~Tanárom a Szerelmem~

13.rész

Ashley szemszöge:

.....
– Nem nézem meg,  már nem érdekel – jelentettem ki magamnak.
De nagyon kíváncsi vagyok, mit is akarhat ennyi idő elteltével.
– Talán rájött, hogy babánk lesz?.. Nem az lehetetlen – beszéltem magamban.

Kezembe vettem telefonom, és még kicsit haboztam, de megnyitottam az üzenetet. A szívem úgy kalimpált, hogy majdnem kiugrott a helyéről. Mellkasom összeszorult és szaporábban kezdtem venni a levegőt.

Brendon:
– Szia Ashley!

Me:
– Szia!

Brendon:
– Hogy vagy?

Me:
– Most ez komoly? Hogy vagyok?  Ugyan, hogy lennék?  Mit akarsz Brendon?

Brendon:
– Csak beszélgetni. Hiányzol!

Me:
– Kérlek ezt ne!

Brendon:
– Találkozhatnánk?  Beszélni szeretnék veled, fontos lenne.

Me:
– Nem! Hagyj békén!

Brendon:
– Kérlek Ash!

De erre már nem válaszoltam. Akárhogy is szerettem volna találkozni vele és azt írni, hogy hiányzik nagyon nekem is, nem tettem. Nem tettem, mert nem akarom, hogy játsszon velem ismét. Nem akarom, hogy elhagyjon, és megint átéljem, amit akkor.
De ő nem adta fel. Még ezután egy csomó üzenetet kaptam tőle.

Brendon:
– Mit mondasz??

Brendon:
– Ash csak találkozzunk!

Brendon:
– Kérlek!! Ne tedd ezt!

Brendon:
– Holnap hazaköltözöm!  És utána megkereslek!

......

Még mindig sorozatot nézek már hajnali fél három van, úgyhogy ideje aludnom. Felmentem a szobámba és lefeküdtem, majd pár perc múlva már el is nyomott az álom.

...

Csengő hangját hallottam meg és siettem az ajtó felé, majd ki is nyitottam azt. A szerelmem volt.
Nyakába ugrottam és megöleltem. Bementünk és leültünk a kanapéra.

– Beszélnünk kell – kezdtem bele, de nem hagyta befejezni.
– Ash! Én nagyon szeretlek és tudok a babáról, örülök neki – mondta Brendon.
– Tényleg??? Honnan?  – néztem rá kikerekedett szemekkel.
– Már az elejétől fogva tudom. Elmondta az orvosod, de azt vártam, hogy te mond el.
Majd közelebb és közelebb hajolt, és már majdnem összeértek ajkaink, mikor hirtelen felébredtem.

– Bazd meeeg!!! – ordítottam el magam, zihálva.
Kimentem a fürdőszobámba és megmostam az arcom. Majd visszafeküdtem, ránéztem az órára ami öt órát mutatott, így vissza feküdtem aludni és ezután már csak reggel tértem magamhoz.

Elvégeztem reggeli rutinom a fürdőszobában. Fogat mostam és az arcom is megmostam. Hajamat lazán felfogtam és ezután a szobámba a szekrényem felé vettem az irányt. Kinyitottam és egy szaggatott farmert vettem elő egy fehér, hátul csipkés pólóval. Ebben elég jól látszott már, hogy várandós vagyok. Nyuszis mamuszomat felhúzva indultam is le a konyhába, mivel már farkas éhes voltam. A nénikém korán elment dolgozni és ezt abból tudtam, hogy egy cetlit hagyott a hűtőn.

„Hamarabb el kellett mennem dolgozni, és ma túlórázom is, úgyhogy csak reggel jövök. Kaját rendelj magadnak, konyhapulton a pénz! Puszi!”

Vettem le unottan a cetlit és összegyűrve dobtam a kukába. Így hát a délelőttöm megint egyedül töltöm. De délután randim lesz, jutott eszembe és így máris jobb kedvem lett.
A hűtőből kivettem 4 tojást és rántottát készítettem belőle, a kenyérpirítóba is raktam 2 szelet kenyeret. Egy pohárba pedig ananász levet töltöttem.
Mikor kész lett a reggeli, elővettem egy tányért és rápakoltam mindent, majd az asztalhoz indultam vele. Le is ültem és elkezdtem enni, mikor csörögni kezdett a telefonom. Scott hívott, így azonnal fel is vettem.

– Szia kicsim! – szólt bele rögtön.

– Szia, kismajmom!

– Mit csinálsz?

– Éppen reggelizek, átjöhetnél egyedül vagyok egész nap szinte. Sara néni reggel elment melózni és csak holnap jön.

– Éppen emiatt hívtalak szívem, sajnos nekem is be kell mennem dolgozni, így délután nem tudunk találkozni.

– Ne már! Pedig úgy vártam – mondtam csalódottan.

– Kárpótollak ígérem, de tudod hogy ha nem megyek, kirúgnak és még csak pár hónapja dolgozom itt.

– Tudom, semmi baj, csak kicsit csalódott vagyok emiatt.

– De most még van egy szabad órám és indulok is hozzád!

– Jó, csak siess!

– Negyed óra és ott vagyok! Sietek, szeretlek!

Ezután letettük a telefont, én pedig befejeztem a reggelit.
...

A kanapén ülök és Scottot várom. Már fél óra is eltelt azóta, de még mindig nem ért ide.
De abban a pillanatban megszólalt a csengő. Siettem is kinyitni azt, mivel tudtam ki lesz az, vagyis csak azt hittem hogy tudom, mert mikor kinyitottam az ajtót a meglepődöttségtől szemeim kikerekedtek és talán még a lélegzetem is elállt, mert nem az a személy állt az ajtóban, akit vártam.....