatozni kezdett.

Jó volt így lenni vele. Egyszerűen minden tökéletes volt. Azonban alkalmanként beárnyékolta a hangulatom, hogy mi lesz, amikor valóban tanítani fogom majd, nem is annyira soká. Sosem voltam még ilyen helyzetben és nyilván ebben tanácsot sem kérhettem másoktól. Esetleg Micheal tud valami okosat mondani...
- Min gondolkodsz? - törte meg a gondolataim áramlását Alexis kérdése.
- Az éjszakán. Aggódom érted. Így nem lehet pihenni. Fáradt vagy, látom rajtad, ne is próbáld tagadni. Kérlek, kezdj el terápiára járni és engedd, hogy segítsünk. - mondtam komolyan.
- Colin, jól vagyok, majd elmúlik, hidd el, ho...
- Nem vagy jól, az istenit! - csattantam fel talán egy kicsit jobban a kelleténél. - Ne hajtogasd ezt. Nem vagy jól. Ma felmondasz a munkahelyeden és kész!
- Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak!
- De, ha az egészségedről van szó, mert úgy látszik bármennyire is felnőtt vagy, nem tudod felfogni ennek a jelentősségét. Ma felmondasz és keresünk egy új munkahelyet.
- Abban a pillanatban felmondok, amint találsz nekem munkahelyet. Ezen a héten abszolút nem tudok ezzel foglalkozni, mert el vagyok maradva a tanulással is. - fújtatta.
- Deal. Ma meglesz az új munkahely és felmondasz. - nyújtottam felé a kezem.
- Rendben. Áll az alku. - mondta.

Már tudtam is, hogy kihez fordulhatnék az ügyben. Miközben öltöztem csak azon gondolkodtam, hogy remélem össze is jön, amit elterveztem. Nem hagyhatom, hogy Alexis nap, mint nap annak a mocsok inzultálásának legyen kitéve.

******
Kérlek, ha olvastad és tetszett, hagyj bármilyen nyomot magad után! 🙂 köszi ❤️❤️