szösszenetek

szeretet - Csele

Ha valaki ránézett Cselére első gondolata az volt, hogy iszonyatosan csinos, a második persze az, hogy biztos meleg. Az igazság az volt, hogy tényleg meleg volt, de senkinek nem mondta el, még otthon sem. Az ő kis titka volt, igazából mindig is tudta, hogy meleg volt. Végül úgy döntött, hogy eljött az idő és elmondja valódi érzéseit a nővérének, akihez nagyon közel állt. Mindent tudtak egymásról.
Csele falazott a nővérének amikor kiszökött este randizni Áts Ferivel, és a nővére is mindig falazott neki otthon, ha tovább maradt a grundon valami gyűlés miatt vagy bánta is ő, hogy miért, de szerette az öccsét és bármikor mellette állt. Általában valami olyasmit mondott otthon a szüleiknek, hogy "Csabinak megint külön tornája van, ezért késik!" vagy "Csabi bent hagyta az esernyőjét a terembe, de még ott óra volt, úgyhogy muszáj várnia!"  Egyszóval jóban-rosszban ott voltak egymásnak.

Csele óvatos nyitott be nővéréhez, aki az íróasztalánál ült és olvasott valamit. – Rebeka.. Tudunk most beszélni? – Rebeka megfordult, majd végig nézett az öccsén.
– Valami rosszat csináltál Csabika? -nevetett fel végül. Csele zavarodottan mosolygott, majd leült az ágyára.
– Nem.. Csak szeretnék valamit elmondani neked.. – tette hozzá végül. 
– Rebeka.. én mindig ugyan az az ember leszek, és én még mindig ugyan úgy foglak téged szeretni.. és reménykedek benne, hogy te is... – ennél a pontnál már nagyon félt, egy gombóc volt a torkán, pedig tudta hogy csak egyetlen egy mondat az egész, Rebekában megbízhat és ahogy erre gondolt nagyon leizzadt, nem is nézett a nővérére. Majd megérezte, hogy a nővére keze hozzáér az övéhez.
– Csabi.. Megijesztesz! Persze, hogy szeretlek és szeretni is foglak, a kisöcsém vagy! – mosolyodott el.
Csend.

Csele csak ült ugyan úgy az ágyon és lefelé nézett.
– Rebeka.. Én..Meleg vagyok... – És ismét csend lett kettőjük között. Rebeka lassan átölelte az öccsét és Csele szeméből csak úgy potyogtak a könnyek. Finoman viszonozta nővére ölelését és Csele úgy érezte, hogy egy óriási terhet dobhatott le magáról. Rebeka felemelte öccse fejét és a könnyeit letörölte.
– Csabi.. Én mindig is tudtam. És ugyan úgy szeretlek téged! És ezen nem változtat semmi! – Mosolygott rá. Csele nagyon megkönnyebbült és nagyon boldog volt. A nővére pedig szintén, hisz tudta, hogy az öccse bízik benne, és neki ez már elég volt. Nagyon Büszke volt a kisöccsére. Ez volt az a szeretet amit senki nem törhet meg, és senki nem szakíthat szét.