Love at first sight I. (+18)

40.

Reggel Leah-val fáradtan, de jókedvűen ébredtünk. Nagyon jó volt az este, mindig nagyon jó vele bandázni. Emlékszem régen mennyire sok időt töltöttünk el így és mennyire jó volt, hányszor vigasztaltuk egymást sírva nevetve, hány mázsa édességet ettünk meg és mennyi filmet és zenét hallgattunk. Gyakorlatilag a szüleim halála után volt majdnem egy év, amikor szinte teljesen Leah-éknál éltem és a szülei úgy szeretnek és én is őket, mintha a sajátjaim lennének. Nagyon sokat köszönhetek nekik minden tekintetben, mert nélkülük bizony árvaházba vagy nevelőszülőkhöz kerültem volna tizenévesen, mert még nem voltam nagykorú, de Leah szülei vállalták a gyámságomat szerencsére. Így Leah valóban egy kis időre tényleg a tesóm volt.

Amíg a régi emlékeken nosztalgiáztam kicsit a jövőbe is néztem. Aggasztottak a kérdések, hogy mi lesz velünk Colinnal, meddig fog ez tartani? Hogy küszöbölhető ki éveken át a titkolózás? Minden olyan bonyolult egy aprócska dolog miatt. Miután felöltöztem, egy nagyon enyhe sminket tettem fel. Amúgy sem vagyok egy nagy sminkelő, hiszek a természetes szépségben és Colin még sosem panaszkodott emiatt. A legcukibb ruháimat válogattam össze a mai napra, hogy Sophie-val megalapozzam a barátságunkat. Vicces félni egy négy és hat éves gyerek véleményétől, de fontos, hogy Colin családja szeressen. Christiana és Micheal kedvesek, de másokat még nem ismerek, pedig olyan sokan vannak tesók. A kis oldaltáskámba beletettem a kulacsom, felhúztam a rózsaszín csillámos bakancsom cipzárát és már kint is voltam a lakásból 9:55-kor, ami valóságos csoda, hiszen annyira nem vagyok pontos ember, elég sokat kések, főleg ha arról van szó, hogy inkább aludnék még.

Ahogy kiléptem a házból láttam, hogy Colin Louisnak segít kiszállni Sophie kezét fogva és egyszerűen annyira édesek voltak így együtt, hogy életemben először éreztem azt, hogy bárcsak nekem lenne gyerekem ettől a férfitól. Leah ilyenkor viccesen mindig azt mondja, hogy bizseregnek a petefészkei, mert egy jó pasi gyerekekkel foglalkozva igazán jó pasi.
- Sziasztok! - léptem eléjük és automatikusan a gyerekek magasságához mérten leguggoltam. Gyönyörű gyerekek, gondoltam magamban. - Te vagy Sophie és Te Louis, ugye? - kérdeztem kedvesen, mire kicsit megszeppenve bólintottak. - Már nagyon sokat hallottam rólatok. Én Alexis vagyok. - mosolyogtam rájuk, majd felálltam és Colinhoz fordultam egy puszira.
- Meglepően pontos voltál. - somolygott rám.
- Csak a gyerekek miatt, te nyugodtan várhatsz rám egy keveset. - kacsintottam rá. - Srácok, ti tudjátok hova megyünk? Én semmit sem tudok.
- Colin bácsi nem árulta el. Azt mondta meglepetés. - mondta Louis lebiggyesztett szájjal.
- Így van, Lou. Majd amikor odaérünk megtudod. - mondta Colin.
- De én utálom a titkokat! - toppantott kicsiny lábaival Sophie.
- Én pedig nem szeretem, ha csúnyán beszélsz. Nem mondunk olyat, hogy utálom. Tudsz titkot tartani Sophie? - kérdezte kedvesen Colin lehajolva a kislány füléhez.
- Igen, Colin bácsi.
- Az jó, mert én is. - nevette el magát. - Képzeld Lexi sem szereti a titkokat, de amikor meglepődik azt nagyon szeretem nézni. Tudod, olyankor olyan varázsos az arca.
- Mint egy hercegnőnek?
- Pontosan. Megnézzük milyen lesz Lexi hercegnős arca vagy inkább áruljam el hova kirándulunk?
- Legyen a hercegnő Lexiből! - ujjongott Sophie, mire Colin felemelte és visszaültette az autósülésbe. Én Louist segítettem bekötni és közben a fülébe suttogtam, hogy igazából a dínókat sokkal jobban szeretem a hercegnőknél. Louis arca felderült és nagy pacsit adott ezért.

A gyerekek az autóban végig csacsogtak, hol velünk, hol egymással. Colin a szokottnál is óvatosabban vezetett, de amikor már kezdtünk eléggé eltávolodni a megszokott környezettől tényleg kíváncsi voltam, hogy hova megyünk. Egy piros lámpánál állva Colin elkérte a sálam.
- Nézd Sophie, most bekötjük Lexi szemét, és csak akkor fog újra látni, amikor kiszállunk az autóból és levesszük róla.
- Biztos nem kötöd be a szemem. - mondtam meglepődve, de határozottan.
- De, bizony. Mert úgyis lesnél, túl kíváncsi természet vagy, Édes. Lou, te leszel a segédem, hogy Lexi óvatosan ki tudjon szállni és ne essen el, megfogjuk majd a kezét.
- Mint Hamupipőke amikor kiszáll a tökhintóból? - kérdezte Sophie és szinte láttam magam előtt az izgatott kis arcát.