Love at first sight I. (+18)

39.

Colin:

Péntek esténként Micheal-lel beülünk egy italra a kedvenc helyünkre, amikor éppen nem ügyel vagy helyettesít vagy nem vele vannak a gyerekek. Mivel a srácok holnap velem és Lexivel lesznek, neki adjuk őket át munka után, neki most a vasárnap jutott, így most is egy nyugodt asztalnál ültünk le egy-egy korsó sörrel. Sok mindenről beszélgettünk, persze szóba jött Alexis és Leah is. Erősen faggatózott, hogy milyen is Leah, de Alexis a lelkemre kötötte, hogy ne áruljak el semmit, bízzunk az első találkozásban, ne legyen az, hogy elképzel valakit és aztán nem olyan lesz. A magam részéről ezt sziruptól csöpögően romantikusnak találtam, de ezen ne múljon a boldogsága. Éppen Micheal mesélt egy a kórházban történt műtétről, amikor a telefonom képernyője felvillant mellettem. Gyorsan rányomtam az üzenetre és azzal a lendülettel sikerült félrenyelnem a számban tartott sós mogyorót. Iszonyatos köhögési roham jött rám, konkrétan azt éreztem, hogy fogy a levegő és meg fogok fulladni. Micheal azonnal ütni kezdte a hátamat és éreztem, hogy a mogyoró távozik a légcsövemből.
- Ne, hozok vizet, várj. - mondta gyorsan a testvérem és azonnal a pult felé indult.
- Kössz. - hörögtem reszelős hangon.
- Lassan, kortyonként. - adta a kezembe az üveget. - Valami baj van Alexissel?
- Szerencsére nem. Gondolom csak meg akartak viccelni.
- Ilyen humorérzékkel inkább ne viccelődjön. - nevetett Micheal.

Kissé remegő kézzel oldottam fel újra a képernyőt, hogy újra megnézzem azt a képet és válaszolhassak neki. Amikor újra megnyitottam a beszélgetésünket és jobban megnéztem a képet még a levegőt is elfelejtettem kifújni. Mintha nem is Alexist láttam volna a képen. Mármint természetesen felismertem, hogy az ő teste, de egészen másképp nézett ki nem hülye Snoopy-s bugyiban, hanem egy csábító fehérneműben.
- Ez tuti Leah ötlete volt... - motyogtam magam elé, miközben pötyögtem a választ.

"Ha Micheal nem lenne velem egy sós mogyoró áldozata lettem volna. Félrenyeltem. Mondd, hogy megvetted..."

- Naaa, mi van? Mondd már! - jött izgalomba Micheal.
- Nem ítélkezel és senkinek nem beszélsz róla. - mondtam gyorsan és elétoltam a telefont egy pillanatra.
- A strandon még ennél is többet látnék belőle, nyugi. De amúgy, uhh. Szóval kettejük közül Leah a rossz lány? - kacsintott rám.
- Nem tudom, annyira nem ismerem. Párszor találkoztunk futólag. Alexis és ő nagyon össze vannak nőve. Nagyon csinos és biztos, hogy van tapasztalata a férfiakkal. - tártam szét a kezem. - Amúgy nagyon kedves és okos is, történelmet hallgat.
- Ez eddig jól hangzik. Félre ne értsd, nagyon becsülöm Alexist, hogy ennyire kitartó volt vagy pedig ennyire romantikus alkat, de nincs kedvem egy szűz lánnyal fél évet várni bármire. Minden tiszteletem a tiéd, öcskös.
- Figyelj, van ennek varázsa. Gondold el, még nincs beszennyezve azzal a tudata, hogy másnak hogy szerezzen örömöt, más mit szeret. Csak az érdekli, hogy nekem hogy járjon a kedvemben és iszonyatosan szexi, hogy konkrétan mindent tőlem tanul meg. Olyan, mint egy angyal... - magyaráztam elfúló hangon.
- Te szerelmes vagy! - vigyorgott rám mindent tudóan.
- Nem. Még nem. - tiltakoztam, de közben tudtam, hogy nem mondok igazat.
- De, de. Ismerlek. Te szerelmes vagy, Öcsi.
- Fogd be!. - temettem az arcomat a kezeimbe.
- És mi van Che...?
- Semmi. - szakítottam azonnal félbe, amikor a neve első szótagját meghallottam. - Hallani sem akarok róla.
- Nem bújkálhatsz örökké. Christiana is mondta, hogy folyton keresi őt. Nem fogjuk tudni a végtelenségig feltartani, hogy idejöjjön. Ebből még nagy baj lesz és ne miatta veszítsd el Alexist.
- Tudom. Tudom, hogy szarul intézem, de egyszerűen még mindig annyira dühös vagyok rá, hogy nem tudok józanul gondolkodni ezen az ügyön. És Alexis minden nehézség ellenére annyira tökéletes...
- Értem, csak azt mondom, hogy jobb lenne, ha előbb tudná meg a múltad ezt a részét, mint utóbb. - mondta és kiitta az utolsó korty sörét is.
- Megyünk? Holnap biztos lefárasztanak minket a gyerekek. - mosolyogtam és én is elfogyasztottam a maradék sörömet.
- Az tuti. Sophie mostanában elég hisztis, Lou pedig állandóan duzzog valamin. Az anyjuk szerint csak velem, mert mindent rájuk hagyok... - magyarázta már kifelé menet.
- Majd meglátjuk holnap mit alakítunk Lexivel. Szerintem mi fáradtabbak leszünk a nap végére. - nevettem el magam már előre látva a holnap napunkat.
- Mit fogtok csinálni? - érdeklődött a bátyám.
- Az titok, azt szeretném, ha ők mesélnék majd el. De nagyon fogunk rájuk vigyázni, nyugi.
- Ja tudom, csak érdekelt. De majd elmesélik holnap este. - mondta mosolyogva. - Na gyere, Öcsi, hazadoblak.
- Legszívesebben Alexishez mennék... - sóhajtottam.
- Nem, nem, nem, majd reggel találkoztok. Ő most barátnőzik és nem vagy 15 éves, hogy állandóan a nyakán lógj. Hagyj teret neki.
- Blabla. Tudom. Csak hiányzik.
- Nagyon nyakig vagytok benne, mindketten. Tényleg, mi van a gyógyszerrel?
- Aludtunk éjjel. Kiütötte. Semmi gáz nem volt. De nem fog erre rászokni és aztán csak így aludni nyugodtan? - kérdeztem aggodalmasan.
- Á, megnéztem, nagyon mini adag és beszéltem a pszichológussal, azt mondta jövő héten megpróbálják, hogy 3 napot szedi, 3 napot kihagy, hogy mennyire térnek vissza az álmok. A kialvatlanság magában is generálhat ilyet főleg trauma utàn. Szóval próbálják majd többször ritkítani, elhagyni. De tényleg pici adag, szóval nem lesz altató függő.
- Jó, ez abszolút biztató. Amúgy annyira jó volt nyugodtan aludni. Iszonyatosan kemény ez az éjszakai szenvedés. Rendesen érzem, hogy jól vagyok, mert éjjel jól aludtam. Kössz a fuvart tesó, holnap találkozunk! - köszöntem el tőle, mire ő is visszaintett és a lift felé vettem az irányt.

