Hűvös téli nap volt a tavi nyulak szigetén, sűrűn esett a hó és a kis nyulak kitörő örömmel készültek a karácsonyra.
Élt ezen a szigeten egy goromba öreg nyúl, akinek a szeméből kiveszett az életszeretet, bundája mind közül a legsötétebb volt, mindenben a hibát látta, és szíve leghőbb vágya szerint az összes kisnyulat egy másik szigetre száműzte volna.
Karácsony napjára a goromba öreg nyúl szállást foglalt egy közeli hotelbe a teljes csend és nyugalom érdekében, hogy kipihenje a folyton buzgó kisnyulakat. Ezt a hotelt hozzá hasonló fáradt, idős nyulaknak találták ki. A termálfürdő és a bingó estek remek választás a korosztályának.
A hotel portása régen még öreg Béla bácsi volt, aki fiatal korukban közeli kapcsolatot ápolt a goromba öreg nyúllal, de mára már nem tartják egymással a kapcsolatot. Az új portás öreg Béla bácsi unokája, Károly.
Amikor a goromba öreg nyúl belép a hotelbe meglepetten tapasztalja, hogy a portás már nem a régi cimborája. Ettől a felismeréstől még a maradék jó kedve is elszáll, és a szokottnál is gorombábban üdvözli az új portást.
- Hát maga meg ki a fene? - kérdezi mogorván a goromba öreg nyúl.
- Jó napot! Károly vagyok, a portás. Segíthetek valamiben? - kérdezte segítőkészen.
- Amikor évekkel ezelőtt itt jártam még nem maga volt a portán, hanem a régi cimborám Béla. Mi lett vele? - érdeklődött.
- Ő a nagyapám, én vettem át a helyét, mert tavaly nyugdíjba vonult. - válaszolta.
- Ó, hát ezesetben üdvözöllek! Sándor vagyok, de jó öregapád csak Sanyinak hívott. Szeretném tisztázni, hogy te nem hívhatsz így. A helyes megnevezésem a Sándor bácsi. - utasítgatta a goromba öreg nyúl.
- Értettem Sándor bácsi! - helyeselt a portás. - A szobája a 66-os a 6. emeleten. Itt a kulcsa, és ha bármiben a segítségére lehetek a portán megtalál.
- Rendes tőled kisöreg, de nem lesz szükségem ilyen kis nyúlbicebócák segítségére, mint amilyen te vagy. - ezt kimondván hátat fordított és felbaktatott a lépcsőn a szobájába. Ahogy belépett az ajtón fülsüketítő csend fogadta. Olyan régen várta már ezt a pillanatot, hogy csak ült és hallgatta a csendet. Eleinte mindennél jobban élvezte, azt gondolta bárcsak örökké itt maradhatna a csendben, de pár óra eltelte után a goromba öreg nyúlnak honvágya lett. Nem volt az ágyának olyan kényelme, mint a sajátjának, nem volt a székeknek karfája, nem volt az ablakokon függöny, és az otthoni konyha ízeit sem élvezhette.
Lement a portára hátha tud beszélni régi barátjával pár szót. Azt tervezte megkéri a portástkölyköt, hogy hívja oda az öregapját és az öreg Bélával majd elbeszélgetnek az életükről.
- Jó estét Sándor bácsi! Mi szél hozta? Valami nincs rendben a szobájával? - érdeklődött enyhe aggodalommal a portás.
- Attól eltekintve, hogy nincs függöny, a székeken karfa, az ágyban dupla matrac és drága megboldogult Marikám főztje, minden rendben van. De nem is ezért jöttem. Nagyapád nincs a közelben? Beszélni szeretnék vele.
- Sándor bácsi... maga nem tudja?
- Mit? Ne szórakozz velem! Mond már!
- Sajnálom, de nagyapám fél évvel ezelőtt elhunyt. - a portás szeméből kicsordul egy könnycsepp.
- Isten nyugosztalja! Hogy történt?
- Álmában távozott el közülünk.
- Szegény öreg. Őszinte részvétem Karcsikám!
- Köszönöm Sándor bácsi.
- Most mi tévő legyek? - mormolja az orra alatt a goromba öreg nyúl. - Kivel beszéljek?
A portásfiú akaratlanul is meghallotta Sándor bácsi levegőbe mondott kérdéseit.
