Zsoltárok 23:4 (ZoSan)

One-shot

Tartalom : Úgy gondoltam itt elkél egy kis magyarázás. Jelenleg ez a ficc a One Piece 404.részét öleli körbe, úgyhogy SPOILER veszély fenn áll! Amikor először néztem ezt a részt magával ragadott a gondolat, hogyha Zoro és Sanji együtt lennének, mit érezne Sanji, mikor Zorot elragadják tőle. Remélem sikerült kihoznom magamból mindent, és élvezhető lesz ez a történet!

Hatalmas robaj. Aztán néma csend. Kétségbeesett, néma kiáltás. Egy pillanat. Egy pillanat volt az egész. S Roronoa Zoro eltűnt Bartholomew Kuma, a Shichibukai keze által...

Nem gondolta volna. Fogalma se volt arról, hogy mi történik majd, hogyha erre a szigetre lépnek. Sabaody szigetvilágra. Minden olyan hirtelen történt. Keimi elrablása, Luffy tette, amivel magukra szabadítottak egy egész csatahajónyi tengerészt, és egy Admirálist. És azaz átkozott Admirális, Kizuru... Megsebezte őt. Őket. A szíve szinte összeszorult, hisz látta, ahogy szerelmével mit tesz. Mit művel. Hogy épp meg akarja ölni.
Az egész oda vezető úton is aggódott miatta. Hiába mondta neki, hogy ne vegye le a kötéseket, olyan volt, mintha a falnak beszélt volna. Zoro megállás nélkül hajtogatta, hogy jól van, de Sanjit nem tudta ennyivel lerázni. A szőke hajú szakács sokkal jobban aggódott érte, mint azt bárki is tette volna egész életében. Az ilyen pillanatokban, úgy érezte néha magát, mint aki megfullad. De a lelkének jól esett titkon ez a kis simogatás. Ám nem egyszer fulladt ez az aggodalmas beszélgetés heves csókolózásba, majd szenvedélyes szeretkezésbe. Zoro úgy gondolta, ha nem így, hát úgy.
Zoro ízig-vérig imádta a férfit. Édes volt, ha kellett, remekül főzött, szenvedélyes volt az ágyban. Igaz, az elején bosszantotta, ó de még mennyire! Aztán azon kapta magát, hogy mindig rajta felejti a tekintetét. Hogy észreveszi, milyen édes is a mosolya. Hogy nem csak egy ostoba szoknyapecér, akinek állandóan elered a vére, ha egy meztelen nőt lát maga előtt. Így történt, hogy egyszer azon gondolkodott, hogy mennyire meg akarja csókolni a szakácsot. Nos, azt kell mondanom, hogy Zoroban ekkor már megfogalmazódott a szerelem érzése. És a zöld hajú kardforgató volt inkább a tettek embere, mint a szavaké.
Ekkor váltak szeretőkké. De a szerelem borzongató, bizsergető érzését nem kötötte a szőke hajú orrára. Örült eleinte csak a vágynak, hogy ölelheti szenvedélyének heves tüzével az ő vékony, izmos testét, amit a legvonzóbbnak tartott a világon... Aztán Zoro egyre többet akart. Néma összebújásokat. Egymás mellett elaludni és felkelni. Csókolni, amikor csak lehet. Elmondani, hogy mennyire szereti. De persze ez roppant nehéz volt.
Zoro azonban lassan haladt. Néma vallomásokat tett. Nem egyszer. Százszor. Ezerszer. Milliószor. Sanji meg szépen lassan összerakta a képet.

- Zoro! - kiáltotta Luffy, ahogy a zöld hajú magatehetetlenül hevert az Admirális lábánál. Sanji torkán akadt a kiáltás.

Ám Zoro félt. A Thriller Bark utáni kalandok után félt. Tudta, hogy mennyire gyenge. Ő a Szalmakalaposok fedélzetén az első tiszt. A kapitány jobb keze. Még hogyha ezt nem is mondta ki nyíltan senki. Nem volt méltó ez a rang a gyengeségéhez. Ám ezt csak az igazság fele volt. Sanjit is féltette. Hogy nem tudja majd megvédeni, ha arra kerülne a sor. Így hát a hajón lévő egyik bizalmas barátjához fordult. A Szalmakalaposok mester lövészéhez.

- Húsz Virág! - kiáltotta Robin, és Zorot kezei segítségével arrébb húzta. Ám Kizuru az egyik pillanatról a másikra ott termett ismét Zoro előtt.
- ZORO!! - kiáltották egyszerre a csapat összes tagja...

Usopp csodálkozva nézett Zorora, amikor félre hívta. Járta az agya, hogy Zoro-kun miért akar beszélni a nagy Usopp-kapitánnyal.
- Usopp... kérnék tőled egy szívességet... - Zoro hangja túl komolyan csengett.
- Szívességet? - kérdezett vissza Usopp. - Tőlem? Mégis mit?
- Figyelj... - nézett mélyen a mogyoró barna szempárba. Nagy levegőt vett. - Ha egyszer súlyosan megsérülnék... esetleg végképp harcképtelen lennék, és...
- Zoro...?
- És... meghalnék - a harcmezőn vagy bárhol máshol, kérlek, ígérj meg nekem valamit. - nézett a sötét szempár Usoppéba. A mesterlövész lélegzet visszafojtva várta mit mond majd neki...
- Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz a szakácsra, essék bármi bajom, rendben?