Gyorsuló szívek

5. rész

Felébredtem é§ minden gól feketeseg g  volt körülöttem. Körbe néztem és annyit láttam hogy a telefonommal a kezemben aludtam el azon a sziklán ahol még délután vtam. Csak éppenséggel be voltam takarva. Ki takart be? En egyedul jöttem ide. ..

Felülök és realiseálom hogy este van!!!!!!!! Remélem nem hagytak itt apuék!!!

Fel patanok majdnem leesek a szikláróol es megbotlok abban az anyagban ami...... vitorla.

Azonnal elborult az atyám hát én ezt nembiszem el. Mondom magamban. Tehát nemcsak én talatam meg ezt  helyet. Csodálatos! Remélem nem torolkodotak szét ezek a ovódások. Hol vannak!?

Außerdem
Azt nem értem hogy akkor mi történt miért nem ebresztettek fel. Ha most itt hagytak...

Lefutottam a partra es látom  hogy nincs ott senki és semmim . Nagyon ideges lettem hogy ezeke komolyan nem vették észre hogy én nem vagyok ott miközben én vagyok ap szeme fénye!

Lehet apának nem kell meleg gyermek.

De ha tényleg így gondolkodik akkor nekem sem kell ilyen apa.

Nagyon mérges lettem

És szomorú.

Annyira hogy le rigytam a földre és zokogni kezdtem:most mit tegyek? Hova menjek?

A telefonomért nyúl tanösvény és a kontaktok között kezdtem kutakodni... kit hívják kit hívjak kit hivjak...

De akkor a könnyeim befolytak a tekefomom töltő lyukába és azonnal sziklákat kezdett szórni magatol és ugy megijedtem, hogy 3 métert ugrottam hátra, a telefonom a hím okban Lando lt . Erre csak meg jobban folyni kezdtek a könnyeim de a homok szerencsére eloltotta tűzet.

Odamentem és láttam hogy a telefonom teljesen meghibasodott. Még jobban zokogni kezdtem mert fogalmam sincs hogy mit tehetnék, így már senkit sem érek el és senki nincs a közelben mivel ez egy elhagyatott partszakasz.

Le haveredtem a homokba és sírtam. Minden reményem elveszett. Nincs nálam semmi amivel sos-ért kíalthatnék.

Magamra térítettem a vitorlát hát legalább ez volt nekem most kivételesen jól jött. Zokogtam és zokogtam hogy mitévő legyek ez nem állapot én nekem fontos teendeőim vannak! Miért csinálja ezt velem a sors már teljesen elveszett minden reményem.

Lewisra gondolok. Ő az egyetlen akitől jol tudom érezni magam. Még akkor is ha ø nem szeret engem. Itt fekszem egyedül és azon gondolkozom bár velem lenne. Akkor tudnám hogy nincs semmi baj. A meleg mosolyától mindjárt jobban érezném magam és nem fáznék a sós tengeri levegőben a 40 fokban.

A percek csak teltek debórákká lassultak amíg én a tengert bámultam. Így telt el jópár óra amit én éveknek fogtam fel. Közben végig gondoltam az életem. ZTAN EGYSZER CSAK

Megpillantottam valamit. Egy fénycsóvát láttam közeledni. Jann! Biztosman a rescue csapatom.

A fény csak közeledett mint az a fény az slagút végén.

Egy jecki volt az. És egy ember ült rajta. Mondjuk még jo hogy nem a macskám Jimmy és Sassy mert ők utálják a vizet xD

Amikor kikötött. Hát én nem hittem a szemeimnek.

Mintha egy álomból lépett volna ki. Az álmomból.

Lewis? De ő mit keresne itt?

Azonban nem volt diőm gondolkodni mert már nyújtotta a kezét felém és megszólított.

- Hali Max! Jöttelek megmenteni - mondta vidáman, a világ legszebb mosolyával.

Én meg csak álltam ott fel sem fogva mi van.

De a szívem azonnal Lewis keze felé húzott. Nem is kérdeztem semmit csak letöröltem a könnyeim es mentem.

