......
- Hazaértem!- kiáltotta egy alig 6-7 éves kislány miután hazajött az iskolából , azonban semmi választ nem kapott .
A kislány egyedül volt a lakásban és a villany sem égett , ennivaló sem volt a hűtőben. A lány a reggelire kapott alma óta nem evett egyetlen falatot sem . Pénze nem volt vásárolni, így kénytelen volt megírni a háziját míg a szüleire várt.
Néhány óra elteltével betoppantak a szülei, mikor már késő, sötét éjszaka volt . A kislány megirta minden háziját, összepakolt , felmosott, beinditotta a számítógépet, majd bekapcsolta a rádiót, hogy zenét hallgasson és az eget nézze a régi úvegablakon át . Nem voltak gazdagok , de a házban nem ez volt a legnagyobb hátrány hanem a szülők hanyagsága. Egyetlen gyermekük úgy 6 éves lehetett . Mikor a szülei hazaértek , nem üdvözölték a gyermeket , egyetlen szó nélkül léptek be a nappaliba . Apja kihúzta a rádiót , majd némán leheveredett a poros kanapéra , míg a lány ezen még sem lepődve, továbbra is bámult ki az üvegen át .
- Na mizu ? - kérdezte az apa . A lány összerezzent . Egy pillanatra azt hitte apja afelől érdeklődik , hogy ma is ő lett a legszorgosabb gyermek a napköziben, vagy hogy rögtön heten dicsérték meg a rajzát . De az apa folytatta . - Lesz sajtos makaróni ? Vagy fasírtot csináltál inkább ?
- Nem volt étel , apám .- válaszolta a lány, nulla érzelemmel a hangjában .
- Hát a pénzed hová lett ? Mi? Múltkor adtam 3 lírát? Hova tetted ?! - förmedt rá.
- Nem adott . Kenyér is 5 körül van, megnéztem . - mondta a lány az apjára nézve.
- Buta kislány! Mit akarsz még ?! A nagyravágyó mindenedet , tünés a konyhába ! - kergette meg a kislányt a seprűvel.
Az anya némán nézte , majd megszólalt .
- Nálam van 1000líra , leves lesz , veszek kaját a sarkon.- mondta , majd el is ment .
Tészta, fűszer, hagyma, hús. Azt főzzél gyerek ! De gyorsan mert apád éhes és én is !- dobta az egész szatyrot az anya a gyerek karjaiba.
A lány, mivel már ő maga is jó rég óta nem evett , igyekezett gyorsan főzni . Párszor rendesen megégette és elvágta az ujjait .
A leves tálalasra kész volt, azonban mikor a lány az asztalra vitte a levest , megbotlott a régi fapadló egy kiálló deszkájában és a szőnyegre , valamint apjára borította az ételt. A lány néhol kissé súlyosabb égési sérüléseket és zúzódásokat szerzett , míg keze több helyen erősen vérzett a kés okozta vágás és a belekerült fűszer és szennyeződések miatt .
Az apa káromkodasok közepete felált, leporolta nadrágját , majd erősen meghúzta a lány haját .
A lány szinte sosem sírt , de a testében végigfutó fájdalmat nem tudta elnyomni.
- Engedjen el ! Ez fáj! Nem direkt volt!
-Nem érdekel !Ilyen kis senkiházi megérdemli ezt! Máskor majd megtanulod nem kiborítani a drága ételt! Azt hiszed a pénz a fán terem? - emelte fel az apa a lányt, hogy a lábai ne érjék a földet .
- Sajnálom! Asszony ! Verje meg a kölköt!
Hagyjad már a gyereket! Majd legközelebb ő mos !
- Mert?! Eddig nem így volt ?!
-De!-nevetett az anyja . Nincs vacsora neki, és az udvaron alszik ! Jó?- kérdezte az anya .
Verd meg ! - mondta miközben az apa úgy is tett .
- Utcán ! És csak pizsama semmi más nem, hagy tanulja meg. Mi meg megesszük ami benne maradt , azt rendelünk sudhit még.- mondta az apja.
Aznap esett az eső , de a kislány valóban a járdán aludt el ...
Álmában mindig egy mesebeli helyet látott, és szülőket , akik imádták őt. Valamiért ez valóságnak tűnt, nem álomnak .
Kelj már fel te szerencsétlen!- jött ki az utcára az anya majd erősen belerugott a kislányba .- Mennyél be apád akar!
A kislány besétál az ajtón ,ajd apját látja irodai papírral a kezében . Legalábbis valami munkaügy.
-Az mi?
-Ne csinálj úgy mintha nem tudnád! Mik ezek a ronda kriksz-krakszok? Tönkretetted a munkás papírokat!
Ezek rajzok! Mostanában megtetszett a művészet! - válaszolta álmosan.
