Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

30. rész A színfalak mögött

Március 31. Suli után találkoztam Suzumével, ahogy a plázából jön ki.

-Hello! Hogy ityeg a fityeg?-köszöntem rá.

-Jól! A plusz pénz a BC elleni győzelem után lehetővé tette, hogy felkészüljek holnapra-vigyorgott sunyin Suzume.

-Mi lesz holnap...-kezdtem gondolkozni, mire beütött-Oh, ne, ne ne...

-Bizonyám! És idén még jobb dolgokat tervezünk...-nevetett halkan Suzume.

-Nem hagyom, hogy még egyszer megtörténjen! Esküszöm, ha nem lett volna Kádár tanárnőnek annyi esze, hogy realizálja, hogy odaragadtam a kormányzói gurulósszékbe, egy-két ember repült volna innen!-mondtam.

-De azért a kidobós, na az vicces volt...-utalt a gurulósszékes szerencsétlenkedéseimre Suzume.

-Jó, jó. De még egyszer nem! Szólj a többieknek, nem szórakoztok velem!-rohantam el.

Soma otthon volt, mikor hazaértem. Éppen felélte Darjeeling feketeteafiltereit, miközben mobilozott.

-Van elég kaja itthon egy napra?-ziháltam a sok rohanástól.

-Van. Mi lesz itt?-érdeklődik Soma.

-Bezárkózunk holnapra-nézegetem a konyhaablak zárát.

-Ennyire parázol Április 1-től? De oké, ezt elnézem neked. Végül is, tied a ház és a szívem-szürcsölte teáját Soma.

-Köszi! Kezdjünk bezárni-néztem rá a lemenő nap utolsó sugaraira.

Minden ajtóra lakat, minden ablakra lakat, még a garázsajtóra is duplalakatot raktam. Eljött az Április 1. Beteget jelentettem, szóval nem kellett suliba mennem. Somával töltöttem az egész délelőttöt. Nagyon csöndes volt. Gyanúsan csöndes. Mikor vége lett a sulinak, hallani lehetett, ahogy a többi diák hazafelé bandukol, beszélget. Ekkor viszont a zár elkezdett mozogni. Gyorsan berohantam az ágyamba, még Soma tovább ült a nappaliba, kedvenc teáját szürcsölgetve. Kinyílt az ajtó. Alíg fél perc, és kinyílt a hálószoba ajtaja. Egy doktor jött be.

-Lássuk csak, miért is vagy beteg...-hajlott közel egy tűvel.

-Én igazából nem is vagyok beteg! Ne bántson!-pánikoltam.

-Április bolondja!-dobta le a parókát a doktor.

-Suzume! Te mégis hogy jutottál be?-lepődtem meg.

-Riko kicserélte a zárat-mondja Suzume.

-És a spájzban aludtam!-bújt elő Riko.

-Én meg a padláson!-nyitja fel a padlásajtót Riku.

-Nem a legjobb élmény egy fiú ágyában aludni, de ezért megérte!-kuncog Suzume háta mögül Takako.

-Ti mind itt voltatok! De ki hívott ide?-gondolkoztam hangosan.

-Április bolondja!-kiáltja a nappaliból Soma.

-Te...-kiáltottam mérgesen, és átrohantam a nappaliban.

-Akkor vagy a legaranyosabb, amikor mérges vagy. Hagyd az agressziót Suzumére-ölelt át Soma.

-Oké, oké. De akkor is, mi volt ez?-szorítottam meg egy kicsit Somát.

-A lányok akarták...-hadart Soma.

-Ne félj, ezt elnézem. Ha megígéritek, hogy nem lesz több tréfa-mondtam.

-Megígérjük-mondják a többiek kórusban.

Ilyen volt az Április 1-e. Viszlát! (E/3!)

A BC hajóján találjuk magunkat, Marie irodájában.

-Ez elfogadhatatlan! Átolvastam a reformokat, és ez csődbe fog vinni minket!-jajveszékelt Oshida.

-Pontosan mit is takar a papír, amit Andou adott?-kérdezte Marie.

-Olcsóbb kenyér és egyéb termékek, heti háromszori szemétszállítás az egy helyett, kantin olcsóbbá tétele...-olvasta fel a papírt Oshida.

-Mi vinne minket csődbe ezen?-nézett értetlenül Marie.

-Mondjuk hogy az egész költségvetést úgy kábé kétharmadára csökkentené, és most is néha kölcsönt veszünk fel a franciáktól-húzott elő egy grafikont Oshida.

-Nincs több havi sütiest?-kérdezte Marie.

-Nem lesz, ha ez így folytatódik. Van esetleg ötleted, hogy mentsük meg az életszínvonalunkat?-kérdi Oshida.

-Van. És most elmehetsz-mutatott az ajtóra Marie.

Ahogy kiment Oshida, Marie elővette a telefonját, és felhívott valakit.

-Mit szeretne, Marie? Megmondtuk önöknek vagy huszonnégyszer, hogy nem fogjuk odaadni még egyszer azt a pénzt-szólt a telefonba egy ismerős hang.

-Szép napot, uram. Most nem arról van szó. Iskolánk csődközelbe került-köszönt Marie.

-Éppen mit találtak ki?-mondja fáradtan Renta Tsuji. (Don-don-don!!!)

-Szóval elmentünk a Horthyhoz edzőmeccsre. Minden levelünk ellenére a kormányzó ételt küldött az Examinatorosnak, és erre a meccs végén fellázadtak. Kompromisszumot kellett kötni, hogy ne szakadjanak ki, és ez a kompromisszum kicsit drága lett-mesélt Marie.

-Szóval a Horthy kérelem nélkül küldött segélyt az iskolatársainak? Miért nem perelik be őket?-kérdezte Tsuji.

-Ha annyiszor ezer yenünk lenne, amennyi kihágásunk van, már rég a legazdagabbak lennénk, kilóméterekkel a Saunders előtt. De, lényeg a lényeg, pénz kell-mondja Marie.

-Kaptok pénzt, ha segítetek megoldani egy problémámat-mondta rejtelmesen Tsuji.

-Mi az?-kérdi Marie.

-Eltenni egy bizonyos kormányzót láb alól...-súgott Tsuji.

-Hakagát? Mi a baj vele?-érdeklődik Marie.

-Nem olvastam el a szerződést, amit a magyarok küldtek, és felhatalmaztam Hakagát olyan kiváltságokkal, amivel kábé a semmivel egyenlő a hatalmam felette és a magyarok felett. El kéne tüntetni, aztán az alelnököt már egyszerűbb lesz rávenni, hogy mondjon le azokról a felhatalmazásokról-magyarázott Tsuji.

-45 millió és jövünk-mondta Marie.

-30? Tudod mennyire nehéz annyit "eltűntetni"?-alkudozik Tsuji.

-Korrupció? Vagy 45, vagy neked annyi-lép fel Marie.

-Miért böktem ki? De oké, 45. De ha egy fitying sem a Examinator segítésére megy, magam fosztalak meg a hatalmadtól. Tudni illik, megfoszthatom akármelyik vezért. Kivéve Hakagát-mondja Tsuji.

-Jó veled üzletet kötni. Várom a pénzt-teszi le a telefont Marie.

Pont ahogy letette, kinyílt az ajtó.

-Megvan a pénz?-kérdezte Oshida.

-Meg, meg-bólint Marie.

Így szállt be a BC Ayumi eltüntetésébe. Oh, de hogy én mit keresek itt? Szerettem volna bemutatni az újabb összeesküvést Ayumi ellen! Író kilép! Viszlát!

Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm harmincegyedik része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!