- Bár nem ismerjük egymást Sándor bácsival, de ha gondolja nekem is kiöntheti a szívét.
- Egy ilyen taknyos orrúnak? Nem tudsz te semmit az életről! Ott van még a tojáshéj a valagadon!
- Fiatal vagy és tapasztalatlan, de jó hallgatóság tudok lenni. Senki se születik bölcsnek. Tudni kell kérdezni. Mi nyomja a szívét Sándor bácsinak?
- Egye meg a rosseb elmondom. Hiányzik a pörkölt nokedlivel! Tudod kölök nincs fogható az otthoni ízekhez.
- Hogyne tudnám, öreganyám vasárnapi ebédje felülmúlhatatlan.
- Na, látod fiam, nem is vagy te olyan elmeroggyant, mint amilyennek tűnsz.
- Hát köszönöm... azt hiszem.
- Meg aztán ott van az ágy. - kezdett bele a goromba öreg nyúl.
- Mi a baj az ággyal? - érdeklődik a portás.
- Édesöcsém, nincs meg az a kényelme, mint a sajátomnak a toll párnáimmal, amit még édesanyám varrt annak idején. Abba belefekszel és már alszol is. De ezekbe hiába forgolódsz, nem jön álom a szemedre.
- Megértem ha hazavágyik Sándor bácsi. Nincs is jobb annál, mint amikor családi körben ünnepeljük a karácsonyt az otthonunkban.
- Hazavágyik a fene! Nem hiányzik nekem az a sok zajongó falubeli kisnyúl. Nincs tőlük egy perc nyugtom se.
- Magának nincsenek gyerekei? Vagy miért utálja ennyire a fiatalokat?
A goromba öreg nyúl egy pillanatra meghökkent, és eltűnődött, hogy elmesélje-e családja titkát.
- Volt egy fiam... - kezdte Sándor bácsi majd drámai szünetet tartott. - Krisztiánnak hívták. Nagyon eleven gyerek volt, folyton elszökött otthonról, gyakran kapták rajta, hogy a szigetet körül ölelő tóban úszkál. Egyik ilyen napon, mikor bement a vízbe - Sándor bácsi szipog egyet, majd letörli a szeméből kibuggyani készülő könnyet. - pont észre vettem, hogy a tóban fürdőzik. Szóltam neki, hogy jöjjön ki a partra, mert nem tudhatjuk mik élnek a tó mélyén... - Sándor bácsi arcán legördül egy könnycsepp - ekkor jött egy nagyobb hullám és elsodorta szegény fiam.
Sándor bácsi zokogásban tör ki. Fia elvesztését borzalmasan nehezen élte meg és a tragédia óta nem is beszélt róla.
- Őszinte részvétem Sándor bácsi. Szívből sajnálom, hogy elvesztette a fiát.
- Végignéztem ahogy meghalt. - tört ki belőle. - Segítségért kiabált és én nem tudtam neki segíteni. Emiatt örökre gyötörni fog a bűntudat. És a kérdésére, hogy miért utálom a gyerekeket a válaszom, hogy a fiamra emlékeztetnek.
A portás szóhoz sem jutott. Kijött a porta mögül és szorosan átölelte a zokogó Sándor bácsit. Amikor az öreg nyúl sírása alább hagyott a portásfiú felajánlotta Sándor bácsinak, hogy töltség együtt a karácsonyt, és az öreg nyúl vonakodva, de beleegyezett.
Másnak karácsony reggel Károly, a portás a szobaszervízzel reggelit küldött Sándor bácsinak. Mindenféle finom falatot készíttetett neki, alig fért rá a zsúrkocsira.
Sándor bácsi a remgeteg ínycsiklandó étel láttán meglepetten, hosszú idő óta először mosollyal az arcán kelt ki az ágyból. Miután jól lakott lement a portára és megköszönte a mennyei reggelit. A nap további részében a portás családjával ünnepeltek. Körbeállták a karácsonyfát, karácsonyi dalokat énekeltek és töménytelen mennyiségben bejglit ettek.
A goromba öreg nyúlnak a családias környezet és a rengeteg iránta táplált törődés következtében meglágyult a szíve a nyúltársai iránt. Ezután Sándor bácsi már nem volt goromba öreg nyúl csak egy egyszerű öreg nyúl.
