Love at first sight I. (+18)

37. (16+)

Colin:

      Reggel a telefon ébresztőjének hangjára ébredek fel. Már elég régóta jelezhet, mert Alexis mellettem dühösen rántja a fejére a paplant és morog ki alóla.
- Zárd már le azt a szart!
Magamban nevetek rajta, és lehúzom a fejéről a paplant, majd megcsikiztem az oldalát.
- Lexi, reggel van! Tudod mit jelent ez?
- Fel kell kelni, hagyjál már még öt percet... -  nyafogott.
- Nem, Lexi, reggel van! Egész éjjel aludtunk!
- De én még akarok... - dugta be a fejét a párnája alá.
- Nem érted? Egész éjjel aludtunk és nem álmodtál rosszat! - mondtam vidáman. De úgy tűnik itt csak nekem tud reggel jó kedvem lenni. Lehúztam a fejéről a párnát és mellédőltem.
- Örülhetek ennek kicsit később? Mondjuk a reggelinél? - kérdezte két ásítás közt.
- 35 év alatt senkit nem láttam, aki ennyire utálja a reggeleket... - mosolyogtam rá, miközben megsimogattam az arcát és homlokom csókoltam. Arrébb fektettem az ágyon, hogy a feje a párnámra kerüljön és vissza takartam a paplanommal. - Fél óra múlva keltelek, Csipkerózsika. - súgtam a fülébe mielőtt kiosontam a szobából.

     Reggelire omlettet készítettem, lefőztem egy nagy adag kávét és rendszereztem a mai egyetemi dolgaimat a táskámban. Elég régen tartottam már szintaxis első kurzusokat, úgyhogy még átolvastam a kávé mellett a kollégám diáit is. Éppen felpillantottam, amikor láttam, hogy Lexi botorkál kifelé a szobából és vetődik mellém.
- Van még kávé, ugye? - sóhajtott a bögrémre pillantva.
- Egy kancsóval, Szerelmem. - mosolyogtam rá, majd folytattam az olvasást. Pár perccel később Lexi szorosan mellém állt és karjaival átkulcsolta a nyakam.
- Mivel hamarabb felkeltem, mint ahogy ébresztettél, van még néhány percünk összebújni az ágyban? - kérdezte szemtelenül. A jegyzeteket magam elé hajítottam és felkaptam Lexit a vállamra. Teste olyan könnyű volt, mint egy tollpihe.
- Tegyél le!!! - visította. - Úgy gondoltam a lábamon megyek be.
- Így gyorsabb volt. - tettem le az ágyba finoman és mellé is bújtam. Kezeimmel szorosan magamhoz húztam a csípőjét fogvatartva, lábaink is összegabalyodtak és forró csókban forrtunk össze. Kissé feltűrtem a pólóját és hasát simogattam. Centimétrerenként araszoltam felfelé. - Spongyabob nem is tudja mennyire szerencsés... - nyögtem bele a csókunkba.
- Ó, valóban? Szerintem valaki nála is szerencsésebb. - mondta pimaszul és már csak azt fogtam fel, hogy repül a pólója a szoba sarka felé. Vakítóan kék szemével komiszul nézett rám. - Kissé túlöltözött vagy, nem?
- Úgy gondolod? - kérdeztem vissza, miközben néhány nedves csókot adtam a melleire.
- Az igazságosság jegyében le kellene venned a felsőd. - suttogta a hajamba, miközben én még mindig a mellkasát csókolgattam, éreztem, hogy a pólóm szegélyét felfelé húzza.
- Nem tudom mire készülsz és hogy az biztosan jó ötlet-e úgy, hogy pontosan tudod, hogy fél napot össze leszünk zárva egy terembe legalább 30 másik emberrel. - mormoltam bele a csókunkba, miután a felsőm a padlón landolt. Kezemmel lefogtam összekulcsolt kezeit a feje fölött és nyelvem hegyét végighúztam fülcimpájától a kulcscsontjáig. Hangosan felsóhajtott és a hajambatúrt. Kezeit a hátamra vezette és miközben csókolgattam, körmeit gyengéden a hátamba vájta. És ekkor éreztem, hogy gyorsan be kell fejezni, amit csinálunk, mert egyre nehezebben parancsoltam magamnak, ráadásul idő szűkében is voltunk így reggel. Egy utolsó érzelmes csókot váltottunk, majd nagyon nehezen, de elváltam ajkaitól. Próbáltam gyorsan rendezni a lélegzetvételeim. - Le kell, hogy lombozzalak, de el fogunk késni, bármennyire is szeretném ezt folytatni inkább veled. Öltözzünk fel és menjünk.
- Ahhh, bárcsak lenne még időnk... - motyogta, miközben csigalassan kikelt az ágyból.
- Te ráérsz az előadás elejére is beérni, de nekem még dolgom van bent előtte, szóval kivételesen nem tudlak elvinni.
- Nem gond, majd kiveszek egy rollert. - mondta mosolyogva, miközben a ruhái közt válogatott. - Becsatolnád, kérlek? - lépett elém egy csipkés melltartóval, majd megfordult és haját elsöpörve az útból hátranézett.
- Ma reggel a szokásosnál is pimaszabb vagy... - motyogtam, miközben becsatoltam a fehérneműjét és gyorsan végigcsókoltam a vállán. - Egész nap erre fogok gondolni estig...
- Úgy érted holnap estig, akkor találkozunk újra. - mosolygott rám nagyon-nagyon játékosan. Tudtam, hogy direkt húzza az agyamat, de hagytam magam csőbehúzni, mert annyira édes volt és végre nem volt annyira szégyenlős és gátlásos mellettem. - Ma este Leah-val leszek, holnap pedig Micheal gyerekeivel programozol.
- És te is, vagy nem?
- De, ha nem zavarok. This is a family show. Or is it? - idézte viccesen kedvenc énekese sorait.
- És te is a család tagja vagy. A barátnőm határozottan családtag. - mondtam gyorsan, miközben a fiókból elővettem a lakásom tartalék kulcsát. - Lexi, ez a tiéd. Majd zárj be reggel és bármikor használd, mintha a saját lakásod lenne. - adtam a kezèbe és szorítottam rá a kezem az övére. Tudtam, hogy ez mindkettőnk számára nagy lépés. Neki azért, mert ez az első, nekem pedig azért mert újra megbízok valakiben és szerelmes vagyok. - Mennem kell, Lex, találkozunk az előadáson! - csókoltam meg gyorsan, mielőtt bármit is mondhatott volna és elrohantam az összes cuccommal együtt.