Amikor két pszhio egymásba szeret

,,Ha te meg halsz én is meghalok"

Kb 100-al száguldottunk az autó pályán.
Idegesek voltunk mindannyian de én és Gustav különösen azok voltunk!
Hajnali 2 kor már ott is voltunk a kórház előtt.
Én és Gustav feltépve az ajtót be rontottunk és rohantunk a recepcióra.
Gustav:Jó estét kívánok!Ashley Schäferhez jöttünk!Tegnap hozták be súlyos állapotban meg tudná mondani hogy melyik szobába vitték?
Recepciós:Rokonok vagy barátok?
Gustav:Rokon és barátok!
Recepciós:Rendben van!2. emelet 211 szoba!
Gustav és Bill:Nagyon köszönjük!
Szinte egyemberként beszéltünk és mozogtunk Gustavval.Rohantunk a lifthez Tomék alig bírtak utólérni minket.
Beszálltunk a liftbe és mentünk is felfelé a 2.ra.
Mikor kinyilt a lift egyből keresni kezdtük a 211-es szobát!
Tom:Gyertek meg van!*kiált nekünk*
Egyből odarohantunk és belestünk az ablakon.
Ashley teste tele volt kötéseel tiszta lila volt a nyaka és az arca is!Szörnyű látvány volt!
Gustav:Jézus istenem!*sirni kezd és az kezébe temeti az arcát*
Tom:Gyere ülj le haver..*mondja Tom elcsukló hangon*
Gustav leült de én még mindig sokkoltan álltam és bámultam a kómában fekvő szerelmemre.
Könnyezni kezdtem és éreztem ahogy egyre gyengébb és dühösebb vagyok egyrészt magamra másrészt pedig arra a tetűre aki Ashleyék apjának hivatja magát!
Bill:Komolyan mondom nem hiszem el..ez olyan mint egy rosssz álom!
Gustav:Nekem ne is mond!Olyan sokat láttam már 16 év alatt szenvedni erre mikor azt hittem sosem történik meg megtörtént!*kezd el örjöngeni Gus*
Nővér:Uram kérem maradjon csendben..
Tom:Magácska pedig fogja be!A húga kórházban van kómában tehát van oka örjöngeni!Inkább végezze a dolgát!
Nővér:Ne haragudjon Mr.Kaulitz!*veszi visszább magát a nő Tom elcsitítására*
George :Ne aggódj haver!Ashley egy nagyon erős lány és fel fog kelni és élni fog tovább!
Gustav:És ha meg hal!?*csattan fel Gustav*
Tom:Ilyenen ne gondolkodj..nem fog ilyen történni!*próbálja Tom nyugtatni*
Gustav:Kérlek most hagyj békén!*újra a kezébe temeti az arcát*
Én csakis arra tudtam gondolni mi lesz ha elveszítem Ashleyt..Na meg a bosszúra tudtam gondolni..
Ha meglátom azt az embert aki ezt tette vele megfogom folytani esküszöm!
Leültem a többiekhez.Egész este nem tudtam aludni ahogyan Gustav sem.
Tom és Geroge be bóbiskólt de nem hibáztattam őket.Ha tudtam volna aludni én is aludtam volna!

<Ashley szempontja>
Fehér fényeket láttam..sikitani akartam de egyáltalán nem volt hangom hozzá.Mozdulni akartam de nem tudtam megmozdulni.
Mi lehet velem?Miért nem tudok megmozdulni és megszólalni??
Na várjunk csak..KÓMÁBAN VAGYOK!?
Hallok egy ajtó nyitódást.Az ajtón egy orvos és Tomék léptek be.
Körém gyültek és mind4-ük szeme könnyes volt.
Tehát igaz..tényleg kómában vagyok..
Gustav:Elsem hiszem..rohadjon meg az apám mikor ekkora pancser!Megtalálom és meg ölöm!!*csap a falba Gustav*
Bill:Veled tartok!Ezért megfizet!
Meg akarják verni apát?Nem értem..azt hiszem igen meg akarják!
Gustav:Olyan szar így látni bassza meg!Eleget szenvedett már!Miért kelett ezt tennie apámnak!?*megint a falba üt*
Dr:Mr.Schäfer kérem nyugodjon meg!Pár hétig lesz a kisasszony kómában ha szerencsénk van!
Gustav:Nem lenne kómában ha nincs az a csicska apám úgy hogy maga engem ne nyugtatgasson!
Tom:Kérlek Gustav ne itt csinálj jelenetet..
Gustav:Te is kussolj Tom oké!?*förmed rá*
George:Fejezzétek már be!Ashley sem akarná ezt az egészet hiddjétek el!
Gustav:Te meg aztán végképp kussolj most jó!?
Dr:Uraim most meg kell kérnem önöket hogy távozzanak Mrs.Schäfer szobájából!Pihennie kell!
Bill:Nem megyünk mi sehova!!
Dr:De uram maguknak most távozniuk kell!
Bill:TUDJA MAGA KI VAGYOK!?*kezdett eléggé bepöcceni Bill*
Hajjh drága Billym ne csinálj semmi hülyeséget!
Dr:Távozzanak most azonnal!
Gustav:Szemét!
Bill:Meg bánja még ezt a napot barátom!De még mennyire hogy megbánja!!
Kimentek a fiúk az orvosokkal együtt.
Egyedül maradtam ismét.
Úgy szóltam volna a többieknek hogy jöjjenek vissza hozzám és ne hagyjanak itt de egyszerüen nem tudtam..Valahogy probáltam jelezni de nem ment.
Vajon készülnek valamire?