Love at first sight I. (+18)

35.

Colin:

       Már a motoron ülve jutott eszembe, hogy nem beszéltük meg a továbbiakat Lexivel.
- Hozzád vagy hozzám? - néztem hátra még indulás előtt.
- Nekem mindegy. Te mit szeretnél? - mondta tanácstalanul.
- Technikailag mindegy mit mondok, mindkét esetben el kell menni a másikunkhoz is tiszta ruháért és a másnapi egyetemi dolgokért.
- Akkor aludjunk nálad, de előtte vigyél haza a holmijaimért, kérlek.

     Válaszul csak bólintottam és már indítottam is a motort. Gyorsan megérkeztünk Lexi lakásához, de mivel elég sötét felhők gyülekeztek az égen úgy döntöttem hazamegyek és visszajövök érte kocsival.
Arra nem számítottam, hogy egy akkora bőrönddel fogad majd, amibe ő maga is beleférne.
- Lemaradtam valamiről? Költözöl? - kérdeztem meglepődve, de viccesen.
- Mi van? Te mondtad, hogy vigyem át néhány cuccom, hogy ne kelljen folyton cipekedni meg ide-oda jàrkálni. Ez néhány ruhám, cipőm és a sulis dolgaim a hétre és a jövő hétre. - tárta szét a kezét sértődötten.
- Csak vicceltem Lex, ne kapj be. Na gurítsd ide, fogadok, hogy meg se tudnád emelni. - fogtam a fejem nevetve. Nem tudom mit jelent számára az, hogy néhány ruha, de szerintem egy repülőgépre nem engedték volna fel ezt a bőröndöt még feladott poggyászként sem, az tuti.
- Ki kell váltanunk a gyógyszeremet. Nyanya lettem, gyógyszerem van. - mondta csüggedten.
- Ne már, csak átmenetileg, amíg jobban leszel. Nem tart sokáig és legalább alszunk egy jót. - simítottam meg a kézfejét bátorítólag. - Vegyünk vacsit, vagy főzünk valamit közösen? Bár nem sok vega kaját ismerek.
- Nem baj, majd én megtanítalak. - mosolygott rám, miközben bezárta az ajtót.

     Már az autóban ültünk, amikor megcsörrent a telefonja, Leah hívta. Gyorsan elmutogattam neki, hogy bemegyek a patikába a gyógyszerért, maradjon csak. Végül majdnem 20 percet töltöttem bent, mert sokan voltak, de amikor visszaültem a volán mögé, a lányok még mindig csacsogtak. A ház előtt parkolva Lexi már újra csak az enyém volt.
- Ne haragudj, máskor nem szoktam ennyit telefonálni, de meg kellett beszélnünk pár dolgot. - mondta bocsánatkérőn.
- Miattam nem kellett volna letenned, akkor és annyit beszéltek, amennyit akartok. Lex, ez nem egy börtön, hanem egy kapcsolat. Nem vagy alámrendelve. - mondtam komolyan. - Legalábbis itthon. - kacsintottam rá.
- Bírnád, mi? Hogy kedvedre irányíthass... - vágott vissza.
- Hidd el, nem áll tőlem távol a dominancia, de csak addig, amíg mindkettőnknek örömet okoz. - néztem rá vigyorogva. - Tudod mi okozna még örömet?
- Na mi? Nem biztos, hogy akarom tudni, amilyen pajzán vagy ma.
- Fürödjünk együtt. - böktem ki.
- Mármint meztelenül? - sápadt el teljesen.
- Te búvárruhában szoktál? - ugrattam. - Mondj nemet, ha nem állsz rá készen.
- Nem arról van szó, hogy nem szeretném, csak... - hajtotta le pipacspiros arcát miközben kereste a szavakat. Közel húztam magamhoz és az álla alá nyúlva megemeltem a fejét.
- Bármikor bármire mondhatsz nemet és bármit félbehagyunk, amint neked nem komfortos. Lex, bízz bennem. Szeretlek és sosem bántanálak. - néztem mélyen a szemébe, mielőtt beléptünk a lakásba.
- Tudom, csak még annyira új nekem ez az egész. Neked se akarok csalódást okozni...
- Lex, ne már. Ezt az utolsó mondatot mintha nem is hallottam volna. Itt jelenleg én vagyok az utolsó a sorban. Szeretném, ha tudnád és éreznéd milyen a szerelem és egy normális kapcsolat. Nem tudsz csalódást okozni. Csináljunk helyet a cuccaidnak, gyere. - húztam be a bőröndjét a szobába.
- Á, jó az úgy, ahogy van. - mondta legyintve és a konyha felé vette az irányt.
- Bőröndből fogsz öltözködni egy héten át? - Gyönyörű gyűrött ruháid lesznek. - mondtam lesújtóan.
- Majd kisimulnak rajtam. - morogta maga elé, miközben már a hűtő előtt tanakodott, hogy mit együnk vacsira.
- Nem fogok kipakolni helyetted, ugye tudod? - szóltam ki a hálóból, miközben a saját szekrényemben próbáltam felszabadítani egy polcot, egy fiókot, egy sínt.
- Nem is kértelek meg rá! Szóltam, hogy hagyd ott, ahol van. Te intézkedsz folyton...
Pár napra megfelelő, amit megoldottam, de azért ez így nem maradhat, szóval a vége egy új szekrény vásárlása lesz, ezt előre tudtam. Ahogy Alexisnél megfordultam párszor, ott sem volt rumli, én sem vagyok rendetlen, szóval ez így csak felesleges feszültséget szülne, amitől most egyébként is kímélnünk kell. Hirtelen eszembe jutott az, hogy a pénteki szintaxis óráikon én helyettesítek. Nem tudom melyik lenne nagyobb stressz számára, ha most elmondom vagy ha ott derül ki. Végül úgy döntöttem, hogy előre felkészítem rá.

