Love at first sight I. (+18)

24.

Colin:
   
     A konferencia közel egy órás ebédszünetét pont elégnek éreztem ahhoz, hogy meglátogassam az egyetemtől pár utcával arrébb található kedvenc bisztrómat. Mostanában régen jártam erre és erre megvolt az okom is. De jó volt visszatérni és nem titkolt szándékom az volt, hogy Alexisnek itt szerezzek új munkahelyet.
- Nahát, az eltévedt fiú hazatalált. - simított végig a hátamon Christiana. - Szervusz Colin! - mondta és két puszival üdvözölt.
- Szia Christiana! Örülök, hogy látlak.
- Mostanában nem voltál gyakori vendég... - tett szemrehányást, miközben beállt a pult mögé. - A szokásos jöhet?
- Igen, köszönöm. Csapnivaló nagybácsi vagyok, ugye?
- Most mit mondjak? Az apjuk sem remekel...
- Tudod, hogy mennyit dolgozik...
- Gondolhatott volna erre, mielőtt családot alapított. Másnak is van munkája... más orvosoknak is.
- Tudom, hogy te is sokat dolgozol. Én is... igyekszem többet lenni a srácokkal a jövőben, jó?
- Biztosan örülnének neki, Colin. Viszont gondolom most oka van a váratlan látogatásodnak, ugye?
- Christiana, te mindig mindent tudsz. Viszont talán én is segíthetek neked. Van egy lány... - de még végig sem tudom mondani, máris félbeszakít.
- Milyen làny?
- Egy kedves ismerősöm. Új munkahelyet keres. Kedves, normális, az egyetem mellett dolgozna, délutántól estig. Van esetleg munkád neki?
- Van, ő fog helyettem beugrani, mert akkor a délutánt a gyerekekkel tudom tölteni és nem kell a szittert fizetnem. Viszont kezeskedsz érte, ugye?
- Természetesen, Christiana. Nem fogsz benne csalódni. - mondtam miközben beleharaptam a lazacos szendvicsembe. - Istenem, ez még mindig mennyei.
- Mint mindig. Tudod, Cherille ke...
- Nem. - szakítottam félbe. - Nem akarok róla hallani többet. - fújtam ki èlesen a levegőt.
- Nem túl felnőttes dolog a menekülés. - vonta fel a szemöldökét. - Főleg nem más karjaiba... - tette hozzá somolyogva.
- Christiana, kérlek... muszáj róla beszélnünk az ebédszünetemben? Ne rontsd el a kedvem. - kértem.
- Nos, rendben. Akkor holnap délután 3-ra várom a barátnőd, oké?
- Christiana, kérlek. Nem hagysz békén, amíg el nem mondom, ugye? - temettem a kezembe az arcom nevetve.
- Eltaláltad. Mesélj.
Nagyot nyelek és körülnézek, nincs-e valaki ismerős a közelben az egyetemről.
- Csak ha megígérsz valamit. Nem ítélkezel és nem beszélsz róla senkinek.
- Figyelj, ha ennyire gázos a csaj, nem vesze...
- Nem ő gázos, és de, felveszed, mert megígérted. A tanítványom, az istenit neki. És most jön az a rész, hogy nem ítélkezel. - mondtam szemforgatva.
- Az a rész most kimarad. Normális vagy? Ezt nem mondhatod komolyan, Colin. Ezért konkrétan börtönbe kerülhetsz. Minden elveszíthetsz, amit felépítettél. Ennyire beleestél? - döbbent le.
- Még azelőtt, hogy kiderült, hogy hol fog tanulni. Figyelj, ne mondd el senkinek. Főleg anyáéknak ne. Kézbentartom a dolgokat és semmi baj nem lesz.
- Rendben. Tudod, hogy mindig bírtalak és attól, hogy a bátyád egy segg, mindig egy család maradunk.
- Köszi, Christiana. Most mennem kell, holnap hozom Alexist. Puszilom a srácokat, hétvégén elviszem őket valahova, jó?
- Csak ha be is tartod... tudod. Szia Colin! - szólt utánam, mikor már félig az utcán voltam.

Az idő eltelt, de nem voltam késésben, így rögtön a telefonomért nyúltam és üzentem Alexisnek. Remélem ezek után sínre kerülnek a dolgaink.

Alexis:

     Már közel voltam a nyitott szemmel alvás szintjéhez annyira unalmas ez az előadás, amikor láttam felvillani a mobilom képernyőjét. Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam, hogy a feladó Colin.

"Szereztem neked új munkát. Mondj fel ma. Találkozunk, ahogy megbeszéltük. Csók, C."

      A meglepődöttségtől majdnem kiesett a kezemből a telefon, erre persze már a mellettem ülő Leah is felfigyelt.
- Mi van? - bökött oldalba suttogva.
- Ezt nézd. - adtam át neki a készüléket, hogy elolvashassa Colin üzenetét. Láttam rajta a döbbenetet.
- Akkor vége a közös melónak, csajszi? Sajnálom...
- Én is, de igaza van Colinnak és a bátyjának. Nem tudok úgy továbblépni, ha minden nap látom őt...
- Tudom és...
- A hölgyek ki is vonulhatnak az előadásról, ha érdekesebb megbeszélnivalójuk akadt! - szakította félbe ordítva a tanár Leah-t és ezzel minden tekintet ránkszegeződött.
- Elnézést Mr. Peterson, befejeztük. - mondta bátran Leah. - Majd megbeszéljük. - tátogta némán nekem, mire bólintottam.
     
