Love at first sight I. (+18)

41. (18+)

📣 Részletes szexuális cselekményt leíró fejezet! 📣

   
Colin szemszöge:

   Már egy ideje végeztem két csoportom dolgozatainak a kijavításával, de semmi lelki erőm nem volt már elkezdeni a többi szakfordítás átnézését, így csendben tettem-vettem a lakásban, amíg a többiek aludtak. A nyugalmat végül a csengő zavarta meg. Az ajtót kinyitva tettem mutatóujjamat a szám elé, jelezve ezzel a bátyámnak, hogy ne hangoskodjon. Cipőjét lerúgva jött beljebb, hogy megszemlélje az alvó társaságot.
- Lefényképezted már? Ez nagyon édes. - mondta ellágyulva. Itt-ott kilógott egy-két talp a pléd alól, de amúgy édesdeden hortyogtak hármasban.
- Dehogy, eszembe se jutott. - csaptam a homlokomra és tényleg lőttem pár fotót róluk.
- Odaadod a kocsikulcsod? Átrakom a gyereküléseket és visszajövök értük.
- Persze, kint van a kabátzsebemben, vedd ki nyugodtan. Megpróbálom felébreszteni legalább Lexit.

     A kanapé háta mögé guggoltam és finoman simogatni kezdtem az arcát, majd gyengéden megcsókoltam.
- Lex, fel kéne kelned. Itt van Micheal. - mondtam halkan.
- Mmm, olyan jól alszunk. - motyogta félálomban.
- Igen, tudom, de Micheal vinné haza a gyerekeket, hogy a saját ágyukban aludhassanak. - folytattam halkan a magyarázkodást. Tudom, hogy semmit nem utál annál jobban, mint amikor felébresztik, de még a gyógyszerét is be kell vennie.
- Ahhh, annyira ünneprontó tudsz lenni. - morogta végre félig nyitott szemmel.
- Igazából alig várom, hogy én vihesselek ágyba. - suttogtam a szájába egy csók kíséretében. - Nagyon vágyom rá, hogy levetkőztethesselek... - folytattam, mire azonnal kipattantak a szemei. Én is felegyenesedtem, mert Micheal is visszatért.
- Csá Lex, mizu? Milyen napotok volt? - kérdezte halkan.
- Szia Micheal! Szuper, imádom a gyerekeid. Annyira cukik és olyan szépek. - mondta mosolyogva a testvéremnek, aki már azon fáradozott, hogy felébressze Lout, ezalatt Lexi Sophie fülébe suttogott.
- Sophie hercegnő, ideje felkelni, itt van Apa. - mondta a kislány arcát simogatva, aki az "apa" szó hallatán azonnal mocorogni kezdett és nyitotta is a szemét. Ahogy körülnézett és meglátta Michealt azonnal felsikoltott és már mászott is az apjára, átmászva még a bátyján is, akit legalább felkeltett ezzel a kis akcióval. Pár percben belül mindkét gyerek szinte teljesen éber állapotban az apján csüngött és egymás szavába mesélték az élményeinket. Lexi neve szinte minden mondatban szerepelt és ennek őszintén örültem, mert ezek szerint a gyerekek nem csak látszólag voltak vele kedvesek, hanem valóban megkedvelték.
- Na gyertek srácok, megyünk haza. Mindenetek megvan? Lufik? Plüss? - sorolta Micheal, mire mindent magukhozvettek. - Köszönjetek szépen Lexinek és Colinnak! - adta ki kedvesen az instrukciókat a bátyám, mire a gyerekek még egy utolsó ölelésre hozzánk futottak és megköszönték a mai napot.
- Lexi mikor találkozunk újra? Rajzolok neked egy brachiosaurust! - mondta Louis. Ez igazán nagy szó volt tőle.
- Nem tudom, Lou, Colin bácsi, apa és anya megbeszélik és akkor találkozunk. De tudod, én ott dolgozok anyával a kávézótokban, szóval ha rajzolsz nekem, anya lehet a postás. Okidoki? - magyarázta Lexi egy ölelés közben és a végén ökölpacsiztak egyet.
- Én is rajzolok Neked, Lexi! Nagyon szép hercegnő voltál ma! - ölelte meg Sophie is.
- De a legszebb Hercegnő te vagy. - mosolygott Sophie-ra Lexi. - Én viszont már igazán álmos hercegnő vagyok és szerintem nektek is ideje lenne fürdeni és még sokat mesélni apának, srácok. - tette hozzá Lexi és ezzel határozottan rövidre zárta a végeláthatatlan búcsúzkodást, ami okos dolog volt tőle. Így a gyerekek egy utolsó puszi és pacsi után elindultak haza a bátyámmal.
- Szinte hihetetlen, hogy nincs kisebb testvéred, annyira jól bánsz velük. - súgtam a fülébe egy szoros ölelés alatt. Egész nap annyira hiányzott, hogy rendesen megérinthessem.
- Tudod, az anyukám tanárnő volt. Talán tőle örököltem. - vonta meg a vállát. Nem szokott a szüleiről beszélni, én pedig nem kérdezek róluk, el fog jönni az ideje, hogy elmondjon mindent, csak ki kell várnom.
- Fürdünk, Szépségem? - kérdeztem csendesen.
- Inkább zuhany, az gyorsabb. Nagyon fáradt vagyok. Nem baj?
- Gyere... - vezettem a fürdőbe és alig vártam, hogy levetkőztethessem.