Love at first sight I. (+18)

26.

Teljesen a habok alá merültem többször is az óriasi kádban. Colin gyógynövényes fürdőt készített és amíg a levendula és kamilla illata átjárta az orromat, lassanként éreztem, hogy teljesen megnyugodtam. A forró vízből kiszállva hirtelen nagyon hideg volt a levegő, így gyorsan a vizes hajam köré tekertem egy törülköző turbánt és mivel elfelejtettem bevinni magammal a ruhám belebújtam Colin köntösébe. A mosdó mellett egy papírzacskót találtam tele női higiéniai termékekkel, amik mind újak voltak. És pont a kedvenceim. Úgy gondoltam ez megér egy kérdést, így mezítláb trappoltam a konyha irányába, ahol Colin éppen a gondolataiba merülve szorgoskodott a pultnál. A háta mögé lopózva öleltem át, karjaimat felvezetve a mellkasán. A mozdulatom hatására azonnal letette, ami a kezében volt és teljes testével felém fordult.
- Mondd, hogy van valami ruha a köntösöm alatt... - suttogta.
- Ööö... igazából nincs, most jöttem érte. - sütöttem le a szemem. Amikor ránéztem láttam, hogy a szemei lassan sötétedni kezdenek a vágytól, de nem féltem. Tőle nem.
- C-c-c, mennyire szeretnék a saját köntösöm helyében lenni. - mondta viccesen, miközben a hajamba temette az arcát és lágyan belecsókolt.
- Colin, félre ne értsd, nem számonkérés, de találtam egy zacsit a fürdőben, tele lány cuccokkal és...
- Igen, azokat neked vettem, Szépségem. - mosolygott rám, mire egy sóhaj szaladt ki a számon. - Komolyan érdekelne, hogy mit hittél, az arcod színéből ítélve és ebből a sóhajból, le merem fogadni, hogy egy egész elméletet állítottál fel... - nevetett rám.
- Tényleg nekem vetted? - döbbentem le.
- Igen, neked. Szeretném, hogy otthon érezd magad bármikor itt vagy. És magamnak is vettem hozzád. Lexi, nézd, én nem vagyok már tini és 20 éves sem. Nem vagyok a futó kapcsolatok híve, csak hosszú távra tervezek. - fogta közre az arcom és nézett mélyen a szemembe.
- Huhh. Ez... nem tudom mit mondjak. - mondtam félénken. - Igazából még sosem gondolkodtam ezen. Mármint kettőnkön. Azt se tudom mi van kettőnk közt. Semmi konkrét dolog nem lett kimondva. De ha már szóba került, örülök, ha megbeszéljük.
- Lexi, te mit gondolsz, mi van kettőnk közt? - kérdezte kedvesen.
- Őszintén? Nem fogsz megbántódni? - kérdem félve.
- Nem, Szépségem. - csókolt homlokon és a pultra ültetett, hogy az arcunk egy magasságban legyen, majd megfogta a kezem.
- Szóval, tudod, nekem te vagy az első, minden téren. - iszonyatosan zavarban voltam és éreztem, hogy elvörösödök, de folytattam, mert fontosnak éreztem, hogy beszéljünk erről. - Így nem igazán tudom, hogy mennek a dolgok. Jól érzem magam veled és nagyon jó amikor együtt vagyunk. Hiányzol, ha nem. Sokat gondolok rád. De sosem voltam még szerelmes, így nem tudom neked megmondani, hogy nem fogok-e csalódást okozni, amitől egyébként eléggé tartok. Szóval, hogy a komoly terveid összetalálkoznak-e majd azzal, ami lesz, ezt nem tudom előre, mert amúgy is az egész helyzetünk elég bonyolult.. Nagyon jól esik, hogy gondolsz rám, gondoskodsz rólam és biztonságban érzem magam melletted. De én rád bízom az irányítást mindenben, mert abszolút semmi tapasztalatom nincs. És azzal, hogy ezt most elmondtam, úgy érzem már nem csak a testem meztelen. - sütöttem le a szemem.
- Köszönöm, hogy őszinte voltál velem és szerintem teljesen rendben van, ahogy érzel. Én abszolút úgy tekintek rád, mint a barátnőmre, akivel fokozatosan mélyül a kapcsolatunk. Ehhez mit szólsz?
- Ez jól hangzik. - mondtam mosolyogva és megcsókoltam.
- Vacsizunk? Aztán még vár a szintaxis is. Nem tudom mennyire vagy lemaradva.
- Pfff, semennyire, csak az aktuális adag van. Mit gondolsz te rólam? - néztem lesajnálón, de közben csak ugrattam.
- Sok lesz a szemtelenkedés, Édes... - nevetett fel. - Felöltöznél, kérlek? Félre ne értsd, nagyon csábító, de nem tudom meddig tudom leplezni, hogy mennyire kívánlak... - hintette be csókokkal a nyakam. Gyorsan leugrottam és elléptem mellőle, a hátizsákomban ruhát keresve.

