𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Seumul

Este felé ébredtem csak fel.

Már mindenhol sötét volt. Jungkook még javában aludt. Látszott rajta, hogy megviselték a történtek. De hát nem minden nap kerülünk ilyen helyzetbe, az is igaz.

Felültem, majd egy különös zajra lettem figyelmes.

Mintha... valaki lépkedne a folyóson. Vagy inkább valami? Nem tudom.

Egyből elkapott a félelem... Nagyon.. Kookot nem kelthetem fel, mert még járni is alig tud.

Viszont erősnek kell lennem. Ő is ugyan ezt tenné értem. Most rajtam van a sor.

Felkaptam a pisztolyt, csakhogy sokra nem mentem volna vele, mert kifogyott a töltény belőle.

Jungkooknál biztos van még. Csak nem volt olyan hülye, hogy fegyvert hozott, de töltényt már nem.

A kabát zsebében néztem meg először, és tényleg volt ott.
Okos gyerek. Tudtam én, hogy van nála.

Odasétáltam az ajtó elé, aztán csak hallgatóztam egy kis ideig.

Amúgy lehet kéne valami villanyt kapcsolni, mert nem látok nagyon semmit itt.

Vissza mentem a sarokban lévő álló lámpához.

-Csak ne kapcsolják még le a villanyt az országban... -suttogtam magam elé.

Nagy szerencsémre még az is volt, szóval akkor még van az is. Ki tudja meddig...

De akkor van téve is? Na majd megnézem azt is, de most egy nagyobb probléma is volt.

Az az ismeretlen ott a folyóson.

Megint elkezdtem hallgatózni az ajtónál és megint hallottam. Ez nem cipő hang. Szóval egy kutyalény lehet csak. Vagyis én így hívom ezeket.

Elvileg vakok, de a hallásuk kitűnő. Ezt Kook mondta.

Vajon mennyi állat lehet kint..?
Ahj... istenem, mit csináljak?

Mivan ha százan vannak kint? De mi van ha csak egy?

Na jó, nem érdekel.. kimegyek, aztán csak lövök amit meglátok. Igen, ez egy jó terv, csak borzalmasan hangzik.

Remélem Jungkook nem fog felkelni erre. Habár tuti felfog, na mindegy.

Magamhoz kaptam még elég sok töltényt. És ölésre készen álltam.

Ezt az ajtót be lehet zárni, hogy a fekete hajú tényleg biztonságban legyen?

Van rajta valamilyen zár. Mint ami a wc-ken szokott lenni. Csak elkell tekerni és pirosra vált. Csak hogy ez nem vált át semmilyen színűre sem.

Jó, nekem már úgy is mindegy. Ha meghalok, akkor meghalok, ha nem, akkor meg nem.

Micsoda optimizmus...

Tuti túl élem. Túl fogom éleni!!

Az adrenalin hasított az ereimben, már a tervem gondolatára is.
Érzem.
Nem is olyan rossz ez az érzés. Az előző gyilkosságom után, ha ezt nevezhetjük így, sem volt bűntudatom hogy elvettem egy életet. Most sem lesz.

Konkrétan kirúgtam az ajtót.
Szerintem már most felébredt a fekete hajú.

De hamar vissza is zártam, teljesen az ajtót.

Kellett egy villany kapcsoló, gyorsan.
Velem szemben pont volt is pár. Rögtön oda rohantam, és felcsaptam az összes kapcsolót, így már mindenhol világosság lett.

És csak akkor láttam meg, hogy nem is olyan vészes a helyzet. Körülbelül csak 10 ilyen cuccos állat tartózkodott itt.

Céloztam, lőttem. Céloztam és lőttem.