Love at first sight I. (+18)

34.

- Alexis, beszélgessünk! - nógatott kedvesen Dr. Campbell.
- Miről?
- Ami a lelkét nyomja, amitől nehezen alszik el.
- Nem alszom el nehezen. Rémálmaim vannak. Elég élethű rémálmok.
- Mindig ugyanarról vagy változatosan?
- Mindig ugyanarról. Amikor a volt munkatársam megpróbált megerőszakolni. - mondtam elcsukló hangon. Éreztem, hogy nem tudok parancsolni a könnycsatornáimból kiáramló könnyeknek. Dr. Campbell felém nyújtotta a zsebkendőt.
- Csak adja ki magából. Könnyebb lesz tőle. - mondta bátorítóan.
- Nehéz beszélnem róla. Minden éjjel azt álmodom, hogy a nyomomban van, menekülök előle, pont úgy, ahogy az életben is történt. Amikor az álmomban nem kap el, az még annyira nem is rossz éjszakát jelent, olyankor csak sírok és hánykolódom. De amikor az álmomban is érzem, hogy megérint és megver, mint ahogy történt... akkor sikítozom és ha Colin megpróbál lefogni és átölelni, képes vagyok ököllel ütni őt.
- Ki Colin?
- Micheal.. azaz Dr. Firth öccse. Ő mentett meg attól, hogy Jeremiah megerőszakoljon, Micheal-lel. Azt hiszem szerelmes vagyok belé.
- Azért mert megmentette? - jesszus, talán azt hiszi hőskomplexusom van?!
- Nem. Már előtte találkoztunk és randiztunk pár hónappal. - majdnem kiszaladt a számon, hogy ő a tanárom, basszus. Nem mondhatom el ennyire részletesen. Vajon észreveszi, ha hazudok neki?
- És Colin hogy viszonyul Önhöz?
- Azt hiszem, ő is szerelmes belém. Tegnap este azt mondta, hogy szeret. - mondtam félszegen és eszembejutott a Looney Tunes-os bugyi esete és elnosolyodtam.
- A szexuális életet mennyire befolyásolják a történtek?
- Öhm, még szűz vagyok. Szóval az, hogy meg akartak erőszakolni, az volt az első komolyabb szexuális élményem. Colin nagyon türelmes, nem sürget, még semmi olyan nem történt ... és nem is erőltetne semmit. - Azért ezt nem gondoltam volna, hogy ennyire részletesen be kell számolnom erről.
- Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban? Amikor Colin megérinti?
- Hú, hát, jó.
- Vannak emlékbetörései?
- Hogy mi? - képedtem el.
- Amikor Colin megérinti, szokott bevillanni olyan emlék, ami akkor történt, amikor a munkatársa megpróbálta megerőszakolni? - magyarázta.
- Hát eddig ilyen nem volt, de ezek után nem kizárt, hogy lesz... - mondtam elsápadva. - Ez ennyire szorosan kötődik a gyógyulásomhoz?
- Igen. Mert ebből látszik, hogy vagy nem sérült olyan komolyan lelkileg, mint gondoljuk vagy egy olyan bizalmi kapcsolatban van a partnerével, ahol a trauma ezen része meg sem tud jelenni egyàltalán.
- És ez jó?
- Ez nagyon jó, Alexis. - bólintott mosolyogva.
- Ha ez jó, akkor mi bajom van? Miért vannak rémálmaim?
- Miről szólnak az álmok pontosan?
- Hogy menekülök, rohanok előle.
- Mit érez közben?
- Azt, hogy félek, hogy bántani fog. Tudja, eléggé megvert.
- Olvastam a kórlapot, tudom. Nagyon sajnálom, hogy ez történt. Gyerekkorában a szülei sosem bántották? Gyerekközösségben sosem érte fizikai atrocitás?
- Nem, soha. A szüleim még a hangjukat sem emelték fel soha, nem hogy bántsanak. Az oviban párszor meghúzták a hajam, másra nem emlékszem. - gondolkodtam el mélyen a gyerekkori emlékeim közt.
- Nézze Alexis, nekem az a véleményem, hogy a maga ellen elkövetett fizikai bántalmazástól való félelem az, ami a rémálmokat okozza. Attól fèl, hogy újra megverik, fájdalmai lesznek, zsigeri szinten retteg ettől. Mivel nyugodt gyerekkora volt, így teljesen idegen önnek ez a bánásmód, hogy valaki azért bántja magát, mert szándékosan fájdalmat és félelmet akar okozni.
- Mikor fog ez elmúlni? Már nagyon fáradtak vagyunk... egy éjszaka sem tudjuk magunkat kipihenni. Így napközben is elég feszültek vagyunk és ha még más is stresszt okoz, akkor nagyon rosszak az éjszakák is.
- Igen, ez nagy problèma, mert így kevés stressz is ront a már meglévő állapoton. Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy hetente egyszer találkozzunk és dolgozzuk fel a traumát. Valamint felírok egy nagyon enyhe altatót. Próbáljuk meg azt, hogy s következő ülésünkig elalvás előtt fél órával bevesz egyet és amikor következőre találkozunk megbeszéljük a továbbiakat. Ez így megfelelő?
- Igen, köszönöm. - mondtam nyugodtan. - Akkor nem annyira rossz a helyzet?
- Nem, abból, amit Dr. Firth elmondott, sokkal rosszabbra számítottam. Jövő héten csütörtökön 14:30-kor vàrom újra. Addig is jó pihenést kívánok! Viszlát Alexis!
- Nagyon köszönöm Dr. Campbell! Jövő héten találkozunk. - búcsúztam el és kiléptem az ajtón.