- Majd adok én neked olyan műveszit! Te bankár leszel , mit érdekel ez ! És tönkretettél minket! Az átkozott zsírkrétáid ? A suliból loptad azt a vackot ?! Na idefigyelj ! Még egy ilyen és kidoblak , azt csinálsz amit akarsz de nálam nem maradsz ! - mondta az apa, a lány összes,egyetlen fekete , kopott , félbetört zsírkrétát , amit egy tanár megengedett hogy elvigye ( kinek is kell az ) , a kukába vágta, csakúgy az összes rajzát , mely a lányt és képzeletbeli , törődő szüleit ábrázolta .
A kislány alt közepén, két copfba fogott szőke , rövid haja a képen szürke volt , mellette angyalkakènt megjelenített anyukája és szuperhős apukája kezét fogta, háttérben egy palotával. A másik kép egy egy emberi szívet és egy tollat ábrázolt , mert a gyermek azt szerette volna , hogy ha felnő szabadon szárnyaljon a fantáziája és hogy mások életén változtathasson.Egyszer karácsony közeledett , hideg volt . Bár hozzájuk nem látogattak rokonok , mert nem is voltak , a szülők elvarták a 12 fogásos menüt a kis Reyhantól , mint minden évben, egészen már 2-3 éves kora óta . Reyhan visszaemlékszik 2 éves korára. Járni is alig tudott , beszélni is csak 3 mondatot. Nagyon megbüntették , mert salátát és egy távoli falulakó idős nénitől kapott friss gyümölcslevest , valamint olcsó zabkekszet tálalt fel nekik . Visszaemlékezett, ahogy a helyi újsághordó , aki azóta már elköltözött , segítségét kérte. Alig beszélt, de megkérte hogy vigye le a piachoz . Pici volt még , de emlékezett rá hogy a néni gyakra jart az óvoda közelébe az unokajaval és a piacnal lakott . Mindig kedves volt , és gyümölccsel kínálta az egész csoportot .
- Szia ! Segít nekem! Gurulj velem piachoz bicikli , megyek veled piac kérni... aztán ott lila ház dingdong néni jó , néni kér enni karácsonyhoz.- emlékezett szóról szóra . Persze a szüleir nem hatotta meg , hogy 2 éves kislányuk hálóingben , biciklin és totyogva kéri meg a helyi lakost , hogy nyújtson neki egy kis maradék élelmiszert, vagy hogy könyörgött a boltosnak 2 darab kávés zabkekszért. Később már ő maga sütött , de sosem volt jó . Pénze alig volt, nem tudott cukorkát kívül egyéb ajandékot venni szüleinek .
De nem is ez borította ki . Ahogy nőtt rajott hogy más nem úgy el mint ő... sőt!
Látta , ahogy vidám gyerekek szüleikkel énekelnek . Ő nem akart haza menni , könnyeivel küszködve, elkepzelte álmai családját, hogy ők is ezt teszik majd . De ő nem tette , nem is a vallása miatt , hanem mert a szüleit nem érdekelte az ilyesmi .
Azonban ezúttal végleg elszakadt a cérna . A lány annyira szeretett volna már úgy élni, mint az osztalytársai ...
Apja egy apró hiba miatt száműzte otthonról és a lány úgy döntött, kockáztatva és mindent hátrahagyott világgá menekül . Futott , ameddig tudott . Szeretett futni , megszokta már . A falu apró volt , így nem meglepő hogy 20 km-es futama után azon kapta magát , hogy már legalább két falut jelző táblát hagyott maga mögött.
Kocogni kezdett , már alig bírt futni a hidegben és a hó is esni kezdett . " Ulucinar " - ált a táblán , ami alatt megpihent , levegőért kapkodott, majd tovább sétált .
Sosem járt még azon az 5 utcán kívül ahol eddig lakott, ez csak 20-30km de ő neki halvány lila gőze sem volt arról , hová keveredett. Sötét volt és elveszettnek érezte magát . Minden zárva volt . Kivéve egy helyet , ahol még az éhség és fáradság mellett is jól látható fény látszott . Elég messze volt , de erős volt a fénye. A kislány mégis úgy érezte, nem tud eljutni odáig. Megpihent , majd erőt vett magán és elvonszolra magát a deny közelébe. Ott azonban összeset. A hideg és a sírás minden formája egyszerre rázta őt ...
ESTÁS LEYENDO
A városi doktor ff - Kasaba doktoru
Aventura[sori ff] Egy kórház, telis -tele nehéz múltú egészségügyi dolgozókkal. A kórház sokaknak a második esély és egy biztonságos otthon lett ahol titkaikkal elrelytőzhetnek a nyilvánosság elől... Legalábbis ez egy jódarabig így volt ... Mígnem egyszer...
