Egy görbe este

-Szóóval, meleg vagy? – a kérdés oly természetességgel bukott ki belőle, mintha épp az közölte volna milyen szép is a telihold.
Zoro keze megakadt a mozdulatban, nem öntötte a szájába az édes nedűt, inkább oldalra fordította a fejét, oda, ahol a szakács volt. Homloka ráncokba futott.
- Hogy tessék? – kérdezett vissza. Végig nézett rajta; a szőke fürtjei rakoncátlanul helyezkedtek el, arcán piros pozsgás rózsák nyíltak, valószínűleg az ital túlzott bevitele sarkalta kinyílásra ezeket a rózsákat. Ajka nedvesen csillogott, szemeiben kábaság köde volt felfedezhető. Inge nem volt begombolva, az első két gomb utat nyitott a kulcscsontokhoz, és domborodó mellkashoz. Szabad kezével beletúrt a hajába, és a kezében lévő pezsgőből kortyolt párat. Letörölte az állán útnak induló cseppeket. Zorora nézett.
- Jól hallottad. Azt kérdeztem, meleg vagy? –úgy tűnt az ital feloldotta a gátlásait, ugyanis biztos volt benne Zoro, hogy ezt józan állapotában nem kérdezte volna meg. Ilyen nyíltan.
- Mégis honnan veszed ezt? – Zoro megpróbálta elvenni a közeléből a pezsgős poharat, amit a szakács rögtön észrevett, és gyorsabban magához vonta.
- Nana! Ez az enyém! – szorította a félig megivott üveget magához. Az egész este olyan ártalmatlanul indult. Luffy ünnepelni akart, és hát ki szabjon gátat a kapitánynak? Hatalmas sütés-főzésnek állt neki Sanji, mindenki vidáman és vígan mulatott. Aminek az lett az eredménye, hogy gyorsan kidőltek. Nami és Robin olyan fél tizenegy fele nyugovóra tértek, a többiek pedig itt-ott elnyúlva, ahol az álom rájuk talált ott pihentek le. Most is mindenhol eldobált díszek, ruhák, ételek maradékai voltak a fű födte fedélzeten. Zoro a fedélzet falának dőlt, a szakács csakugyan.
- Hoi, szakács, elég volt! Add ide a pezsgőt! – szólt rá a kardforgató, és felé hajolt. Sanji makacsul szorította az üveget, és sehogy sem akart engedi. Bosszantó részeg, gondolta Zoro.
- Nem válaszoltál kérdésemre! – mondott ellent Sanji, amire a harakamis sóhajtott egyet, és inkább visszadőlt a helyére. Megfogta a saját boros üvegét és meghúzta.
- Te sem. Honnan veszed ezt a baromságot? – a szakács miután látta, hogy nem fosztják meg a pezsgőjétől felengedett, és fejét a korlátnak támasztotta. Elkezdte tapogatni az inge zsebét, aztána nadrágjábankutatott , ahol végre megtalálta azt, amit keresett. Előkapta a cigis dobozt, kivett egy szálat és rágyújtott. Élvezettel szívta be a nikotint, érezte, ahogy végig marja a torkát a füst, és ahogy bejut a tüdejébe. Bizsergés futott végig rajta, az ital mámora pedig még édesebbé tette ezt az érzést.
Kifújta a füstöt, és Zorofelé fordította a fejét.
- Sose láttalak nők után koslatva. Sőt, mikor volt adandó alkalom, hogy megleshetjük Nami-sanékat, még Usopp meg Luffy is kapott az alkalmon. Te meg nyugodtan fürödtél tovább, tudod, arról a-
- Tudom, miről beszélsz. Az nem jutott eszedbe, hogy én nem vagyok éretlenkölyök, mint ti? – somolyogta gúnyosan Zoro.
- Ugyan, a férfiak vágynak a nők testére, azokra a kerek idomokra…! – Sanji látványosan elkezdte markolászni a levegőt. Zoro horkantott, és elnevette magát. – Tehát megkérdezem mégegyszer. Meleg vagy?
- Mióta tartozik a szexuális identitásom rád? Pont rád?- nézett rá értetlenkedve Zoro. Sanji őt nézte, és szemei végig futottak rajta; enyhe, szinte alig látható pír terült szét az orcáján. Szeme feketén villant, ahogy mindig, nem mutatta, hogy köd lenne rajta. Szemei letévedtek a szét nyílt zöld ruhán. Zoro izmai domborodtak, és tele voltak hegekkel, de egyetlen egy volt teljesen kivehető;  Hawk ejtette seb. Egy mosoly kezdemény rándult meg a szája szélén, majd tovább nézelődött. Végig nézett a haramakin, a hosszú, izmos lábakon. Tekintette végül a mellette levő három kardra terelődött. A fehér. Azt sosem váltotta le. Az mindig kibírt mindent. WadoIchimonji. Egy gyönyörű katana. Tudta, hogy nagyon fontos Zoronak. Hogy talán az életét adná a kardért.
- Miatta? – kérdezte hirtelen Sanji. Zoro szemöldöke felszaladt. Hogy mi?
- Mégis miről beszélsz?
Sanji ránézett. Zoro kicsit hátrahőkölt. A szakács közeledett felé, és ösztönösen hátrált. Mennyit ivott ez a szerencsétlen? Megtámaszkodott maga mellett, majd átlendítette a lábát; beleült Zoro ölébe. Roronoa szemei tágra nyíltak és egy tized másodpercig azt se tudta mi a hét fenét csináljon. Aztán kapcsolt. Karon ragadta a szakácsot. – Mondd, te megvesztél? Mi a vihart csinált veled ez az átkozott pezsgő?!
Következő mondatba belefulladt, ugyanis a szakács a szájára tapadt. Zoro szeme vészesen villant, Sanji pedig a fedélzet padlózatán találta magát. Zoro fölé magasodott. Mintha gúnyt űzne belőle.  A szakács kiszabadította földhöz szorított kezeit, tarkójánál fogva magához húzta a fölötte térdelőt.
Zoro elakart húzódni, de nyelv tört utat a fogai között. Sanji úgy rántotta magához a kardforgatót, hogy az elvesztette a támaszait, és ráesett. Zoro próbálta kitépni magát a ráfonódó karok közül, de sehogy se ment neki. Nagyot szusszant. Te akartad.– s Zoro ahelyett hogy ellenállt volna ő dugta át a nyelvét a másik szájába. Egyik keze a hajába túrt, a másikkal végig simított az oldalán, és leszorította a csípőjét. Sanji fuldokló hangot hallatott, és érezte, ahogy Zoro combjaival arrébb lök(i) a lábait. A következő meglepetést a szőke hajú tartogatta, ugyanis, kezei megtalálták a zöld hajú hátsófertályát és azokba belemarkolva szorosabban magához húzta a kardforgatót. Ágyékuk összeért, és a levegő is türelmetlenül vágott tetteikbe. Lihegve nézték a másikat, Zoro kissé bosszankodva. Sanji sokáig nem szólalt meg, csak meredt rá.Usopp horkantva átfordult a másik oldalára, és ekkor realizálódott bennük, hogy hol is vannak. Összerezzentek, és egymásra néztek. Sanji szólalt meg.
- Menjünk be.