- Sssszia, Lewis! Mi járatban errefelé? - próbáltam normálisan megszólalni de úgy hangzottam mint egy harsona.

- Az öcséd, Deni mondta, hogy itt vagy és jöjjek el érted. - kacsintott és én azt hittem elajulok. Már megint.

- Úristen, nagyon köszönöm Lewis. - és akkor megragadtam a kezét és felpatantam mögé a vízi járműre.

De akkor. Át kellett karolnom Lewis még nálam is izmosabb basát. Nem akartam de. Közben nagyon meg akartam érinteni a bőrét mert eddinsosem volt lehetőségem. Rá.

Szóval odáerintettem az ujjaim és Lewis rám mosolyogott. Én pedig várvörösre változtam, mint egy hímes tojás. Szedultem és a pikk Lando k a gyomromban életre keltek. Mi pedig elindultunk.

- Semmiség amúgy, Max. - mondta Lewis az út kő

Ekkor eszembe jutott valami. Nem válaszoltam az üzenetére! Jaj ne, pedig elmeséltem volna hogy azt álmodtam hogy vele csokolozom.
Vagyis nem!!!!!

- Jesszus, Lewis, ne haragudj, hogy... hogy... nem... válaszoltam! - a gondolattól a pillangóim el akartak szabadulni. - Elaludtam...

- Haha semmi baj.. Dennis mondta hogy mi van veled.

- Mi?????????????? - kérdeztem nagy hűhó val.

- Hogy elaludtál, mi mást kellett volna elmondania?

- Ja semmi...

- Maaax, valamit rejtegetsz! - nevetett Lewis. Ez az édes nevetés... mint egy csecsmő kacaja.

- Nem én nem... - és akkor én is elkezdtem mosolyogni. Lewisszal mindjárt jobb lett a kedvem és az eletem. Ez egy csoda. Lewis egy csorda.

Egymásra mosolyogtunk és sokat nevettunk. De kakkor meg pillantottam a távolban a jachtunkat. Ott volt rajta Apa, Dennys És Emil meg a többiek.

Hirtelen nagyon elszomorodtam. Annyira jó volt Leiwssal lenni egy kicsit. Még sosem ereztem magam ennyire jól mint vele. És úgy tűnik mégsem utál mint hittem. Ez már pozitív. De apa hogy hagyhatta hogy Lewis jöjjönlel értem?

Nem értettem. De már késő volt ugyanis Lewis megérkezett a hajó mellé.

- Nagyon szépen köszönöm - mondtam miközben másztam fel a létrán a hajóra.

- Igazán nincs mit Max. Majd találkozunk Zandvortban - és megint kacsintott. Hát én elolvadok...

- Igen, ott tali - mosolyogtam én is majd integettem.

- Szia Max! - köszönt majd elszáguldott. Kár hogy mercivel nem tud így száguldozni akkor nagyon boldog lennék.

De így is az vagyok. Lewis hazahozott. Lewis talán bír engem. El sem hiszem!!! Ez életem legjobb napja.

- MAX!!!!

- Apa...

Apa futtot felém tárt karókkal és akkor megölelt. Nem értettem de a mosoly ott volt végig az arcomon.

Dennis is becsatlakozott az ölelésbe. Így voltunk mi egy boldog család. De mi az ölelés trágya?

- Srácok mi ez az egész?

- Te gyerek ez a Hamilton nem is olyan rossz pasi! - mondta Apámsergio

Mi történik? Álmodom? Ez az egész nap egy álom! Apa elismerte hogy életem szerelme egy jó ember!

- Tényleg nem az, apa! - mondom nevetve. Dennis kacsingat rám mint egy hülye
.mindjsrt leutom.

- Jól van fiam végre itt vagy nagyon aggódtunk de ez a Lewis megmentette az életed! Halas lehetsz neki.

- Igen igen de én már éhes vagyok gyertek menjünk Enni. - Mondja Dennis és akkor kigáncsolja Emilt aki sírni kezd.

- Ha ha! Ti olyan buták vagytok - rázom a fejem de nem érdekel ki mennyire hülye mert Lewis Hamilton megmentette az életem.