From heaven to hell

4.

És hogy mivel zaklatott Bill? A sok hülyeségével. Hogy vagyok, milyen volt a napom, miért nem irok vissza neki, haragszok-e rá, megbántott-e valamivel meg minden ilyen lehetséges dologgal.

Nagy nehezen vissza írtam neki. Persze egy mondatba belesűrítve mindent. Fáradt voltam és már most elegem volt az egészből.

~☆~

Elrepült az idő nagyon hamar. Év vege van. Az év hogy őszinte legyek unalmasabb volt mint egy hangyacsalád élete. Nem történ semmi, konkrétan SEMMI. Szabad időmben Georgal lógtam, nagyon sokat beszélgettünk. Néha ha Bill jókedvemben talált vele is beszélgettem. Érdekes személyiség, fellelősség tudata van bőven de átlagosan olyan mint egy kicsapongó hatéves. Tomot néha láttam, nem beszélgettünk, mintha akartam volna vele persze, de igazából örülök hogy nem zaklatott. Gustav? Bevallva vele szivesebben beszélgettem mint Billel, nyugis, szerény természetű. De ki tudja, bármi megtörténhet és mindenki változik ahogyan én is. Ráadásul elég sokat. Emlékeztek még milyen a hajam? Na felejtsétek el. Rövid fekete, az alja pedig vörös, vagyik inkább sötét bordó. De ennyit egyenlőre rólam.

Nyár van és nekem konkrétan nincs egy barátom sem. Jó persze ott vannak a fiúk de nekem egy barátnő hiányzik akivel lehet pletykáli és önfeledten szórakozni.

És itt jön a képbe Ell. A tökéletes nővér akivel bármit lehet csinálni és nem olyan szigorú nég akkor sem ha idősebb.

Felhívtam Ellt, elvégre elég rég beszéltünk. Nyugi vele azért tartottam a kapcsolatot suli közben is. Sikerült rábeszélnem hogy jöjjön át holnap és aludjon itt. Anya igencsak akadékoskodott de Ell felnőtt, azt csinál amit akar, szóval beleegyezett. Én pedig a hosszas beszélgetés után lefeküdtem aludni végre.

Másnap elég korán felekeltem, hogy összepakoljak elvégre olyan rumli volt az egész lakásban hogy az már vállalhatatlan.
Megérkezett Ellt én pedig épphogy csak kész lettem.

-Fáradj beljebb drága- nyitottam ki kedvesen az ajtót de ő inkább beesett rajta

-Úristen hallod ez a lakás jobban nez ki lassan mint anyáéké- fordult felém döbbenten de én nem voltam ezen a véleményen

-Hááááát hogy őszinte legyek ma délelőtt pakoltam össze mindent- húztam el a szám Ell pedig kacagott egyet rajta

-Na gyere együnk valamit- ezzel a mondattal magamután rántottam a konyhába -Mit kérsz? Van palacsinta, spagetti-

-PALACSINTA- szakított félbe én pedig vettem a lapot

Kiraktam egy-egy jó adagot és jóízűen elfogyasztottuk. Közben néha megálltunk és kitárgyaltuk az életünket. Ő mesélt nekem anyémáékról és hogy ő hogyan boldogul. Én meséltem neki a fiúkról és hogy milyen a suli.

Meglepő módon Tom neki sem szimpatikus.

Utána elég sokáig fent voltunk és hát ittunk is egy kicsit. Vagyis inkább 1-2 üveggel lehúztunk fejenként. És az estéből ennyi maradt meg.

Reggel van, azaz délután 1. Eleg rendesen kidőltünk.

-Anyám de másnapos vagyok- estek ki a szavak nehezen a számon miközben fejem fogtam

Ell még az igazak álmát aludta félig a kanapén, félig a kisasztalon. Én meg úgy voltam vele hogy szarok bele. Lehúztam még egy fél üveg vodkát ami megtette a hatását.

Erre a pár órára sajnos emlékszem. Fogtam magam és elmentem sétálni aminek az lett az eredménye hogy miután kiléptem az ajtón jól pofára estem. Lehorzoltam a kezem és a térdem de nem érdekelt. Ugy éreztem hogy boldog vagyok és önfeledten tudnék táncolni is akár valakivel.

Tovább mentem és a közeli parkban leütem egy padra ahol is elkeztem egy mókushoz beszélni. Nem volt gáz egy kicsit sem.

1 óra múlva talán arra lettem figyelmes a nagy nézelődés közepette hogy valaki beszél hozzám.

-Hé, te meg mégis mit keresel itt?- szólított meg a hang

Be voltam állva szóval elég homályosan láttam

-Halloooo jól vagy?- kerdezgetett továbbra is majd az arcomra nézett

-Ana? Te be vagy baszva? Basszki gyere haza viszlek- ajánlotta fel kedvesen Tom, nem tudtam hogy tud kedves lenni

-Gyereeeeee tancoljuunkkk wuhuuuu- örvendeztem, de csak az autójához vonszolt mivel nem akartam menni, és beültetett

-Hol is laksz?- kerdezte reménykedve hogy válaszolok de én csak buliztam a kis világomban

Ezután elővette a telefonját és beszélt valakivel majd elindultunk. Gondolom Georghoz fordult hiszen ő tudja hol lakom.

Mikor megérkeztünk már kezdtem kicsit józanodni és realizáltam hogy basszus engem Tom hozott haza. Mit fog szólni Ell? Halott vagyok. Megástam a saját sírom, vagyos az ásót Tom adta a kezembe.

-Te meg négis hol voltál?? És ki a fene e-ez-akadt meg a mondandója hiszen eszébe jutott hogy miket meséltem

-Inkább nem is kérdezek semmit, gyertek be

Komótosan bementünk és leültünk a konyhában. Tomot megkínáltam üdítővel de elutasította. Ell elég rendesen faggatta. Szegény.

Tom egyszer kapott az alkalmon.

-Szivesen beszélgetnék még de mennem kell, Bill is hívott már szóvaalll

-Menj csak, nem tartunk fel- és ezzel kikísértem a bejárati ajtóhoz.

Miután elment visszamentem Ellhez.

-Hát nem úgy viselkedett mint ahogy azt mesélted

-Igen, én is meglepődtem. De szerintem egyszeri alkalom volt

-Áhhh de basszus Ana, hogy volt annyi eszed hogy másnaposan elmenj valahová?

-Hát tudod nem masnaposan hanem bebaszva mentem el...- nevettem fel majd Ell elmosolyodott

-Legalább tudod hogy kell élni- nevetett már ő is

-Emlékszel valamire legalább?
-Nem- nevettem még mindig de már folytak a könnyeim

-Jajj Ana, többet kéne jönnöm hozzád- fogta meg a vállam- De most megyek pakolni, lassan mennem kell

-Jólvan menj csak

És ezzel Ell elment pakolni. Én pedig próbáltam segíteni neki.

Sziasztookk! Itt van az "5." rész. Nem tudom tetszik-e eddig valakinek de ha igen, visszajelvést szivesen fogadok!