-Melyikünk mondja el Bloomnak?
-Hogy melyikünk?-kérdezett vissza Lloyd.-Mégis mit?
-Hát a babát.
-Te vagy az anyja. Ez ilyen női beszélgetés része, nem?
-Mi? Nem! Ez egyáltalán nem...női vagy férfi beszélgetés. Hisz mindketten a gyermekeink.
-Vállalom a kicsi Hansent, tiéd a nagy.
-Mit vállalsz a kicsi Hansennel?-tette csípőre a kezét Reese.
-Elmondom neki a nővére mennyire szart az apja szabályaira. Ígérem annyira határozott leszek hogy a pici Lloyd Hansen tudni fogja a szabályokat.
-A pici Lloyd? Lloyd mi lesz ha kislány lesz?
-Akkor úgy néz ki ügyvéd előtt kell a szabályokat lefektetnem.
-Nem bírom.-forgatta meg a szemeit Reese.
-Nézd meg most is szabadjára engedtük Bloomot. Hova lett a hatvan éves koráig nincs pasizás? Nem elég hogy pasizik még...még...még...
-Ne mond ki. Neked lesz kellemetlen.-tudta Reese mire gondol.
-Hál'Isten.
-Azt hittem este azt mondtad megbékélsz Ransommal.
-Nem mondtam hogy megteszem csak hogy megpróbálom.
-Lloyd.
-A próbálkozás igenis előny édes. Tudod mennyiszer szoktam próbálkozni az ügyfeleimnél? Egyszer sem.
-De ő nem az ügyfeled. Lehet te leszel neki az apósa.
-Ezzel az apósozással igenis az őrületbe kergettek.
-Direkt mondtam így.
-Most azt akarod én mondjam el Bloomnak hogy lesz egy kistesója?
-Ha onnan nézzük, te pakoltad belém. Tiéd a felelősség.
-Most úgy mondod mintha akkora bűn lenne hogy terhes vagy.
-Nem bűn. Csoda. De belegondolva hogy most Bloommal te ennyi idősen nem bírsz mi lesz később?
-Gyerekzár az ajtókra.
-Lloyd.
-Ne mondjuk még el akkor neki. Tartsuk titokban még egy picit. Csak....amíg meglátom Ransommal mi a helyzet.
-Mi köze van a mini Hansennek Ransomhoz?
-Ha összetörik Bloom talán a hírrel kárpótoljuk.
-Te bolond vagy.
-És okos. Szörnyen okos.
-Ezt nem mondtam.
-De gondoltad.
-Biztos hogy nem.
-Menjünk be. Nem szólunk. Aztán majd...meglátjuk úgyis mikor olyan a helyzet hogy elmondjuk neki.
-Miért érzem úgy hogy pont te nem fogsz bírni a száddal?-kérdezte mielőtt beléptek az ajtón.
-Remekül tudok titkot tartani.
-A remek szó enyhén erős. Nem tudom, biztos nem emlékszel a nyolcadik születésnapjára mikor annyira kíváncsi volt a karácsonyi ajándékára hogy te kikotyogtad neki majd mehettünk másik ajándékot nézni.
-Mint mondtam már máskor is, a lányom genetikája le se tagadhatná hogy Hansen. A vérében van a szakma.
-Istenem....-kerülte ki Lloydot ahogy benyitott a házba. A konyha felől nevetés hallatszódott. Tisztán kivehető volt hogy Bloom nevetése tölti ki a helyiség csendjét. Lloyd és Reese messzebbről figyelték Ransomot Bloommal a konyhában. Minden tiszta liszt volt. A sütihez való hozzávalók szanaszét a pulton. Reese előre várta hogy ennek a kitakarítása rá maradjon. Ransom gyengéden ölelte át Bloomot hátulról ahogy a háttérben futó zenére táncoltak. A meghitt pillanatot Lloyd torokkaparása szüntette meg.
-Apa! Anya!-kapcsolta ki gyorsan Bloom a zenét.
-Szia kicsim.-ment Reese a bárpult előtte székre.