     Hát ez mindenesetre érdekes lesz. Már évek óta dolgozunk Ian kávézójában Leah-val és nagyon fog hiányozni az új helyen. Vajon hol talált ilyen hamar munkát Colin? Biztosan valami ismerőse lehet a főnök, aki tesz neki egy szívességet. Végülis mindegy, a munkát elvégzem, a pénzt megkapom és ennyi, nem több. Ekkor jutott eszembe, hogy még nem is válaszoltam neki.

"Gyors voltál. Vége a mai napodnak? A."

Pár másodperc múlva érkezett is a válasz.

"Igen, de a tiédnek még nem és hidd el, nem akarsz pótvizsgázni Petersonnál. Később ütközünk. Csók, C."

     Ó, igen, a kis mindenttudó. Nyilván pontosan tudja, hogy hol vagyok és milyen órán veszek részt. Így könnyű helyzetben van... egyszerűen borsózott a hátam az üzenete olvasása közben, annyira izgatóan hat rám ez a fajta domináns viselkedése. Mindazonáltal nem tudom mennyire fogom jól viselni, ha már valóban tanít is és akkor is így viselkedik majd. Szerencsére nem volt sok időm ilyesmiken gondolkodni, mert az előadás végetért és Leah-val elindulhattunk a kávézó felé.
- Akkor ma vége? - kérdezte szomorúan Leah.
- Akkor ma vége. - válaszoltam csendesen.
- Megértem. És igaza van a lovagodnak. Meg a szexi tesójának is.
- Leah, ne már. - nevettem fel.
- Mi van? Tényleg nagyon helyes... nem tudod hogy szabad-e?
- Fogalmam sincs és eszedbe se jusson. - csaptam rá a vállára.
- Sosem lesz normális pasim. Bárcsak találnék egy olyat, mint Colin.
- Én nem kerestem... - tártam szét a kezeim. - Talán csak várnod kéne az igazira.
- Kezdem azt hinni, hogy az nem is létezik. Vaaaaagy ezzel azt akarod mondani, hogy elismered, hogy szerelmes vagy?
- Leah, nem tudom mi vagyok. Sosem voltam szerelmes. Lehet, hogy csak egy kis crush, működik köztünk a kémia, szeretek vele lenni, iszonyatosan helyes, kedves, gondoskodó, de... nem egyszerű.
- A jó dolgok sosem azok. Szerinted mit szól majd Ian, ha ezt előadod neki?
- Nem tudom, de talán örül neki, hogy kevesebb a feszkó ott, ha lelépek.
- Hát, nem tudom. Úgy látom most itt van, ott a kocsija. - mutat a fejével a parkoló irànyába Leah, miközben ő is leparkol a kávézó előtt.

       Amikor belépünk az ajtón, jólesően csap meg a meleg. A november már meglehetősen hűvös Torontóban és az éjszakák is hidegek tudnak lenni. Hó még nem esett eddig, de közeledve a decemberhez már bármikor előfordulhat. Amíg átöltözök próbálok erőt gyűjteni ehhez a beszélgetéshez Iannel, ami nem lesz könnyű, mert az évek alatt mégiscsak a szívemhez nőtt ő is a hellyel együtt. Mielőtt remegő kézzel bekopogok hozzá még kifújom magam és lesimítom a hajam.
- Szia Ian, ráérsz egy kicsit? - kérdezem remegő hangon.
- Szia Alexis, persze, gyere be! Gond van? - kérdezte gyanúsan méregetve.
- Nem, nincs. Vagyis. Jaj. Ian, ne haragudj, de ... - elcsuklott a hangom egy pillanatra, aztán összeszedtem magam. - Szeretnék felmondani. - Úgy éreztem egy mázsás súly gördült le rólam, ahogy ezt kimondtam.
- Ó, sajnálom. De abszolút megértem. Őszintén, várható volt, hogy eljön ez a pillanat és akàrmennyire is kedvellek és dolgoztál szuperül, nem is bánom. Én nem tudom az unokaöcsém görény viselkedése miatt tartani a hátam és nem is akarom.
- Tudom és nem is vártam el soha. De tovább kell lépnem és nem megy úgy, ha minden nap egy légtérben vagyok vele órákon át. Félek tőle, Ian. De tudom, neked ő családtag. És a család az első.
- Ez így van Lexi. Van már új helyed? - kérdezte miközben felállt, hogy a széfhez lépjen.
- Igen, holnap kezdek ott. - mondtam mosolyogva.
- Ez szuper, így nem lesz annyira lelkiismeretfurdalásom. Figyelj, tudom, hogy hó közepe van, de az egész havi béredet megkapod. Tekintsd búcsúajándéknak, jó dolgozó voltál, kivéve...
- Amikor elkéstem, tudom. - nevetek rá.
- Pontosan. Ma még azért letolod a műszakot Leah-val?
- Persze, nem hagyom cserben. Aztán összepakolok és megyek. Köszönök mindent Ian, és jó volt veletek dolgozni. Tényleg.
- Nincs mit Lexi és én is köszönöm. - mondja, majd megölel és átadja a borítékot. - Sok sikert kívánok az új helyen és légy boldog!
- Köszi. Minden jót neked, Ian! - köszönök el utóljára és lépek ki az irodájából.

*****
Kezdenek felgyorsulni az események... 😍 mit szóltok?
Kérlek, ha olvastad és tetszett, hagyj nyomot magad után! ❤️ köszi! ❤️