Az ördög markában

40.

Adam után rohanok az irodájába épp a whiskys üveg alját nézi , mikor odaértem ki kaptam a kezéből .

-Szerinted ezzel megoldasz valamit ? -kérdezem tőle.

-Zoe menj ki és hagyj most békén ! - vetette nekem flegmán . A sav feltörni készült közben végig marva a nyelő csövem.

- Nem , miért viselkedsz velem így mikor csak segíteni akarok ? Megbeszéltük hogy együtt mindent megoldunk de te megint bezárkózol! Ennyire nem bízol bennem, ennyi idő múlva sem bízol abban hogy én is erős vagyok ? - csapom az üveg talpát az asztalra.

Felugrott az asztaltól fújtatott akár csak egy bika, orrunk össze ért , de erre nem gondoltam volna.

- Mit oldasz meg ? Áruld el mi a faszt tudsz te megoldani azon kívül hogy itt hisztizel ? - kiabál az arcomba . Nem tudtam eldönteni hogy az fájt jobban ahogy beszélt velem , vagy hogy amit mondott komoly gondolta. Könnyeim ekkor már pólóm nyak részét áztatták . De nem mozdultam .

- Hibát követtem el ! - jelentem ki szárazon . Erőre kapva le töröltem az arcomra száradt könnyeket.

- Mégis miben ? - kérdi miközben vissza huppant a székére . Szemei már árulkodtak alkohol szintjére a vérében . Nem tudom hogy tudott ilyen gyorsan be rúgni!

- Hogy hittem benne hogy mi valaha egy család leszünk , te sosem fogsz már megváltozni , amikor problémába ütközünk te mindíg felveszed a maffia királyfi szerepét , és nekem ettől már hányingerem van Adam, elegem volt . - tudtam ez volt az utolsó vitánk bármi történjen is most .

- Mire akarsz kilyukadni ? - szemöldökét össze húzta .

- Arra hogy véglegesen befejeztem veled ! Elég volt az egér macska játékból ! Tudod egy dolgot tényleg köszönhetek neked , a gyermekemet , akiért mindent megfogok tenni és nem fogom hagyni hogy ugyan olyan beteg apja legyen mint neked !- szavaim mélyen ütötték . Kezeim közt tartottam pici pocakom . Ő adott nekem erőt érte volt értelme mindennek . Választ nem várva fordultam meg és ott akartam hagyni , persze ilyenkor is tökéletes reflexei voltak . Csuklóm ujjai között volt , de nem szorította .

- Azt hiszed elhagyhatsz ? - suttogta . Vagy azt gondolod hogy elveheted a lányomat ? Akkor nem ismersz még eléggé babám . Ti az enyémek vagytok, és vagy így vagy úgy de jövő hónapba összeházasodunk. - az érzelmeim összekuszálódtak , mérhetetlenül haragudtam rá de nem tudtam jobban gyűlölni mint szeretni .

- Úgy látom nem fogod fel a helyzet súlyosságát Adam ! Kit érdekel az esküvő amikor a még meg nem születendő babánkat fenyegették meg ! - Ütöttem a mellkasát ahogy csak bírtam , ő nem ellenkezett hagyta hogy kiadjam magamból a fájdalmamat . Tudtam ugyan azt érzi amit én . Miután kicsit megnyugodtam magához ölelt és én hagytam neki mert mindkettőnknek most erre volt szükségünk,egymásra .

Ölbe vett és le ült velem a kanapéra .

- Igazad van , mindenben . Nem is érdemellek meg titeket . De amikor megláttam a fotót elöntött a düh és nem gondolkoztam tisztán . Eddig sosem érdekelt ha engem fenyegettek meg , de most rólatok van szó és nem tudom mi tévő legyek . Az elmúlt időben csak falakba ütköztem . Senki semmit nem tud. De ígérem neked addig nem nyugszom míg meg nem találom ezt a rohadékot aki küldte a fotót . Aki a családunkkal baszakszik az megdöglik . És utána ha kell , ha azt szeretnéd felhagyok ezzel az élettel . Kiszállok belőle , rendes üzletember leszek és jó férj és apa . Ne hagyj el Zoe , egyetlenem , szerelmem , kincsem , életem ! - szemébe néztem .

- Kérlek ! - Eltudnám hagyni valaha is , nem hiszen ennek ellenére is szerelmes vagyok belé .

- Adam ez nem erről szól sosem kérnék ilyet tőled hogy hagyj fel az életeddel! Szimplán elvárom tőled azt hogy tisztelettel beszélj velem mindegy milyen a körülmény, nem az alkalmazottad vagy valamelyik táncos vagyok a klubból , hanem a menyasszonyod és a gyermeked anyja . - két kezem közé fogom arcát.