Vacsora közben én már az elővett jegyzeteimet olvasgattam, hogy legalább nagyjából képben legyek, mire a feladatok megoldásához eljutunk, hogy a holnapi zh ne legyen katasztrofális... lassan csipegettem és próbáltam tudomást sem venni róla, hogy mellettem egy nyelvész ül, aki történetesen a tanárom és nyakig bele vagyok csúszva vele egy viszonyba. El is mosolyodtam, amikor nem tudtam kitörölni ezt a fejemből.
- Melyik példamondat volt ennyire vicces? - kérdezte szemtelenül.
- Jaj ne már, mindig zavarba hozol. Csak elkalandoztam...
- A példamondatok olvasása közben? Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném tudni... eszel még?
- Igen, folyamatosan. Csak közben próbálom félretenni az olvasás közben, hogy a tanárom ül mellettem.
- Tekintsd úgy, mintha egy korrepetálás lenne. - tárta szét a karját mosolyogva.
- A lakásodon, fehérneműben és alvós pólóban, egy charcuterie tál mellett, miközben kibaszott Chardonney-t iszol... - nevettem rá. - Másoknak is tartasz ilyen korrepetálást? Mert akkor kezdek féltékeny lenni, ha e...

Végigmondani már nem tudtam, olyan hirtelen tapasztotta az ajkát az enyémre. Az egyik kezét a tarkómon pihentette, míg másikkal a derekamnál fogva húzott magához közelebb. Éreztem, hogy belemosolyog a csókunkba, mielőtt lassan elenged, homlokát az enyémnek támasztva. Hirtelen az az érzésem támadt, mintha az egész testem lángragyúlt volna és a pillangók a hasamban őrült sebességgel tomboltak. Mély levegőket véve igyekeztem normalizálni a légzésem, miközben karjaimat a nyaka köré fontam. Colin még közelebb vont magához, erősen tartott, végül felállt velem. Combjaimat reflexből dereka köré kulcsoltam, miközben láttam, hogy a kanapé felé tartunk, ahol leült velem. Ez a helyzet már ismerős volt, így bátran fúrtam az arcom parfüm illatú nyakába, hogy mélyen beszippantsam férfias illatát. Eközben végig a hátamat simogatta.
- Hogy is van ez a tanulás? Valami ilyesmi vonta el a figyelmedet? - mormogta.
- Valami ilyesmi. Amúgy az elmélet már itt van - böktem a fejemre -, csak a gyakorlatot kell megcsinálni, hogy holnap menjen a zh-n is.
- Na hozd, essünk túl rajta. - mondta kedvesen.

Amíg én odavittem a könyvem és füzetem, ő is elővarázsolt egy kisebb méretű táblát különböző színű filcekkel.
- Te komolyan ilyeneket tartasz a lakásodban? - esett le az állam.
- Igen, tudod, tanár vagyok. - nevetett fel. - Sok kutatásnál jól jön, ha az ember egy papírlapnál nagyobb méretben is látja a dolgokat... plusz, Micheal gyerekei is erre szoktak rajzolni.
- Micheal gyerekei? Mármint a bátyjád Micheal? - mit tartogat még ez az este. Ha ezt Leah megtudja...
- Ismerünk még közösen más Michealt is? - vonta fel a szemöldökét. - Michealnek van két gyermeke, Sophie 4 éves és Louis 6 éves. Az anyukájuk Christiana... szóval van egy kis bisztrója, nem messze az egyetemtől. Ott fogsz dolgozni. Christiana nagyon örült, mert így minden délutánt a srácokkal tölthet.
- Nem is mondtad, hogy Michealnek van családja.
- Sosem kérdeztél róla, ráadásul nem túl rég váltak el Christianával...
- Ó, értem. De azért rendes? És nem lesz ebből feszkó közted és Micheal közt, hogy a volt feleségének fogok dolgozni?
- Nem, dehogy. Megbeszéltük. És ott biztonságban leszel. Legalább megismerkedsz a családom egy részével. Kezdhetjük a gyakorlást? - nyomott a kezembe egy fekete és egy kék filcet, miközben a fejével a tábla felé intett.
- Igen, ha kaphatok mellé én is bort és idehozod azt az isteni tálat. - kacsintottam rá.
- Ahogy a hölgy óhajtja. - mondta és már hozta is, amit kértem.

Ezek után jó tanárhoz méltón sokáig gyakoroltunk. Ha valahol hibáztam türelmesen magyarázta a szintaxist, amíg nem sikerültek hibátlanra a mondatok elemzései. A harmincadik mondat környékén fáradtan dőltem a kanapéra és nyújtóztam ki, miután megittam az utolsó korty boromat is. Colin az órára nézett és ledöbbenve láttuk, hogy már 11 is elmúlt.
- Szerintem fejezzük be. Ha ennyi gyakorlás után nem lesz kiváló a zh-d, akkor sincs értelme többet foglalkozni vele. Elpakolom a konyhát és lezuhanyzok, feküdj le nyugodtan, ha fáradt vagy.
- Dehogy, segítek pakolni és majd együtt lefekszünk. Köszönöm a tanulást. - mondtam végigsimítva a karján.
- Szép kis barát lennék, ha pont ebben nem segítenék. - nevetett rám. - Te leszel ebben a csoportban a legjobb, Szépségem.

A cuccaimat gyorsan bedobáltam a táskámba, hogy reggel már ne kelljen és igyekeztem rendbeszedni a nappalit, amíg Colin a konyhát pakolta el. Végül egyszerre végeztünk, de ő zuhanyozni indult, én pedig a hálószoba felé vettem az irányt, hogy bebújjak a jó meleg ágyba. Hosszú volt ez a nap és a holnapi sem lesz rövidebb.

*****
A tegnapi durvaság után ma egy kis cuki fejezet jött... 😍 Hogy tetszik?
Megköszönöm, ha kommentelsz vagy szavazol, és persze azt, hogy itt vagy és olvasol! ❤️