A vágy ára - Beleolvasó

1. fejezet

Kate a fehér ágytámlának dőlve levegő után kapkodott, miközben érezte, hogy egyre közelebb kerül a kielégüléshez. Két ujja a lábai között járt ki-be, miközben elképzelte, hogy mindezt a Férfi teszi vele. Azután teste megfeszült, és a hullámokban rátörő gyönyör hangos nyögéseket csalt az ajkára.

Az egymást érő kéjes összehúzódások végül csitulni kezdtek, de ő még mindig magában tartotta saját nedvességétől síkos ujjait. Behunyt szemmel igyekezett lecsillapodni, aztán, amikor idejét érezte, lassan kihúzta őket. Ez még egy kisebb hullámot indított ágyékától a gerincén át egészen a tarkójáig, amitől megborzongott, aztán elégedetten az ágyra hanyatlott.

Szerette kényeztetni magát, de azt még jobban szerette, ha a Férfi tette vele. Amióta viszonyuk volt, máson sem jártak a gondolatai, mint hogy az mikor mit művel majd vele. A munkájára sem volt képes úgy koncentrálni, ahogyan kellett volna, ezért feszültséglevezetésként mostanában így kezdte a reggeleket. Ez volt az egyetlen mód arra, hogy képes legyen végigcsinálni az amúgy sem izgalommentes hétköznapokat, ha esetleg nem találkoznának.

A nő a külvárosban élt, egy apró, bérelt lakásban. A fekete-fehér bútorokkal berendezett nappalihoz csak egy kis amerikai konyha, hálószoba és fürdő tartozott. Már bútorozottan vette ki, de sosem alakította át saját stílusa szerint, mert nem igen érdekelte az ilyesmi. Egy gyerekkori fényképen kívül, ahol bátyjával, Tommal ölelték át egymást, alig volt valami személyes tárgy a lakásban. Az egyetlen színt pedig egy nagy, zöld páfrány jelentette az ablakban, amelyet Russeltől kapott még a beköltözésekor. Néha elkeseredve vette tudomásul, hogy társán kívül szinte ez a növény volt az egyetlen élőlény, amihez valamennyire kötődött. Ami igaz is volt egészen egy hónappal ezelőttig, amikor is megismerte Őt.

Miután megnyugodott, erőt vett magán, felkelt, és a fürdőszobába sietett. Lezuhanyozott, majd szexis alsóneműje és melltartója után felhúzta farmerjét és kedvenc ingét is. Megfésülte fényes, sötét haját, a stressz és az újra felbukkanó rémálmok okozta fáradtság miatt kialakult szeme alatti karikákat pedig árnyalatnyi sminkkel tüntette el. Az összhatás magabiztos nő benyomását keltette, de amikor végzett, a tükörbe pillantva elfintorodott.

Keserűséggel töltötte el, hogy szép barna szeme mennyire hasonlított gyűlölt apjáéra. Visszasietett a szobába, oldalára csatolta pisztolytáskáját, és a jelvényét is az övére akasztotta. Végül felvette vékony kabátját, majd a város másik oldalán lévő őrsre indult.

A szép tavaszi idő ellenére, amely másokat jókedvre derített, ő a reggeli dugóban ülve türelmetlenül dobolt ujjaival a kormányon. A harmincas, csinos gyilkossági nyomozó egy idegen szemében izgalmasnak és vonzónak tűnt. Komolysága és az emberek iránti bizalmatlansága miatt azonban mégsem volt túl közkedvelt sem ismerősei, sem munkatársai körében. Zárkózottsága és távolságtartása ellenére azt azonban mindenki elismerte, hogy rendőrként bizony megállja a helyét.

Kate Wheeler valóban imádta a hivatását, és igyekezett legjobb tudása szerint cselekedni, hogy rács mögé juttassa a rosszfiúkat. A nőnek hosszú időbe telt eljutnia idáig, azonban egy percet sem bánt, amit azzal töltött, hogy elérje a számára legfontosabb beosztást. Az akadémia elvégzése után végigjárta a ranglétrát. Volt járőr, beépített zsaru, közben pedig folyamatosan képezte magát, hogy végül csatlakozhasson a gyilkossági csoporthoz, azon belül is Russel Williams nyomozóhoz.

Az ötvenes évei elején járó férfival két éve voltak társak. Annak vörös, rövid haja, és szépen nyírt - néhol már őszes - szakálla kedves tekintetével párosulva szimpatikus benyomást keltett. Bár arcán már - munkájának köszönhetően - jóval több ránc volt látható, mint azt kora indokolta volna, ez másoktól eltérően neki kifejezetten jól állt. Ő is azon férfiak közé tartozott, akiknek - ahogy mondani szokták - jót tett az idő. Mindig vasalt ingében és zakójában úgy festett, mint a sorozatokban jellemzően feltűnő nyomozók, így sokszor kapta meg egy-egy meglátogatott tanútól még azelőtt, hogy egy szót is szólt volna, hogy: „Maga zsaru, mi?"