Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

nyolcadik

Gloria

-Ria!- hallottam meg, hogy valaki a nevemen szólít, miközben dörömbölt az ajtón. Persze amennyire fájt a fejem, nem voltam képes válaszolni neki.- Gloria!- mivel továbbra sem kapott választ, hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd velem szemben Arthur lépett be a szobába.- Elmúlt egy óra.- jelentette ki, de engem cseppet sem érdekelt.

-Mi a fenét csináltunk tegnap?- kérdeztem fejemet fogva.

-Ittunk.

-Annyira rájöttem.

-Másra nem emlékszel?

-Csak néhány emlékkép van meg.- vontam vállat.- Menj ki amíg átöltözöm, kérlek!- a fiú bólogatva hagyta el a szobát, én pedig nyöszörögve ültem fel. Felszenvedtem magamra egy passzos pamut nadrágit, ahhoz pedig apa egyik már nem használt pólóját, ami majdnem a combom közepéig ért, de sebaj. A fésűmet felkapva az ablakhoz léptem. Az udvaron apát és Charlest láttam, ahogy éppen egy nagyobb fenyőfát hoztak a ház felé. Általában 22-én szoktuk díszíteni a fát, és úgy látszik, hogy ez nem fog változni. Fentről láttam, hogy a Leclerc fiú hajába belekap a szél, és hirtelen eszembe jutott valami... Nagy lendülettel indultam el az ajtó felé, és kezdtem el Arthur nevét kiabálni.

-Arthur!- nem jött válasz sehonnan. Mikor azt mondtam neki, hogy menjen ki a szobámból, akkor nem azt kértem, hogy tűnjön is el.- Arthur!

-Mit kiabálsz már?- jelent meg előttem.

-Te most velem jössz!- ragadtam meg a csuklóját és visszarángattam a szobámba, ahol bezártam az ajtót. Arthur értetlen arccal nézett rám. Meg kellett kapaszkodjak az ágy szélébén, úgy megszédültem.

-Jól vagy?- nyújtotta felém kezét, hogy bele kapaszkodjak, azonban nem foglalkoztam vele.

-Mit csináltam tegnap?

-Emlékszel valamire?

-Valamire igen, de nagyon remélem, hogy csak képzelődök.

-Mire emlékszel?

-Nem tudom, hogy tudod-e, vagy hallottad-e, de remélem, hogyha igaz akkor Charles kipletykálta neked...- ültem le az ágy szélére.

-Ria, mi az amire emlékszel?

-Bevallottam Charles-nak valami olyat, amit nem kellett volna?- haraptam be ajkam, mire Arthur lehajtotta a fejét és nem mondott semmit.- Arthur, mit műveltem?

-Igazából, csak hallottam, hogy beszélgettetek... Meg rátok nyitottam.

-Mit csináltunk, Arthur?- mi az, hogy ránk nyitott.

-Bevallottad Charles-nak, hogy bejön neked, mindezt úgy, hogy az ölében ültél. És majdnem csókolóztatok, csak én benyitottam.- darálta le. Hogy én mekkora egy idióta vagyok. Rámásztam ittasan az egyik barátomra, és ráadásul bevallottam neki, hogy tetszik nekem. Eddig még azt sem tudtam, hogy ilyen érzéseim vannak iránta, de úgy éreztem, hogy a részeg énem előző este csak az igazat mondta Charles-nak.

-Hát én ezt nem hiszem el.- dőltem el az ágyon.

-Tényleg azt érzed iránta?- feküdt le mellém.

-Asszem'.

-Ahogy kinéztetek, szerintem ő akart megcsókolni téged.

-Á kétlem. Túllőttem a célon... Hogy fogok így a szemébe nézni?

-Úgy, ahogy eddig.- rántotta meg vállait.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan!- fordultam felé.

Arthurnak még hisztiztem egy kicsit, aztán megkordult a gyomrom, így lementünk a konyhába. Carla, Pascale és anya is ott voltak, mind köszöntöttek, majd a megmaradt ebédből melegítettem magamnak. Minden erőmmel azon imádkoztam, hogy Charles most ne jöjjön be a konyhába, mert az irtó kínos lett volna, legalábbis számomra biztosan.

-Csak nem sikerült felkelned?- csapott a hátamra szeretetteljesen Aaron.

-Ez igazán kedves volt.- nyújtottam rá nyelvet.

-Csak, ahogy te is viselkedni szoktál velem.- utánozta le előbbi cselekedetemet.

-Ne légy gonosz a nővéreddel.- hallottam a hátam mögül egy hangot, mire a gyomrom összerándult. A velem szemben ülő Arthur rám kacsintott, ezzel fogalmam sincs, hogy mit akart jelezni. Aztán pár másodperc után rájöttem. Charles mögém lépve rásimította egyik kezét a hátamra, a szemeim kistányér méretűre tágultak.

-Hogy vagy? Tegnap este jól kiütötted magad.- na, mintha ezt én nem tudnám.

-Jobban, köszi.- mondtam halkan, majd számba kanalaztam a levest, hogy addig se kelljen beszélnem. Charles még egy darabig támasztotta a hátamat, majd ellépett mögülem, mire próbáltam nem nagyot sóhajtani.

Este felé együtt feldíszítettük a karácsonyfát. Az idő alatt próbáltam a legtávolabb maradni Charles-tól, ami viszonylag sikerült is. Persze tudtam, hogy nem húzhatom végtelnségig a magyarázatom, de még nem most. Szívesebben töltöttem volna vele az időt, ha előző este nem vallom be neki az érzéseimet. Ami eddig fel sem tűnt, hogy ennyire igaz. Ha megláttam a gyomrom összeugrott és csak az a megmagyarázhatatlan érzés, ami körbelengett. Eddig nem is értettem, hogy hogyan nem tűnt fel...

-Ria?- kocogtatta meg a vállamat Carla, miközben a kanapén betakarózva ültem, és valami bugyuta romantikus filmet néztem.

-Hm?

-Holnap eljössz velem vásárolni? Van akinek még nem vettem ajándékot, és ilyen utolsó utáni pillanatban elmegyünk még?

-Nekem is kéne pár dolgot vennem, szóval felőlem mehetünk.- bólintottam rá.

Instagram: hewinsinmonza_
Tiktok: hewoninspa_