      A konyhába lépve már éreztem a jó illatokat és nagyon szívet melengető látvány volt, hogy főzött nekem. Cherille nagyon keveset főzött és foglalkozott a háztartással, mert a karrierje mindig fontosabb volt, szinte csak akkor ettünk otthon készült ételt, ha én főztem. Persze szeretek főzni, de néha jól esett volna a gondoskodásnak ez a formája számomra is... Alexis mögé álltam és átöleltem a derekát. Annyira vékony volt... remélem, ahogy gyógyul visszatér az étvágya és felszed némi súlyt.
- Mi készül, Szépségem? Mindent megtaláltál, amire szükség volt?
- Brokkolis fetás tésztasaláta. Neked már sül hozzá a csirkemell is.
- Jól hangzik. Szeretnék mondani valamit. - nyögtem kínosan, mire láttam, hogy kissé elsápad.
- A hangodból ítélve nem jó hír, ugye? - kérdezte félve.
- De nem is rossz, ne ijedj meg ennyire. Holnap délelőtt velem leszel.
- Nem, holnap az egyetemen leszek és te is, nem?
- De. Ott leszel velem. Én fogom tartani a szintaxis előadást és gyakorlatot. Tudod, a kisbaba születése miatt, helyettesítem Averyt.
- Ó, kedves tőled. Hát, jó. Majd tegyél úgy, mintha ott sem lennék.
- De ott leszel, ugye? Mármint nem készülsz lógni.
- Ott leszek. Legalább kipróbáljuk élesben a szintaxis tanulását. - mosolygott rám.
- Bármit kipróbálnék veled élesben, Lex... - súgtam az ajkára két csók közt. Már kezdtem volna belemelegedni a dolgokba, amikor a tűzhelyen beállított óra éles hanggal jelezte, hogy elkészült a vacsoránk. - Khm, megterítek, amíg te elpakolod a ruháid, rendben? Még úgyis hűlnie kellene.
- Nem fogsz békénhagyni ezzel a ruha elpakolással, ugye? Bármennyire is nincs kedvem hozzá.
- Szerintem ess csak túl rajta. 10 perc. Felesleges húzni az időt.
- Köszönöm a tanácsot professzor úr... - mondta szemtelenül és egy nyelvnyújtás kíséretében nagy dérrel-dúrral bevonult a hálószobába. Kevesebb, mint 10 perc múlva ugyanekkora lendülettel vágódott ki az asztal mellé. - Most már vacsorázhatok végre? Máskor annyira fontos, hogy egyek, de amikor éhen veszek, akkor hülye ruhákat kell pakolnom... - puffogott tovább, miközben szedett nekem és magának is az ételből.
- Ha csak fele ennyire finom az étel is, mint amennyire impulzîv vagy ma, Édesem, akkor ma nem fekszem le éhesen. - nevettem rá.
Megforgatta a szemét, de nem válaszolt, hanem enni kezdett és valóban evett, nem csak turkálta az ételt meg szenvedett felette, hanem evett és ezt annyira jó volt látni, hogy sokáig csak néztem.
- Nem kóstolod meg? Nem vagy még éhes?
- De, bocsánat, csak néztem, hogy eszel végre.
- Mondtam, hogy amikor éhes vagyok, eszek. Fölösleges piszkálni vele.
- Ok-ok, ma már inkább csendben maradok. - válaszoltam viccesen.

      Alexis főztje isteni volt. Az ízek és a színek harmonizáltak egymással, nyilván kellőképpen kimerítette az egészséges táplálkozást is. Az evés felénél eszembe jutott, hogy nagyon illene hozzá egy pohár száraz fehérbor is. Az órára néztem és úgy döntöttem még belefér. Nem tudom mikor akar lefeküdni, de a gyógyszert előtte kell bevenni fél órával, szóval egy kis bor addigra bőven felszívódik.
- Mit ünneplünk? - kérdezte meglepődve, amikor meglátta a boros poharakat.
- Az isteni vacsoránkat. De csak az íze miatt, egy picit, mert nagyon passzolna hozzá. - magyaráztam, miközben kitöltöttem a bort. - Tényleg nagyon fenséges volt, köszönöm, hogy főztél nekem és még hús is volt benne.
- Szerintem ez alap. Mármint, neked nem kell vegának lenned, azért mert én nem eszem húst és fordítva is így. De attól még semmibe sem telik megsütnöm neked pár szelet húst, Leahnak is megcsinálom. - magyarázta mosolyogva. - Finom a bor, tényleg passzolt a vacsihoz. - tette hozzá még és befejezte az evést.
- Köszönöm a vacsorát. - tettem le én is az evőeszközt, miután lenyeltem a falatot. Még egy ideig vizslattuk egymás arcát, láttam, hogy valamit mondana, mert többször elkezdte, de félbe is hagyta. Végül felpattant és elkezdte leszedni az asztalt. - Elmegyek zuhanyozni, Szépségem. - suttogtam mögé lépve a fülébe és nyakát néhány nedves csókkal borítottam be. Halkan sóhajtott egyet és megállt két mozdulat közt, hogy kiélvezhesse az érintésem. Ujjaimat végighúztam a gerince mentén, mire megremegett. Mivel láttam, hogy mindezek után nem adja jelét annak, hogy csatlakozna hozzám, így a fürdőszoba felé vettem az irányt.

**********
Utólag is bocsánat a fejezet minősége miatt, tudom, ez most nagyon "limonádé" lett, kis könnyed, de néha ilyen is kell. 😍 Azért remélem nektek is tetszett!
Köszönöm, ha itt vagy és olvasol! Hálás vagyok minden véleményért, szavazatért, listázásért! ❤️