A lakásba érve láttam, hogy Alexis gyógyszere a konyhapulton van. Egyszerűen még nem szoktunk hozzá, hogy mindig magával hordja. Ránéztem az órára és láttam, hogy még csak fél 9 lesz, így gyorsan autóba ültem, hogy elvigyem neki. A tömb előtt parkolva nyugodt szívvel láttam, hogy még ég nála a lámpa, így nem késtem el. Az emeleten már lehetett hallani, hogy a lányok buliznak, mert hangosan szólt a zene, így nyugodt szívvel tenyereltem a csengőre, hogy biztosan meghallják. Pár perc múlva megjelent az ajtóban Lexi és kis híján sokkot kapott attól, hogy meglátott.
- Mi ez a hűvös fogadtatás, Szerelmem? Kit vártál? - kérdeztem viccesen.
- Te mit keresel itt? - nyögte ki zavartan. - Amúgy a pizzást. - forgatta meg a szemét.
- Bejöhetek? - kérdeztem, de amikor zártam volna magam után az ajtót, tényleg megérkezett a pizzafutár. Mielőtt Lexi fizethetett volna, gyorsan kifizettem. - A vendégeim vagytok. - nyújtottam át a pizzásdobozokat.
- Köszönjük. - mondta mosolyogva. - Már jól vagy? Nagyon félrenyeltél? - kérdezte aggódva.
- Jól, nyugi. Megmaradok. - mosolyogtam rá és közelebb húztam magamhoz a csípőjénél fogva. Szemei sugároztak a boldogságtól. - Megvetted, ugye? - súgtam a fülébe.
- Sajnos nem volt kényelmes. - sóhajtotta.
- Pedig nagyon jól állt... szerettem volna én levenni rólad. - súgtam két csók között a nyakába.
- Majd máskor. - mondta könnyedén.
- Elszóltad magad, Hercegnő. Tehát megvetted. - mosolyogtam rá.
- Bakker, tényleg. Jó, megvettem. - fogta a fejét nevetve.- Amúgy miért jöttél?
- Nálam felejtetted a gyógyszered. - mondtam kivéve a zsebemből az altatós dobozt. - Már megyek is, nem zavarok. - tettem hozzá, de ekkor betoppant Leah is.
- Ó, szia! Péntekenként pizzafutár is vagy? Ez aztán sokoldalú tehetség! - nevetett rám.
- Szia Leah! Majd a bátyámmal pimaszkodj így... - kacsintottam vissza rá, mire azonnal elhallgatott.
- Ne már, ne ijesztgesd, Micheal annyira jó fej! - korholt meg Lexi.
- Tényleg megyek, Lányok. További jó mulatást! - gyors csókkal köszöntem el Lexitől, majd hozzátettem, - Ne felejtsd el bevenni a gyógyszert. Tízre itt vagyok érted a gyerekekkel!

Ahogy kiléptem a lányok vissza is kapcsolták a zenét és hallottam, hogy fülsüketítően hangosan ordítják valamelyik Harry Styles slágert. Nyugodt szívvel indultam haza, mert tudtam, hogy Leah legalább annyira a szîvén viseli Lexi sorsát, mintha én lennék ott vele és ez nagyon megnyugtatott.

*******
Sziasztok!
Bocsánat, a mai rész ilyen kis tingli-tangli lett, de néha ilyen is kell.
Sajnos egy magánéleti válság kellős közepén vagyok, úgyhogy a sztori írása és a gyerekeim az egyetlen "safe place" az életemben jelenleg, így előfordulhat, hogy hosszabb és rövidebb részek váltakoznak, vagy sajnos csak lassabban tudok írni. Konkrétan a férjem 15 év után jelenleg ebben a pillanatban is egy másik nővel van... 💔 ez elmondhatatlanul fáj és megvisel, de Colin és Alexis szerelme egy kis színt hoz a lelkembe. 😇
Köszönöm, ha itt vagytok és olvassátok! Ha tetszett kommenteljetek, szavazzatok, írjatok véleményt nyugodtan! ❤️❤️