Kissé pánikba estem, mert nem tudtam pontosan, hogy merre menjek, Micheal vezetése mellett olyan volt ez a kórház, mint egy nagy labirintus. Gyorsan írtam egy üzenetet Colinnak, hogy végeztem, amire pár perc múlva válaszolt is, miszerint keressem meg a bátyját, mert csak fél óra múlva ér ide. Egy ideig bolyongtam, de aztán egy nővérke segítségével eljutottam Micheal irodájáig.
- Szabad! - válaszolt hangosan a kopogásomra.
- Szia, csak én vagyok. - dugtam be a fejem félénken.
- Ó, szia, már végeztél is? Colin tudja?
- Igen, de csak fél óra múlva ér ide, azt mondta keresselek meg.
- Rendben. Elmegyünk inni egy kávét?
- Aha, az jó lenne. - mosolyogtam. - Szombaton mi vigyázunk a gyerekeidre, tudtad?
- Igen, Colin valamit említett. Örülök neki, szeretik Colint és biztos téged is kedvelni fognak. Hogy vagytok most?
- Az öcséddel? Jól. Leszámítva, hogy az egyetemen akárhányszor csak lehet szétszivatja az agyam... - forgattam meg a szemem egy mosoly közben. - És te hogy vagy? Várod már a szerda estét?
- Mi lesz szerda este? Miről nem tudok? - kérdezte izgatottan.
- Akkor ezek szerint ennyire nem rohantatok időben előre. Szóval az van, hogy a legjobb barátnőmnek eléggé bejössz... és jövő hét szerdára megbeszélte Colinnal, hogy hívjon el téged az esti filmezésünkre. - magyaráztam.
- Ú, ez király, sosem volt ellenemre, ha fiatal lányok akarnak felszedni, főleg ha jól is néz ki a barátnőd... - nevetett Micheal hangosan.
- Nagyon jól néz ki. Nem is értem Colin miért nem őt választotta, amikor mindketten ott voltunk aznap este... - gondolkodtam el hangosan.
- Mutass egy képet! Most már tényleg kíváncsi vagyok.
- Á-á! - intettem nemet a fejemmel. - Meglepi.
- A nevét elmondod?
- Kizárt, mert akkor tuti lestalkolnád! Nem most jöttem le a falvédőről, pajtikám. - nevettem rá. Ekkor megcsörrent a telóm, a kijelző Colin nevét mutatta. Gyorsan felvettem és beleszóltam. - Kikísérsz? Megjött.
- Persze. De azért mutass már egy képet, vagy mondj valamit róla. Milyen színű a haja?
- Barna. És nem mondok többet, ne is faggass! - mondtam, finoman meglökve a vállát. Micheal lassan olyanná vàlt, mintha az én bátyám is lett volna. Amikor megláttam Colint, óriásit dobbant a szívem és azonnal a karjaiba vetettem magam.
- Szia Édes! Na hogy ment? - ölelt át.
- Jól. Azt mondta nem olyan rossz a helyzet és biztató, hogy tőled például nem félek. Jövő héten kell jönnöm újra, addig kaptam egy nagyon gyenge altatót, hogy pihenni is tudjunk, illetve nem szabad stresszelnem, mert az ronthat az éjszakákon. - magyaráztam mindkettőjüknek. Micheal bólintott, majd vállon öklözte Colint.
- Mikor akartál szólni a szerdai duplarandinkról, öcsipók?
- Az nem randi!!! - szóltam rá gyorsan, helyretéve a dolgokat.
- A barátnődnek bejövök, tehát tulajdonképpen randi. Méghozzá milyen izgi... - viccelődött tovább velem.
- Hát, mostmár nem kell szólnom, mindent tudsz. Szerda, fél 9, nálam. - vonta meg a vállát Colin. - Menjünk, Szépségem. - nézett rám újra.
- Cukorsokkot kap tőletek az ember, annyira szerelmesek vagytok... - nevetett Micheal. Közben láttam, hogy némán azt tátogja Colin felé, hogy "jó csaj?". Colin bólintott és feltartotta a hüvelykujját, de amikor látta, hogy észrevettem, úgy tett, mintha az orrát akarta volna megvakarni.
- Pff, pasik... - motyogtam magam előtt, miközben követtem Colint a motorhoz. - Szia Micheal, akkor szerdán!
- Csá srácok, alig várom! - dörzsölte össze a kezét, majd belépett a kórház ajtaján.

*********
Remélem tetszett nektek ez a fejezet, én nagyon szerettem írni, mert mindig is nagyon érdekelt a pszichológia, volt szerencsém fél évet hallgatni is az egyetemen. 😍
Köszönöm, ha itt vagy és olvasod a történetem! Hálás vagyok, ha valamilyen formában véleményt is nyilvánítasz, akár kommentben, szavazattal vagy listázással! ❤️