Love at first sight I. (+18)

28.

Colinnal a reggel fantasztikus volt. Úgy éreztem magam, mintha egy igazi boldog kapcsolatban lennék legalábbis egy Netflix rom-comban. Viccelődtünk egymással és csipkelődtünk, de Colin sosem lenne tiszteletlen velem. Mindig keresi a lehetőséget, hogy hozzám érhessen legalább egy simogatás erejéig. Sosem felejti el, amit mondok neki és mindig figyel rám.
- Sok sikert a zh-hoz, Szépségem! - nyomott rövid csókot az ajkaimra, mielőtt kiszálltam az autóból.
- Köszönöm, találkozunk délután! - búcsúztam el.
- Átdobom majd a címet, nem felejtettem el! - szólt ki még az ablakon és elhajtott, ugyanabban az irányba, amerre én gyalog folytattam az utam.

Ma rövid napunk van az egyetemen, egy előadás és egy gyakorlati óra lesz csak. Az előadás előtt még megnyitom a Leah-val váltott üzeneteim, hogy csekkoljam mindenre jól emlékeztem-e a mai nappal kapcsolatban. Örülök, hogy este csajos estét tartunk, tényleg nem szeretném őt elhanyagolni. Mindig ott voltunk egymásnak a nehéz időkben. Iszonyatosan sokat nevettünk és sírtunk már együtt és a családját is nagyon szeretem. A szüleim halála után volt néhány hónap, amikor ténylegesen náluk éltem, hogy ne legyek egyedül. Az előadás szörnyen unalmas volt, de igyekeztem jegyzetelni, Leah biztosan élvezte volna a sok történelmi infót, de engem a nyelvészeti rész jobban vonz. Nyilván meg fogom tanulni, de nem ez lesz a kedvencem, főleg azért mert az előadó sem a legjobb fej.

Jól esett utána a mozgás, így úgy döntöttem, hogy lépcsőzöm felfelé és kivételesen nem liftezek, pedig egyébként szívből utálok lépcsőzni. Előttem egy nagy csapat másodéves vonult, a csapat egyik fele eléggé letört volt, a másik pedig dühös. Nem értettem pontosan miről beszélnek, mert a lépcsőházban elég nagy az alapzaj, de pár mondatfoszlányt elcsíptem. "Ez a ZH horror volt, ezek után tuti nem fogja megajánlani a jobb jegyet és vizsgáznom kell Firth-nél." "...biztos szar volt az éjszakája..." "... szegény Maddie, nem szabadott volna puskáznia..." "Szegény mi, miatta kaptunk egy teljes új feladatsort!" Ehhez hasonló dolgokat mondtak és hirtelen nem tudtam, hogy mosolyogjak vagy lesápadjak. Elővettem a mobilom, akkor láttam, hogy Colin már megelőzött és elküldte Christiana bisztrójának a címét. Igyekeztem viccesen válaszolni neki, ha már úgysem volt jó napja, bár reggel ennek nem adta tanújelét.

"Köszönöm a címet! A reggelünknek van valami köze ahhoz, hogy a másodikosok rólad beszélnek? :-)"

A választ nem vártam meg, mert az ZH előtt még szerettem volna átfutni a gyakorlást, hátha lesz valami egyezés. A csoportunk betódult a terembe és mindenki elfoglalta a helyét. Mr. Roberts szétosztotta a tesztet.
- Mindenki kék tollal ír, feketével és zölddel rajzolja az ábrát, ahogy a gyakorlás során csináltuk. Aki végzett, beadja és csendben kivonul. Jó munkát kívánok!
Miután Mr.Roberts kiadta az instrukciókat megfordítottam a lapomat és gyorsan átfutottam. Hát jó, talán kiváló nem lesz, de nem lesz rossz sem. Körbepillantottam magam körül és láttam, hogy van, aki már ír, van aki meg totál lesápadt és csak néz maga elé. Végül Mr. Robertsre néztem, aki a táblának támaszkodva figyelte az osztályt.
- Gond van, Miss Bledel?
- Nem, csak gondolkodtam. Már kezdem is, elnézést.
- Jó munkát!
- Köszönöm Mr. Roberts! - mondtam mosolyogva.

Az első négy mondat még simán ment, aztán egyre nehezebbek lettek. A hatodiknál kinyílt a terem ajtaja és Colin lépett be rajta. Egyenesen Mr. Robertshez ment, és halk beszélgetésbe kezdtek. Próbáltam visszaterelni a figyelmem a munkámra és kisebb-nagyobb sikerrel ment is, de nem tudtam megállni, hogy néha ne pillantsak fel. Meglepődve láttam, hogy a saját tanárunk holmijával együtt sietve kivonul, felügyeletünket pedig Colin vette át.
- Tartsanak egy kis szünetet, kérem. Mr. Roberts feleségénél beindult a szülés, így innentől én felügyelem a dolgozat további folytatását. Aki végzett csendben elmegy, aki puskázni próbál... kérdezze meg a második évfolyamot, hogy megéri-e. További jó munkát kívánok! - mondta félelmetesen nyugodt, de tekintélyt parancsoló hangon.

Innentől még felnézni sem mertem, de a szemem sarkából láttam, hogy körbejár a teremben és mindenkit figyel. Érezhetően mindenki nagyon feszült volt a teremben, amióta Colin volt bent velünk egyetlen tanárként. A 8. Mondat ábráját fejeztem be éppen, amikor váratlanul a padomra tenyerelt. Ijedten néztem fel rá.
- A nevét ne felejtse ráírni, Miss Bledel. Nem díjazzuk a névtelen teszteket.
- K-k-köszönöm... - mondtam halkan és azonnal pótoltam is a hiányosságot.