-Anya....mi...mi történt veled?-vette észre az arcán lévő duzzanatot, a kezén lévő horzsolást. Ezek a sérülések voltak kivehetőek. Reese nem akarta hogy Bloom aggódjon.
-Mit süttök?-terelt.
-B-Browniet.-válaszolta Bloom.-De anya ez....
-Mi történt?-kérdezte aggódva Ransom.
-Semmi, ne aggódjatok. Jól aludtatok?
-Anya!
-Semmi komoly Bloom kérlek ne aggódj.-mondta kicsit ingerülten Reese.
-Anya de hisz....!
-Anyád jól van. Orvosok megvizsgálták, nem kell aggódnod.-szólt közbe Lloyd ahogy a szemét Ransomot tartotta. A kezei még mindig Bloom körül voltak.
-De apa...!
-Hallgass anyádra. Ha azt mondja nincs baj, akkor nincs baj.-Bloom Ransomra nézett.
-Azt hiszem várnunk kell még...-mondta Ransomnak.
-Várni? Mégis mivel?-kapta fel a fejét Lloyd.
-Semmi.-mondta Bloom.
-Bloom?!
-Semmi apa. Majd később. Nem hiszem hogy anyán ezek...semmik lennének.
-Pedig tényleg az.-nyugtatta tovább őt Reese.-Mivel kell várnotok?-Bloom Ransom szemeibe nézett.
-Ugye nem?!-csattant ki a kérdés Lloydból.-Ugye nem?!!-szinte kiabálta.
-Lloyd.-szólt rá Reese.
-Mi a faszommal értek rá várni?!
-Lloyd.-Reese próbálta csillapítani Lloydot.
-Apa...
-Nem! Mi a tököm érhet rá?!
-Mi...összeköltözünk.-vágta be Bloom.
-Hogy mi a szent szar?!
-Lloyd!-Reese szinte nem tudta felfogni Lloyd kiakadását. Ezt teljesen nyugton is meglehetne beszélniük.
-Hogy mi a szent szart mondtatok? Hogy te...meg ő? Mármint az én Bloomiem meg ez a seggdugasz?!
-Apa...
-Miért is akartok összeköltözni?-vágta be azonnal a kérdést.-Csak....csak...csak nem?!
-Oh istenem.-Reese tudta mire gondol.-Lloyd ne.
-Ugye nem...nem azért...azért...
-Apa...
-Mr. Hansen...
-Te felcsináltad a lányom?!
-Mi?-csattant ki a fiatalokból a kérdés.
-Nem ,,mi"?! Terhes vagy ettől a seggdugasztól?!
-Apa!
-Hol a teszt?! Azt kérdeztem hol a teszt?!-kiabálta.
-Lloyd elég!-szólt rá Reese.
-Ne most édes.-Reesere nyugodt hangon szólt. Észbe tartotta az állapotát.-Válaszolj Bloom!
-Ezt próbálnám....-kezdett bele de Lloyd a szavába vágott.
-Képes volt felcsinálni ez a srác? Mikor anyádnak szüksége van a segítségedre a kis tesóddal? Komolyan?! És...és miért pont tőle?-mutatott Ransomra.
-Nem vagyok terhes apa!-szólt végre közbe Bloom.-Miből...?-megállt.-Apa mit...? Mit mondtál az előbb?-Reese megrázta a fejét.-Kistesó? Mármint...az én...kistestvérem?
-Szenzációsan sikerült titokban tartanod.-nézett Reese Lloydra.
-Anya te....terhes vagy?-nézett az édesanyjára.
-Nagyon úgy néz ki.-mondta egy mosollyal Reese.
-Kis...kisbabátok lesz?-kérdezte újra mire Reese bólintott.-Úristen!-rohant Reesehez ahogy átölelte szorosan.-De jó! Ez szenzációs hír anyu!
-Azt hittem jobban kiakadsz.-nyomott egy puszit Bloom arcára ahogy elengedte az ölelésből.
-Kiakadni? Mindig is egy kistestvérre vágytam!-Reese Lloydra nézett aki farkasszemet játszott Ransommal. Egyetlen egy kérdése volt.
-Mit akarsz a lányomtól...?
*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*
