Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

tizenötödik

Gloria

-Szóval most együtt vagytok?- próbálta anya összerakni a képet.

-Nem.- ingattam a fejem.

-Még nem!- javított ki Charles. Apától egy kérdő pillantást kapott.- Várok a megfelelő pillanatra!- emelte fel kezeit védekeően.

-Haragszotok, hogy alapból neten már ismertük egymást?- haraptam be szám szélét, erre megéreztem Charles kezét a combomon.

-Nem örülnék neki, de most jól jött ki a lépés. Egyszer elnézem.- mosolygott anya.

-Akkor hajrá kisfiam!- csapta meg Pascale Charles vállat.- Minél előbb köszönteni szeretném Riát a családban.- elpirulva hajtottam le a fejemet.

-Mondom, hogy a megfelelő pillanatra várok.- ismételte meg önmagát.

-Te meg a várakozás...- rázta a fejét rosszallóan a Leclerc anyuka.- Két külön dolog.

-De a legjobbat szeretném Gloriának.

-Szerintem tök mindegy lenne neki, hogy hogyan kérdezed meg, hogy lesz-e a barátnőd.- vonta meg a vállát apa, és ezzel teljesen egyet is értettem de nem akartam elrontani Charles lelkesedését.

-Letudtátok már az együtt vagytok beszélgetést és jöttök végre filmezni?- robbant be a konyhába Aaron.

-Te egy kicsit nem bírod ki, hogy ne te legyél a középpontban?- húztam össze szemöldökeimet, miközben felemelkedtem a székről, amin eddig helyet foglaltam.

Aaron csak szeretet jeléül beintett és már vissza is fordult a nappaliba, ahol nem sokkal később mind körülültük a tv-t és valami családi komédiát néztünk rajta.
Őszintén nagyon nem volt hangulatom mindenkivel együtt filmet nézni, amióta abban a buliban voltunk. Akkor eldöntöttem, hogy elegem van a nagyobb társaságokból és minél inkább kimaradok belőlük.
Pár napja új év után Charles és én csak valamelyikönk szobájában feküdtünk és vagy beszélgettünk, vagy filmet néztünk. Nyugtató és édes volt az a pár nap, aztán ma anya reggel kirángatott mind a kettőnket az ágyból, és nem szórakozok, engem szó szerint ki kellett emelni az ágyból, hogy ne töltsek ott még egy napot. Nagyon közeledett az utolsó nap, így egyre nyomottabbnak éreztem magam. Charlessal akartam tölteni minden időmet, így ahova csak tudtam mentem vele. Most is a kanapé sarkába húzódtam, a fiút pedig húztam magammal, így egészen messze kerültünk a többiektől. Arthur és Carla a kanapé másik oldalán ültek, Aaron kifeküdt a szőnyegre, ami miatt majdnem összekapott anyával. A három szülő a három fotelben ült, Enzo pedig, hiába volt a kanapén még csomó hely, kitalálta, hogy ő a szobájában lévő babzsákot hozza le magának.

Nem is a filmet figyeltem, hanem a karácsonyfán csüngő díszeket elemeztem, mikor Charles a combomra csúsztatta jobb kezét, akárcsak a konyhában. A takaró miatt senki nem láthatott semmit, és élveztem a helyzetet, így nem állítottam le. Nagy levegőt vettem, hogy ne sóhajtsak egy nagyot, mikor kezével utat talált a nadrágomba, majd a bugyimba is. Körkörös mozdulatokkal ingerelt, én pedig ajkaimba harapva próbáltam meg visszafolytani kikívánkozó hangjaimat. A takaró alatt Charles alkarjába markoltam, de ez nem állította meg. Vélhetőleg középső ujját megéreztem magamban, amit lassan mozgatni kezdett. Nagyon nagy önkontrollra volt szükségem, hogy mindent magamban tartsak és csak egy két halk sóhajt engedjek ki ajkaim közül. Mikor érezte, hogy egyre közelebb vagyok a csúcshoz, csatlakozott még egy ujja és gyorsabban kezdte mozgatni őket. Szemeimet lehunytam és erősen alsó ajkamba haraptam, ahol meg is éreztem a vérnek fémes ízét, de nem tudott érdekelni. Charles lassan kihúzta belőlem ujjait, én pedig azon nyomban körülnéztem a szobában, remélve, hogy senki nem vett észre semmit a kis akciónkból.

Miután megbizonyosodtam róla, hogy mindenki a filmet nézte a mellettem ülő fiúra vezettem tekintetemet, aki csak vigyorogva nézte a készüléket. Közelebb hajoltam hozzá és a fülébe kezdtem érzékien suttogni.

-Ha most ketten lennénk...- direkt nem fejeztem be a mondatot, mire rám kapta szemeit.

-Akkor mi lenne?- suttogott vissza elsötétült szemekkel.

-Ha ketten lennénk megtudnád...- motyogtam halkan.

-Gloria ne szórakozz velem!- pásztázta arcomat.

-Felmennénk a szobádba, ráülnék a csípődre...- újra lógva hagytam a mondatom.

-És?- kérdezte sötét szemekkel.

-Az arcodba vágnék egy párnát, hogy mekkora barom vagy!- nyomtam egy puszit arcára, majd visszaülve eredeti helyemre, minden figyelmemet a filmnek szenteltem. Vagyis próbáltam, de néhány másodperc múlva a mellettem ülő fiúra néztem, aki megrökönyödve nézett maga elé, és mintha egy kis pirt láttam volna az arcán, mire önelégült mosoly kúszott az arcomra.- Csak nem zavarban vagy?- hajoltam újra közelebb hozzá.

-Mi? Dehogy!- ellenkezett azonnal és pofija még pirosabb lett.

-Persze látom!- kuncogtam.- Olyan a színed, mint a kocsidé.- pimaszkodtam.

-Nézd inkább a filmet, jó?- húzta fel orrát sértetten.

-Előbb én is mondhattam volna ezt...- kacsintottam rá.