Szerencsére már csak két feladat volt hátra. Láttam, hogy néhányan már beadták és elindultak kifelé, de még sokan írtunk, így nem csaptam össze. Kétszer is átnéztem, tollaimat a táskámba dobtam, felvettem a kabátom és tanári asztal felé fordultam, hogy letegyem a tesztemet. Colin azonban megelőzött és az összes tesztet felvette az asztalról, és az enyémért nyújtotta a kezét. Mintha egy halvány félmosolyt láttam volna az arcán, amikor direkt úgy vette el, hogy összeérjen az ujjunk hegye egy másodpercre. Mint az áramütés, olyan volt az érintése számomra. Sietve távoztam a teremből, és a mobilomért nyúltam, mert éreztem, hogy megrezdül a farzsebemben.

"Nem aludtam jól éjjel. Majd megbeszéljük. Csók, C."

Ó, ez még az előző üzenetemre érkezett válasz. Kissé ideges lettem, mert tudom, hogy miattam nem aludt jól, a hülye álmaim miatt. És emiatt szívott egy egész csoport. Meg még ki tudja hány ember a nap folyamán. Jaj, nekem. Az egy dolog, hogy én fáradt vagyok, de most már ő is. Hazafelé menet beugrottam a boltba venni néhány dolgot a csajos esténkre Leah-val. Mivel még csak fél egy volt, tanultam másnapra, betettem egy mosást, rendet raktam. Próbáltam egy normális külsőt felvenni, mire dolgozni megyek. Végül maradt rajtam a fekete farmerom a kedvenc Vans cipőmmel, bordó pulcsi és erre felkaptam egy sálat és a kedvenc bőrkabátomat. 25 perc sétát elég soknak ítéltem meg így november második felében a szélben, így felvettem a bukósisakom és az utcán vadásztam egy bérelhető elektromos rollert, hogy azzal rövidítsem le az utamat. A megadott címre érkezve egy ismerős helyet vettem észre. Tudattalanul, de ettünk már itt Leah-val régebben párszor. Colin már a bisztró előtt várt és láttam rajta, hogy őszintén meglepődött a közlekedési módszeremen.
- Valaki nagyon laza... - mosolygott. Körülnézett, hogy nincs- e a közelben ismerős arc és gyorsan közelebb húzott magához egy csókra. - Szia Édes!
- Máskor légyszi ne sokkolj egy zh alatt se. - nevettem bele a csókunkba.
- Mondanám, hogy sajnálom, de nem. Minden percét imádtam. - kacsintott rám.
- A szenvedésemnek? Köszi...
- Tudod, hogy imádlak zavarba hozni.
- Elmeséled mi volt a másodikosokkal? Nem mondtak túl szépeket rólad. - érdeklődtem.
- Észrevettem, hogy valaki puskázott. Így mindenki beadta a tesztjét úgy, ahogy volt. Ezután jött a büntető dolgozat. Akinek nem volt szerencséje ma két rossz jegyet szerzett. - tárta szét a kezét, mintha semmiről se tehetne.
- Fú. Hát nem tudom mit mondjak. Egy ember miatt mindenki szív? Kollektív bünti?
- Aha. Hidd el, elveszi a kedvüket a puskázástól és tanulásra serkent.
- Mindezt azért mert éjjel felébresztettelek? - forgattam meg a szemem.
- Nem, magamtól is fent voltam... de nyilván az sem segített a helyzeten.
- Ne aludjunk innentől együtt inkább, ha annak ez a következménye. - mondtam csendesen.
- Jaj, Alexis, ne vedd magadra. A rossz éjszakától függetlenül is így jártam volna el a puskázás miatt. Most viszont menjünk be, ne késs el az első napon. - terelt az ajtó felé.

A bisztróban kellemes meleg fogadott. Éppen kevés vendég volt, csak két asztal volt foglalt. Colin a pulthoz vezetett, ahol egy gyönyörű koreai nő fogadott minket.
- Szervusz Christiana! - köszönt előre Colin és maga mellé húzott.
- Á, Colin, sziasztok! Alexis, ugye? - termett előttem és nyújtotta felém a kezét.
- Igen, Alexis vagyok. Jó napot kívánok. - mondtam udvariasan viszonozva a kézfogást.
- Szerintem nyugodtan tegeződhetünk. Colin, remélem nem fogod minden lépésem árgus tekintettel lesni, úgyhogy nyugodtan hazamehetsz. - lökte vállon vigyorogva Christiana.
- Vettem a lapot, lépek is. - vigyorgott Christianara Colin, majd hozzám fordult. Csípőmnél fogva közelebbvont magához és egy gyors csókot adott. - Holnap este találkozunk, Lex! - mondta mosolyogva és elhagyta az épületet. Zavartan mosolyogva Christiana-ra néztem, aki kissé tátott szájjal nézett rám.
- Hűha. Mr. Firth is in loooove, sugar - dúdolta viccesen. - Na gyere, megmutatok mindent.

****
Természetesen Alexis-nek nem egy ilyen egyszerű teszttel volt dolga, mint a fenti képen lévő egyszerű kis nyelvvizsga teszt. 😀
A szintaxis kb. A magyar mondatelemzésekhez hasonlít, csak az angolok fura ágrajzokat készítenek hozzá.

Kérlek, ha tetszett szavazz, kommentelj, írd meg a véleményed! 😍 Nagyon sokat jelent, ha van visszajelzés. Köszi ❤️